Legyen bármilyen régi vágású is egy vendéglátó, ma már megkerülhetetlenek az internetes platformok. A telefonon pötyögjük be, ha keresünk egy éttermet vagy cukrászdát, és netes felületek fognak segíteni minket a keresésben. Az alábbi gondolatok talán egy kicsit árnyalják, ha legközelebb új helyet próbálunk ki, és talán több percet szánunk rá, hogy beleolvasgassunk a vendégvéleményekbe.
Három nagy presztízsű hazai vendéglátót kérdeztünk a trollok és rajongók, azaz az internetes értékelések világáról.
„Tudatos struccpolitkát folytatunk” – Mihályi László, Mihályi Patisserie
A cukrászat csúcsát itthon Mihályi László váci cukrászdája jelenti. Nagy tudású, végtelenül maximalista szakemberként abszolút különutas szereplője a kortárs magyar cukrászatnak. Míg a desszertjei egyszerre képviselik a múltat és a jelent, Mihályi Lászlót és csapatát biztosan nem fogjuk soha viszontlátni, ahogyan a közösségi médiában produkálja magát. Mihályi Lászlót kérdeztük.
„Mi nem vesszük fel a kesztyűt a netes kritizálókkal. Ez nem mindig volt így, de ma már tudatosan struccpolitikát folytatunk” – összegzi Mihályi László.
„Régebben nekünk is sok keserű percet okozott, ha akár teljesen igaztalan vád ért minket, de a saját idegrendszerünket is megkíméljük azzal, hogy hátrébb léptünk ebben. A mai világban az pedig már luxus, hogy külön embert foglalkoztassunk a közösségi felületek kezelésére, így mi kissé ad hoc módon vagyunk jelen ezeken a platformokon. Mindig tervben van, hogy több figyelmet fordítsunk legalább a posztolásra, de nálunk mindig maga a mindennapi munkánk, a sütemények győznek.”
Kíváncsiak voltunk, hogy mi hozta a változást, ami miatt már nem veszik fel Mihályiék azt a bizonyos kesztyűt. „Kikértem ebben egy profi kommunikációs ember tanácsát, aki lebeszélt minket arról, hogy elkezdjük minden egyes rossz értékelésnél megvédeni magunkat, netán nyilvános vitába bonyolódjunk. Azt soha nem fogom engedni, hogy valaki belénk törölje a lábát, de arra jutottunk, hogy az a nagyon kevés negatív komment, ami érkezik, minket csak még inkább megerősít. Mi ilyenkor még ráteszünk két-három lapáttal, minket ez motivál.”
„Nálunk a minőséget szinte soha nem kritizálták. A negatív kommenteket mindig az ára miatt kapjuk. Hozzáteszik azt is, hogy értik, hogy a minőséget meg kell fizetni, de akkor is sokallják. Mi családi vállalkozásként működünk, teljesen átláthatóan, az árképzésünket nem fogjuk tudni elmagyarázni minden esetben. 15 éve tartunk nyitva, már a 2008-as nagy válságot is megéltük, és azóta több nagy gazdasági visszaesést, Covidot, inflációt. Akik minket értenek és szeretnek, a 15 év alatt mindig megtaláltak minket, sőt.”
Amikor egy influenszer eljött hozzánk, és szabályosan hergelte a nézőit, gyakorlatilag ingyen reklámot csinált nekünk.
Kint videózott a cukrászda előtt, és azon feszengett, hogy miért kerül ennyibe a somlóink. Utána egész konkrétan megkétszereződött a somlói-eladásunk. Ezúton is köszönjük neki, hogy belénk állt. Mi egyenesen nézünk előre, én mindig is így éltem és dolgoztam, a szüleimtől és a mestereimtől is mindig azt tanultam, hogy ha valaki elgáncsol, maximális erődbedobással menjél tovább.”
„Ha a vendég goromba, neked nem kell annak lenned” – Erdélyi Róbert, Tuning Burger
Van a hamburger és van a Tuning Burger. Aki nem hiszi, járjon és harapjon utána. A Tuning Burger csapata a bulinegyedbeli burgerbárjukon túl egy steakéttermet is visz a Liszt Ferenc téren, ez a Meat Heaven. „Nálunk nincs olyan, hogy »jó« burger: nálunk BRUTÁLIS burgerek vannak, melyek mindegyikének különleges az ízvilága” – szól a bemutatkozásuk, de vajon van az a kellemetlen szituáció, amikor nem talál be tökéletesen a Tuning-féle vendéglátás? Erdélyi Róbert tulajdonos következik.
