A hazai kórházi betegkosztot látva általában nem is sajnálja a beteg, hogy olyan kevéske az adag. Elfogadott tény, hogy egészen rémes kórházi kaja, ezért is öröm olyan egészségügyi intézetekről hallani, amit dicsérnek az emberek. Márpedig vannak ilyenek is a számtalan elrettentő tapasztalat mellett.
A napokban közfelháborodást okozott, hogy a budapesti Szent János Kórházban penészes kenyeret és romlott felvágottat kapott reggelire egy beteg. Az eset közel sem egyedülálló és sajnos nem is különleges.
A beteg lánya az interneten tette közzé, mi történt velük, a beszámolója pedig nagy port kavart, ugyanis a nagy foltokban penészes kenyér mellett romlott húskészítményről is szó van. „A felvágottat ugyan megette, de valószínűleg az is romlott lehetett, mert utána hányt, és egész délelőtt nagyon fájt a hasa. Nem tudok elmenni a felháborító eset mellett. A kórháznak azonnal jeleztem” – írta a beteg lánya. A történet pikantériája, hogy éppen az emésztőrendszerrel kapcsolatos megbetegedéseket kezelő gasztroenterológiai osztályon történt mindez, ahol mindennek kellene gyógyulnia.
Egy nemzetközi mémoldalon egy magyar kórházi reggeli:
A hazai kórházi betegkosztok minősége legendás. Nem „csak” Magyarországon, hanem az egész kelet-európai régióban.
Azért is rendkívül fontos erről beszélnünk, mert ez nem csupán a kórházi tartózkodás egy kellemetlen mellékzöngéje, mint a kopár folyosók vagy rideg helyiségek. Mire van elemi szüksége a lábadozó betegnek a korrekt orvosi ellátás és lelkiismeretes ápolás mellett? Tápláló ételekre természetesen. Ebből a szempontból teljes nonszensz a kórházi tartózkodás: olyan szegénykoszton tartják a betegeket, ami felépülésre, regenerálódásra egész biztosan nem alkalmas.
Egy évekkel ezelőtti beszámoló szerint immár 2004 óta naponta összesen 550 forint jutott egy beteg napi étkeztetésére az állami kórházi ellátásban. Az 550 forint napi háromszori étkezésre vonatkozik. Ez már akkoriban is döbbenetesen kis összeg volt, azóta pedig megtöbbszöröződött az alapanyagok – és minden más – ára. A 2000-es, 2010-es években tehát 550 forintot tudott egy betegre áldozni a kórház, de mi a helyzet ma? Mondhatni ugyanaz.
A penészes kenyér esete miatt napvilágra jutott számok, vagyis a legfrissebben fellelhető adatok alapján: „az intézmény honlapján elérhető dokumentum szerint 1650 forint jut egy fekvőbeteg napi élelmezésére, amiből a nyersanyag 550 forint. A reggelit 110, az ebédet 275, vacsorát és a kisebb étkezéseket 165 forintból kell kihoznia az intézménynek”.
Így jobban érthető – egyben felháborító –, hogy miért kapnak ilyen döbbenetesen szegényes ételeket a lábadozók. A beszerzésnél olcsóságra törekvő, felhígított alapanyagok, kicsi adagok; az olyan szempontok pedig teljesen háttérbe szorulnak, hogy a kiadott fogások összetételükben változatosak, gusztusosak és laktatóak legyenek.
2018, Debrecen, DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika. Egy tápláló étkezés:
Ezért is biztató, ha olyan hazai intézményekről hallhatunk, mint a Visegrádi Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház, még ha ritka kivételről is van szó. Egy kollégánk édesanyja, Rózsa számolt be róla, hogy állami finanszírozásban sem lehetetlen az igényes, gondos ellátás az étkezés terén. Mint mesélte:
„annyira jóízűen főznek, mintha házi koszton lettünk volna. Reggelire mindig kaptunk barna vagy fehér kenyeret, kis vaj vagy margarinkockát, gusztusos felvágottat. Kenyérből annyit kaptunk, amennyit szerettünk volna, és néha kaláccsal és mézzel színesítették a reggelit. A kávét minden betegtárs dicsérte, és mivel ősszel voltam kórházban, a szezonnak megfelelően mindig friss, szép almák voltak kitéve.”
Én még nem voltam olyan kórházban, ahol lágy tojás vagy frissen főzött, még meleg tojás érkezett volna reggelire a betegeknek, vagy rántott karaj ebédre.
A kórházi kosztok klasszikusa a vizesen áttetsző, majdnem üres hús- vagy zöldségleves. A visegrádi Szent Kozma és Damjánban ízletes bableves, gulyásleves érkezett, ráadásul a levesből bármennyit kaphattak a betegek. Főételként sült csirkecomb, székely káposzta, rakottas vagy jól elkészített főzelék pörkölttel – ne csak tessék-lássék módra, egy-két mócsingos húsdarabbal, hanem korrekt pörköltfeltéttel.
A desszertek között sem a megúszós, vizes piskóta jellegű édességeket adták, hanem olyan viszonylag olcsón kihozható, de igen kedvelt finomságokat, mint a stíriai metélt vagy a máglyarakás.
2017, Budapest, SOTE I. sz. Nőgyógyászati Klinika. Tejmentes menü, műtét előtti nap. Sütőtökkrémleves pirított kenyérkockával, krumplifőzelék sült husival, őszibarack-befőtt.
A tanulság? Annyi mindenképpen, hogy az állami ellátásban részesülő beteg kiszolgáltatott, mindegy, hová kerül. Ez jelentheti a szalvéta nélkül, à la nature felszolgált üres kenyeret egyetlen túlfőzött tojással vagy egy (háromszögletű) kockasajttal. Ahogy a kórház képes kigazdálkodni. Vannak intézmények, amelyek úgy tudnak élhetőbb, táplálóbb betegmenüt adni, hogy máshonnan vonnak el pénzt ennek finanszírozására.
A visegrádi rehabilitációs szakkórház és gyógyfürdő kosztjáról pozitívan mesélő Rózsa arról is beszámolt, hogy állítólag egy fiatal – és még lelkes – szakács főz az intézmény konyháján, ami a korábbi koplalós menük után ilyen minőségi különbséget jelentett. Azok a helyek különösen kitettek a rossz minőségű ételnek, ahol nincsen helyben főzés: a lokális konyha és személyzet, a frissen főzött emelhet a nívón. Ez még mindig fényévnyi távolságra van attól a belgiumi kórháztól, ahol a neves nemzetközi étteremkalauz, a Gault & Millau is tesztelt, és igazolta: friss, helyi alapanyagokból főznek a modern elvárásoknak megfelelően, egészen kiváló módon.
A gyógyuláshoz, regenerálódáshoz márpedig elengedhetetlenül fontos a valóban tápláló táplálék. Bízunk benne, hogy ez a szolid „gasztroforradalom” is megérkezik előbb vagy utóbb Magyarországra. Nem csak a méregdrága magánintézményekbe.
