Sinkó Bori, a Hokedli nevű budapesti leves- és főzelékbár tulajdonosa volt a segítségünkre abban, hogy értelmezzük a történteket, avagy miért is szürreális az új szabály foganatosítása a gyakorlatban a büfék, kifőzdék, sütödék, vagyis a kisebb vendéglátóhelyek esetében?
Évek óta szó van egy új adatszolgáltatási rendszer bevezetéséről a hazai vendéglátásban. Az étteremtulajdonosok bíztak benne, hogy az új szabályozás a tervezőasztalon marad. Múlt héten végül megérkezett a hivatalos bejelentés: 2023. július 1-től nem csak az éttermek, hanem a kávézók, cukrászdák, büfék, kifőzdék, gyorséttermek, bárok, sőt a szórakozóhelyek és még az italboltok is kötelesek valós időben adatokat szolgáltatniuk arról, hogy egész pontosan miből és mennyit adtak el.
Kiszolgálás közben egy külön online rendszerben tételesen be kell ütni mindent – a legutolsó kis doboz ketchupig, szelet kenyérig és kakaós palacsintáig. A vendéglátósok nem késlekedhetnek, 15 percen belül látnia kell a friss értékesítési adataikat a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak (NTAK). Az NTAK rendszerébe feltöltött adatokat látni fogja egyúttal a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a statisztikai hivatal, továbbá a területileg illetékes önkormányzat is.
Vajon egy kis plusz ketchupról is kell külön adatot beszolgáltatni? / Fotó: Adél Békefi, Getty Images
Miért háborodott fel a vendéglátószakma az új rendeleten, hiszen egyébként is átláthatóan, a kiadott tételekkel elszámoltathatóan kell folytatni a működésüket? A vendéglátás gazdasági fehérítésében mérföldkő volt az online pénztárgépek bevezetése 2013-ban az adóelkerülés csökkentésére. Lényeges tény tehát, hogy a vendéglátók nem az átláthatóság ellen ágálnak.
„Ez a vendéglátás minden szereplőjének egy újabb plusz feladatot és elszámoltatást jelent, de különösen nagy szivatás ez a kicsiknek – kezdi a Nagymező utcai ételbár tulajdonosa. – Ezeket az adatokat leggyorsabban a nagy készletnyilvántartó rendszerek használatával lehet rögzíteni, ilyen például a sok cég által használt Novohost. Ezeket egyszerűen össze lehet kötni a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ rendszerével, azonnal továbbítva a bekért adatokat. Mi azért sem használunk ilyen szoftvert, mert nem előre kiszámolható és nyilvántartható készlettel dolgozunk. A mi kifőzdénk napi ajánlatokat kínál, a szezon friss terményeiből főzünk, gyakorlatilag minden reggel improvizálunk. Amikor a friss ételünk elfogy, akkor bezárunk.”
Sinkó Bori étteremtulajdonos beszerzésben / Fotó: Hokedli
Mit tehetnek azok a kis vendéglátóhelyek, amelyeknek nem éri meg nagy készletnyilvántartó rendszerekbe beruházniuk? Számukra rendelkezésre áll a hivatal által kifejlesztett szoftver, a Vendégem, ahová közvetlenül fel lehet tölteni az eladott tételeket.
A Vendégem egyelőre gyermekbetegségekkel küzd, nehézkesen működik és fagy a rendszer.
Vegyünk egy egyszerű büfét, legyen az lángosos, palacsintasütő vagy halsütöde. Ezek az ételek frissen készülnek, így csúcsidőben már eddig is rendszeresen állt a sor előttük. Mindenki állt már akár 10-15-20 percet a rendelésére várakozva. De nem is kell ehhez strandbüfé, egy népszerű kifőzdében, gyorsétteremben is ugyanez tapasztalható ebédidőben. Mivel a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak valós időben kell feltölteni a kiadott termékeket, ezért a rendelésfelvétel, készítés, kiadás közben kell adatot is szolgáltatniuk.