„Az utóbbi években a korábbinál is nagyobb energiát fordítunk arra, hogy a dolgozóink a munka elvégzésén túl jól is érezzék magukat, és hosszú távon is motiváltak maradjanak. Mi minőségi ételt adunk ki a kezünkből, a minőségi vendéglátást igyekszünk erősíteni, a másik oldalon viszont ezt a minőséget szeretnénk munkahelyként is nyújtani. Mivel én nem vagyok szakértője a témának, ezért pszichológiában jártas coachokkal kezdtünk el dolgozni, akik lelkileg és emberismeretben is támogatják a munkatársainkat” – meséli a tulajdonos.
„Csupa 5-ös értékelés érkezik, amióta erre is energiát fordítunk. Ez a törekvésünk egy az egyben megmutatkozik ez a vendégek által adott pontszámokban. Legutóbb az egyik éttermünkben szakított egy pár. A coachokkal képzett munkatársaim el tudták érni, hogy a sírós pillanatok végül mosolyba váltsanak, és – ha mással nem, az étellel és kiszolgálással – elégedett vendég távozott tőlünk. Ilyen súlya van annak, amikor az emberi részébe is fektet egy vendéglátó.”
„Mi csak a negatív kritikákra válaszolunk, mert rengeteg pozitív értékelést kapunk, és nem vagyok a híve annak, hogy automatikusan bemásolt sablonválaszokat adjunk. Én egyébként is abban hiszek, hogy mindig őszintének kell lennünk. Mi azt is elismerjük, ha hibázunk, biztosan nem fogjuk az ellenkezőjét állítani. Ma már viszont nem ajánlom fel, hogy ingyen meghívom még egy étkezésre a panaszt tevő vendégünket, mert sajnos többen visszaéltek vele.”
„Az utálkozás mögött szinte mindig figyelemhiány van” – Sárközi Ákos – Borkonyha, Textúra
Az ország egyik leghíresebb konyhafőnöke kétségtelenül Sárközi Ákos. Sokat köszönhet neki a teljes hazai fine dining éttermi szcéna, ugyanis a Michelin-csillagos Borkonyhában és testvéréttermében, a Textúrában immár sok ezer olyan vendég megfordult, aki korábban nem akart vagy nem mert volna ilyen étterembe ellátogatni. Mit mond A Konyhafőnök?
„Én csak akkor reagálok, ha valaki nagyon erősen támad. Aranyszabály ugyanakkor, hogy sosem válaszolok agresszíven. A nyugalom mindig segít. Az esetek 90 százalékban ez azonnal átsegít ezen a helyzeten, ugyanis aki támad, ösztönösen arra számít, hogy a másik fél is visszatámad majd. Na ez az, amiben én nem hiszek. Ebből valaha is sült már ki valami jó?” – kezdi Sárközi Ákos.
Adódik a kérdés, hogy mi történik a maradék 10 százalékkal? „Nem titok, hogy ha valaki nagyon gyűlölködni akar, és nem lehet szót érteni vele, mi egyszerűen letiltjuk. Valakit nem lehet kizökkenti az utálkozásból, de én azt gondolom, hogy ezt a legtöbb esetben bizonyos érzelmek motiválják. Én úgy látom, hogy az utálkozás mögött mindig figyelemhiány van. Én azért tiltom le ezeket az embereket, mert a saját országos ismertségem révén
nem szeretném megadni nekik azt a lehetőséget, hogy kvázi az én hátamon felkapaszkodva közönséghez jussanak.
Sokan tudatosan vagy tudat alatt ezért állnak bele ismert emberekbe.”
„Amikor a ‘mi ezt a tányért otthon elmosogatnánk’-jellegű beszólogatás megy, én azt már fel sem veszem. Ez egy éttermi kategória, ezek az adagok ekkorák, cserébe egy teljes degusztációs menü nálunk sok fogásból áll, és a végén senki nem távozik éhesen. Olyan viszont megesett már, hogy valaki igényesen megfogalmazott, értelmes kritikát fogalmazott meg, mi pedig külön felkerestük, és meghívtuk őt magunkhoz, hogy kárpótoljuk. Én nagyra értékelem, ha valódi párbeszéd alakul ki az étterem csapata és a vendég között. Tulajdonképpen az egészet ezért csináljuk.”