Egykor a nevelőnők, francia, német és angol kisasszonyok meghökkentő módszerekkel oktatták a gyerekeket az illendő viselkedésre az asztalnál. Két könyvet kellett például a hónuk alatt megtartaniuk étkezés közben, hogy ne hadonásszanak a kezükkel, miközben a kést, villát használják.
Ezek a szigorú nevelési módok már rég kimentek a divatból, de a társas élet alapvetése, hogy evés-ivás közben is odafigyelünk a viselkedésünkre. (Jobb esetben) egészen kicsi korunkban megtanuljuk, mit illik és mit nem, azután később már csak finomhangolni kell. Felnőtt embernek már nem kell elmagyarázni, hogy a legfinomabb ételből sem tömjük tele a szánkat, hogy zsíros szájjal nem iszunk bele a pohárba vagy nem tesszük fel a lábunkat evés közben. Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amihez jól jön egy kis illemtan.
Nem kell az angol királyi családba meghívást kapnunk ötórai teára, hogy elgondolkodjunk, miként tegyük az evőeszközt a tányérra étkezés közben vagy a terített asztalnál hogy illik enni egy olyan ételt, amit otthon, a négy fal között egyszerűen csak kézzel falatoznánk?
Kvízünkben tíz kérdést teszünk fel, amire érdemes jól megjegyezni a helyes válaszokat. Kezdhetjük?