Egyszerűen nem életszerű
Mint az étteremtulajdonos megvilágítja, ez egyrészt technikai, továbbá humánerőforrás-kérdés. „Egy kisebb vendéglátóhelyen egész egyszerűen nem éri meg ilyen szoftvereket vásárolni. A mi kifőzdénk ráadásul annyira kicsi, hogy már most sem férünk el rendesen. Nekünk egy külön polcot is fel kell szerelnünk, hogy tudjuk valahova tenni azt a gépet, amit csak emiatt kell vásárolnunk. Ez valószínűleg egy táblagép lesz, amibe majd felvisszük a rendeléseket tételenként” – meséli Sinkó Bori.
Reneszánsz festményszerű jelenet a Nagymező utcai főzelékezőben / Fotó: Hokedli
„Ebédelőhelyként a napi forgalmunk 90 százaléka másfél óra alatt pörög le, fél 12 és 1 óra között.
Miközben az utcán áll a sor, ütjük be a pénztárgépbe a rendeléseket, egy másik gépbe pötyögjük majd egyenként az adatokat a hatóságnak az utolsó tükörtojásig, miközben éppen frissen sütjük a feltéteket a főzelékeinkhez, tekerjük a palacsintákat, és érkeznek a Wolt-futárok, akiknek dobozolni kell, csörög a telefon, miközben már eddig is minden kezünk foglalt volt”
– írja le Sinkó Bori az étkezde mindennapjait.
Ugyanerről számolt be Németh Tamás, balatoni vendéglátós múlt héten, a rendelet bejelentése után. Indulatos kritikájában érzékletesen leírta a teljes kiszolgálórendszer működtetésének kisebb abszurditását: „…minden asztal után jelents. Szóval a pincér, ha az ingyenes programot használja, odarakja a terminál, a pénztárgép, a woltos terminál, a vendéglátós szoftver gépe mellé, így már lassan úgy néz ki a munkaterülete, mint egy *** DJ-pult. A drekónak (dugóhúzónak – a szerk.) már hely sem jut, mert az ellenőrzőíveket is vezetni kell, nyilván annak is kell hely.”
Sercegő olaj mellé jönnek majd a tabletek / Fotó: Valentyna Gupalo, Getty Images
„Azért sem valószerű ez az adatszolgáltatás, mert gyakran megtörténik, hogy leadják a rendelést a vendégeink, majd jóllaknak a levessel, főzelékkel és mégsem kérik a desszertet. Ilyenkor még egy plusz kört futhatunk a rendszerrel, hiszen az adatokat azonnal be kell szolgáltatnunk, ekkor majd sztornózhatunk, javítgathatunk, újraküldhetünk. Ez egész egyszerűen nem életszerű” – folytatja a séf-tulajdonos.
„Én azt nem értem, hogy az NTAK munkatársai miért nem kérdeznek minket, vendéglátókat arról, hogyan lehetne a rendszert úgy bevezetni, hogy ők is megkapják, amit szeretnének, de minket se akadályozzanak a munkában.
Ha például elég lenne záráskor beküldenünk az adatokat, és nem 15 percen belül, ezt meg tudnánk csinálni a nap végén, standoláskor. Nem lenne elég a hatóságnak ekkor hozzájutni az értékes információkhoz, miszerint aznap 100 brokkolikrémlevest és 120 máglyarakást adtunk el? Így nem a sütés, tálalás, kiszolgálás közben kellene real time informálnunk őket” – teszi fel a kérdést a Hokedli tulajdonosa.
Aki csalni akar, ezután is csalni fog
Miért van szükség erre az adatszolgáltatásra is az online pénztárgépek mellett? Aki csalni akar, ezután is csalni fog, ugyanis a vendéglátásban korábban híres-hírhedt „feketézés” felszámolása a 2010-es évek óta hatékonyan zajlik.
Az online pénztárgépek 2013-as bevezetése óta ugyanis már eddig is be kellett küldeni a forgalom eredményeit a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz. A Magyar Nemzeti Bank munkatársainak összefoglalójából idézünk: „A 2010 után tett intézkedések közül kiemelendő az online pénztárgépek bevezetése, mint az első és nagy hatású intézkedés. A 2010 utáni adóhatósági intézkedések főként az eltitkolt vállalati bevételekre irányultak, hiszen ezen tevékenység visszaszorítása maga után vonja a szürke és a fekete foglalkoztatás visszaszorulását is. A Nemzetgazdasági Minisztérium 2011-2012-ben megvizsgálta a legjobb nemzetközi példákat olyan lehetőségeket keresve, amelyek hozzájárulhatnak a gazdaság fehéredéséhez. A vizsgálat eredményeképpen, többek között a szintén sikeres bolgár és svéd példára alapozva kezdődött el az online pénztárgépek (OPG) bevezetésének tervezése.
Az online pénztárgépek szerkezete abban tér el a korábban használt kasszáktól, hogy tartalmaz egy adóügyi ellenőrző egységet (AEE), amely rögzíti és mobilinternet segítségével 30 percenként továbbítja az adóhatóság felé az összes releváns információt, a pénztárgép által kibocsátott számlák tartalmán túl a pénztárnyitás, -zárás és az áramszünetek időpontját is.”
Miért látszatintézkedés a tegnapi módosító javaslat?
Értelmezzük a minapi hírt, amit több sajtóorgánum úgy közölt, hogy fellélegezhetnek a vendéglátósok. Hát, nem egészen.
A Magyar Turisztikai Ügynökség tegnapi közleményéből idézünk: „A javaslat szerint 2023. július 1-től az évi 100 millió forint nettó árbevétel felett teljesítő vállalkozások számára lépne életbe a kötelezettség, az ennél alacsonyabb árbevételű szolgáltatók adatszolgáltatásának kezdete pedig későbbi időpontra módosulna, hosszabb felkészülési időt biztosítva így számukra.”
No, a 100 milliós bevétel felett teljesítő vendéglátóhelyek már eddig is nagy készletnyilvántartó rendszerekkel dolgoztak, nekik csak össze kell kötni a szoftverüket az NTAK adatbekérő rendszerével.
Lekvárospalacsinta-adatok / Fotó: Rosanics Petra, Nosalty Ételfotó
Mi lesz tehát a büfékkel, étkezdékkel, kávézókkal, cukrászdákkal és a többiekkel?
2024. január 1-jével azon „vendéglátó üzlet üzemeltetője és turisztikai attrakció működtetője köteles megkezdeni [a valósidejű adatbeküldést], amelynek szolgáltatási helyenként 2022. évi nettó árbevétele több mint 12 millió forint, de nem haladta meg a 100 millió forintot” – szól a javaslat.
Évi 12 millió forintos árbevétel – vagyis nem nyereség! – alatt egész egyszerűen nem éri meg üzemeltetni egy helyet.
A mai bérleti díjak és alapanyag-beszerzési árak mellett különösen nem. Nagy eséllyel tehát azok a kis büfék, sütödék is a 12 millió forintos árbevétel fölé esnek, ahol csak egy-két embert látunk sürögni-forogni a pult mögött. A módosító javaslat értelmében tehát csak arról van szó, hogy az étkezdéknek januárban kell kezdeni a vendégek kiszolgálását lassító azonnali adatbeküldést.
„Ez a tegnapi közlemény tehát megint csak egy nesze-semmi-fogd-meg-jól kedvezmény, ami ráadásul még csak egy felvetés volt. Én egyelőre kivárok. Lehet, hogy ez egy rossz üzleti döntés a részemről, és már most fel kellene szerelnünk a polcot, és több százezer forintért vásárolni egy tabletet, de én még mindig abban bízom, hogy ez nem fog megtörténni” – zárja Sinkó Bori.
A legjobb forgatókönyv az lenne, ha a vendéglátóknak sikerül összefogniuk és az érdekeiket képviselve nyomást gyakorolniuk a hatóságokra, hogy ne szülessen egy újabb betarthatatlan szabályozás, ami a büntetés folyamatos rémével fenyeget.