Bocsánatos bűn helytelenül ejteni idegen szavakat, mi sem sértődünk meg a külföldiek gulyás, lángos, kürtős kalács próbálkozásain. Előre szólunk, hogy kissé zavaró látvány a külföldi szavak fonetikus magyar átírása, de írásban erre a megoldásra kell szorítkoznunk.
Az utóbbi években felvilágosító cikkek sora segített abban, hogy népszerű, ám gyakran hibásan kiejtett ételneveket hogyan mondjunk ki helyesen. Bár hivatalos ételnévkiejtési statisztikák nem állnak rendelkezésünkre, ma már hallhatóan egyre kevesebben mondják pinotnak a Pinot noirt, gordonblúnak a Cordon Bleu-t, és j-vel a jalapeñót [hálápennyó].
Az olasz gasztronómia is dúskál a kiejtési kihívásokban. Ezen a fronton is javuló tendencia tapasztalható, és egyre kevesebben hívják gnoccsinak vagy gnokkinak a gnocchit [nyokki], ciabattának a ciabattát [csábáttá]. A Tiramisù, bruschetta [bruszkettá] és a tagliatelle is [táljátelle] is közismertebbek ma már.
Italo-vonalon akadnak még izgalmak. Az egyik világszerte legnépszerűbb olasz ételt, a pizzát magyarok tömegei mondták évtizedeken át z-vel, míg ma a dz-s kiejtés az általánosan elfogadott itthon.
Jóllehet az olaszok hosszú í-vel és c-vel ejtik, így: píccá.
Egyszavas olasz mininyelvtanfolyamra invitálunk:
A leves, ami nem fő: phở
Ha adott egy szó, amelyben egy cirkalmas ázsiai betű szerepel, máris kevésbé kellemetlen, ha nem vagyunk biztosak a kiejtésében.
A phở leves a magyar köznyelvben kétféle kiejtéssel honosodott meg. Fő, illetve fó. A megfejtést nem segíti, hogy az európai szerzetesek hatására letisztult(?), romanizált vietnámi ábécében az alábbi pho-verziók mindegyikének különálló jelentése van önmagában vagy más szóval kombinálva: phố, phổ, phô, phơ, phờ, phở, phó.
De mi a helyzet a levesünkkel? Nos, így kellene kérnünk a felszolgálótól: ffá, vagy még inkább ffhá. Szerencse, hogy a helyes kiejtés nem elvárás a vietnámi éttermekben, úgy nem nyílt volna ilyen sok itthon.
Autentikus főzés és tálalás Vietnám utcáin / Fotó: Carlina Teteris, Getty Images
Mi ffán terem a phở?
Vietnámi tésztalevesként szokás emlegetni a főételként is funkcionáló, laktató phởt. Számos regionális változata közül megkülönböztetjük a saigoni és a hanoi iskolát. Az előbbi alapleve enyhén édeskésebb, az utóbbié sósabb. A húslevesalaplevet gazdagon ízesítik egzotikus fűszerekkel és friss zöldfűszerekkel. Klasszikus levesbetétje a hajszálvékonyra vágott marha- vagy kacsahús, de csirkével és garnélával is kínálják. Színes ízvilágát a sokféle aroma találkozása adja: a meleg fűszerek (pl. fahéj, kardamom, csillagánizs), a sós halszósz, a cukor, valamint a savanykásságért felelős ecet és lime ízjátéka egyetlen levesben.
Íme, helyesen kiejtve:
