Az átverések világában élünk, ezek között vannak ártalmatlanabbak, amit tréfának szánnak kiötlőik, de van, amikor más húzódik meg a háttérben. Amikor a hetvenes években Hollandiában visszaesett a tojáseladás, egy iparági szervezet úgy döntött, hogy saras, ürülékes, tollas héjjal árulják az egyébként megtisztított tojásokat, mert úgy tűnt, a vásárlókat elriasztotta a túlságosan steril kinézetű áru, és remélték, a fogyasztás megnő, ha úgy néznek ki a tojások, mintha egyenesen a tyúkok alól szedték volna ki azokat. A cél szentesítette az eszközt, persze vannak ennél sokkal mulatságosabb történetek is.
A svájci spagettifa
Lehet, hogy még mindig sokakat meglep, de az ananász nem fán terem. Ahogyan a spagetti sem, bár ezzel nyilván többen vannak tisztában, pedig voltak, akik pont az ellenkezőjét próbálták elhitetni velük. A BBC Panorama című műsorában 1957-ben, egészen pontosan 1957. április elsején mutattak be egy helyszíni riportot arról, hogyan szüretelik Svájc déli részén a spagettit. Az ötletet a stáb egyik tagjának, Charles de Jaegernek a gyerekkora adta, az iskolájában ugyanis a tanárok azzal csúfolták a diákokat, hogy olyan ostobák, hogy még azt is elhiszik, hogy a spagetti fákon nő.
Az álriport egy részét egy londoni tésztagyárban vették fel, de még Svájcba is elutaztak. Abban az időben egyébként Nagy-Britanniában a 15,8 millió otthonból 7 millióban volt televíziókészülék, és becslések szerint a műsor nyolcmillió emberhez jutott el. Másnap több százan telefonáltak, hogy megkérdőjelezzék a történet hitelességét, vagy éppen azért, hogy megtudják, hogyan is kell spagettit termeszteni, a BBC pedig készségesen segített, és azt tanácsolta, „tegyenek egy szál spagettit egy doboz paradicsomszószba, és reméljék a legjobbat”.
És hogy miért dőltek be az emberek, a spagetti akkor meglehetősen ritka, mondhatni egzotikus ételnek számított, a helyszíni felvételek is meggyőzőek voltak, valamint Richard Dimbleby műsorvezető is meglehetősen hiteles figura volt.
Az ételkészítő gép
Thomas Edison nevéhez számtalan találmány fűződik, és köztük van olyan is, ami soha nem is létezett. 1878. április 1-jén egy New York-i újságban azt írták, hogy Edisonnak sikerült megoldást találni az éhezés problémájára, ugyanis olyan gépet alkotott, ami képes a földet, a levegőt és a vizet étellé átalakítani. A riporter, William Croffut természetesen ki is próbálta, mire képes a masina, és le volt nyűgözve a finom menütől, amit feltálaltak neki. Hozzátette azt is, hogy a gépezet negyvenféle ételt képes elkészíteni, ráadásul mindezt nagyon baráti áron.
Ugyan önmagában a dátum is elég árulkodó volt, illetve a szerző a cikk végén jelezte, hogy ez mindössze csak egy álom volt, ez a találmány nem létezik, sokan ezt figyelmen kívül hagyták az olvasók közül, és elhitték, Edison csodamasinája valóban létezik, sokan írtak is neki levelet, hogy megérdeklődjék, mennyibe is kerül a gép. És ez nem minden, világszerte számos újság is átvette a hírt. Persze azért Edison is adta a lovat azok alá, akik hittek a találmányban, dicsekedett is azzal, mire képes a gépezet.
Illusztráció: Getty Images
A bűnös Jancsi és Juliska
Jancsi és Juliska meséjét mindenki ismeri, számtalan módon feldolgozták már a testvérpár történetét, de talán egyik sem kavart akkora port, mint az a könyv, ami 1963-ban jelent meg Az igazság Jancsi és Juliska történetéről címmel. A szerző azt állította, hogy Jancsi és Juliska valóban létezett, valóban testvérek voltak és valóban vér tapadt a kezükhöz, a pékként dolgozó testvérek ugyanis megöltek egy boszorkányt, aki egyébként egy zseniális cukrász volt, hogy megszerezzék tőle egy sütemény titkos receptjét, és persze a kötetben számos bizonyíték is szerepelt.
Természetesen futótűzként terjedt a hír világszerte, hogy mi is ihlette a mesét, diákcsoportok utaztak abba az erdőbe, ahol állítólag a boszorkány háza állt egykor, és több kiadó is szerette volna más nyelvben is megjelentetni a könyvet. Persze voltak, akik gyanút fogtak, és a megjelenést követő évben ki is derült, hogy a könyv csak egy átverés, Hans Traxler gyermekkönyvíró és karikaturista így akarta megünnepelni Jacob Grimm halálának 100. évfordulóját.
Persze voltak, akik nem voltak hajlandók elfogadni az igazságot, míg volt, aki úgy gondolta, a szerzőnek bűnhődnie kell. A Der Spiegel szerint egy felháborodott olvasó csalás miatt feljelentést tett, és ugyan a rendőrség kihallgatta Traxlert, de nem emeltek ellene vádat.
Illusztráció: Alexander Zick/Wikimedia Commons
A nem létező skót állatfaj
Nekünk van disznósajtunk, a skótoknak pedig ott van a haggis, vagyis egy kisgömböc, ami birkatüdőből, birkaszívből és -májból, birkafaggyúval, hagymával, zabkásával készül. Persze elterjedt az is, hogy a haggis egyben egy vadon élő állat, mégpedig egy olyan állat, aminek igen érdekes a testfelépítése, a jobb és bal lábai ugyanis eltérő hosszúságúak, így ugyanis könnyebben tud közlekedni, pontosabban körbe futni természetesen élőhelyén, vagyis a meredek domb- és hegyoldalakon.
A legenda szerint vannak olyan példányok, amelyeknek a bal lábai hosszabbak, és olyanok is, amelyeknek a jobb lábai, és ugyan a két alfaj békésen él egymás mellett, szaporodni nem képesek egymással, hiszen nem egy irányba köröznek.
A haggisgyártásban utazó Hall’s of Broxburn megbízásából 2003. november 26-án közzétett online felmérés szerint a Skóciába látogatók egyharmada úgy gondolta, hogy a vad haggis egy igazi lény. Pedig nyilvánvalóan nem az, és senkit ne tévesszen meg az, hogy a Glasgowban található Kelvingrove Galériában és Múzeumban található belőle egy példány, a Haggis scoticus nem létezik, még akkor sem, ha 2014-ben a Visit Scotland megosztott egy homályos felvételt a különleges állatról, ők is csak vicceltek.
Mesterséges emberi hús
Néhány hónappal ezelőtt, 2023 júliusában mutatták be egy dokumentumfilmet, amit Gregg Wallace, a MasterChef házigazdájának nevével adtak el, a Gregg Wallace: The British Miracle Meat egy nem mindennapi élelmiszertechnológiai újításról számolt be, mégpedig az emberi sejtekből tenyésztett húsról.
A filmben azt állították, hogy Good Harvest naponta hat tonna mesterséges emberi húst állít elő, és Wallace természetesen meg is tekinthette a gyártóüzemet, ahogyan meg is kóstolta a terméket Michel Roux séffel, illetve meginterjúvolt egy nőt, akit állítólag a megélhetési válság kényszerített arra, hogy donor legyen. Sőt, az is kiderült, hogy a tervek szerint gyermekek sejtjeiből is készítenek majd húst.
Talán ez volt az a pont, amikor a legtöbben rájöttek a turpisságra, de bőven akadtak olyanok is, akik mélyen felháborodtak azon, hogy merre tart a világ, és persze azok között, akik tudták, hogy átverésről van szó, volt olyan, aki úgy gondolta, a dokumentumfilm készítői ezzel a szatírával túl messzire mentek. De mi volt a cél? „Szerettük volna kifigurázni, hogy mennyire elfogadott lett, hogy a megélhetésünk ilyen sokba kerül. Szerettük volna azokat megszólítani, akiket zavar az igazságtalanság, az, hogy ennyire beletörődtünk ebben a helyzetbe” – nyilatkozta Tom Kingsley programigazgató.
Hozzátette, az, hogy sokan nem vették észre, hogy áldokumentumfilmet néztek, hogy elhitték, hogy ez előfordulhat, alátámasztja azt, hogy milyen sivár világban élünk. Megjegyezte azt is, a tévés dokumentumfilmek néha csak nagyon felületesen kapargatják meg a problémákat, nem teszik fel az igazán fontos kérdéseket, bizonyos lényeges részletek felett átsiklanak.
