A bundás kenyér is épp úgy egy tojásreggeli, akár a tükörtojás, a rántotta vagy a buggyantott tojás. Ki ne sütött volna már életében? Az alaprecept egyetlen mondatban leírható. A rántotta készítéséhez hasonlóan csak felverjük a tojásokat, beletesszük – mit tesszük, jól belenyomkodjuk! – a kenyérszeleteket, majd bő olajban kisütjük. Még egy jó elszívó mellett is garantáltan olajszaga lesz a hajunknak és a helyiségnek, és a legkevésbé sem diétás fogás, mondhatni csöpög az olajtól, mégis imádjuk.
Érdemes egyáltalán megbolygatni ezt az egyszerű készítési módot? Egyértelműen emelhetünk a téten, ha a bundás kenyérbe töltelék is kerül. Üröm az örömben, hogy a kalóriák száma ezzel már végképp az egekben, így ezt inkább ne is számoljuk, ha ezt a tojásban megforgatott, bő olajban kisütött, jól megpakolt kenyeret szánjuk reggelire. Ráadásul szinte kívánja kísérőként a cukros tejes kávét, kakaót vagy citromos teát.
Technikai kérdések
A klasszikus bundás kenyeret azzal rontják el sokan, hogy nem elég szaftos belül a kenyér, mert nem éri elég tojás, és száraz marad belül, vagy pedig túlsütik. A lecsepegtetést sem hagyhatjuk el, a kenyér ugyanis jól megszívja magát olajjal, ezért a papírtörlőt készítsük elő. A töltött bundás kenyerek készítésében az az egyik kihívás, hogy ne is ázzon és ne essen szét a tojásban forgatás és sütés során. Ha túlpakoljuk, nem fogjuk tudni összesütni a két szelet kenyeret, illetve ha túl folyós a töltelék, eláztathatja a kenyérbelsőt.
Friss vagy szikkadt kenyérből?
Megosztó kérdés a kenyér frissessége. Egészen puha, aznap sült kenyérből is készíthető bundás, de erre a célra a szikkadt is kiváló, hiszen beáztatjuk. Érdemes kipróbálni így is, úgy is, és majd eldöntjük, hogy ízlik jobban. Ha túl levegős, lukacsos a kenyér, ami az ipari, felfújt, nem jó minőségű termékekre jellemző, akkor szintúgy széteshetnek a szeletek már az áztatáskor is. Jó, ha van tartása a kenyérbelsőnek, ezen belül pedig lehet akár fehér, félbarna, kovászos és bagett is. A túl sűrű textúrájú, savanykás, rozsos kenyerekből kevésbé lesz puha és könnyed a töltött bundás kenyér, ezek a tojást is kevésbé szívják magukba.
Alapanyagok
Léteznek bonyolultabb receptek is, amelyekben tejszín, liszt és sütőpor is szerepel, de a tapasztalataink szerint ezek felesleges körök, amiket megspórolhatunk magunknak.
Zsiradék
Csak kevés receptünkhöz ajánljuk a napraforgó-olaj használatát, hiszen a legtöbbször sokkal ideálisabb egy egyszerű kacsa- vagy más állati eredetű zsír, illetve az olívaolaj. A bundás kenyérhez azonban pénzkidobás a drága olíva, és rossz, a kenyeret elnehezítő választás a zsír.
Kísérők
Az említett italokon kívül klasszikus bundás kenyér kísérők a friss zöldségek, mint a paradicsom, paprika, snidling, újhagyma. Úgyszintén a savanyított, marinált zöldségek, mint a lilahagyma vagy uborka. A tejfölös szószokkal pedig egészen bomba, sokan pedig egy kis ketchuppal vagy ajvárral is szeretik ízesíteni.
Mozzarellás-pesztós töltött bundás kenyér
Ennél a zöldpesztós bundás kenyérnél legyünk résen: ha túl sok a pesztó és a paradicsom, darabjaiban fogjuk kiszedni a szendvicset a felvert tojásból vagy a serpenyőből. Ha tehát kisebb kenyérszeleteket kenünk, maximum fél evőkanál zöldpesztóval kenjük meg a két egymásnak fordított szeletet, ha pedig nagy karáj fehérkenyérből sütjük, legfeljebb egy evőkanál pesztót kenjünk. A paradicsomot is csak középre rendezzük, hogy oldalt össze tudjuk nyomkodni a kenyérszeleteket, és ezzel lezárjuk.
Hozzávalók:
- 8 tojás
- 4 evőkanál zöldpesztó
- 2 szép nagy paradicsom
- 12 dkg mozzarella (egyben vagy szeletelve)
- 16 szelet bagettszerű, kisebb kenyér vagy 8 nagy szelet fehérkenyér
- 6-8 dl napraforgó-olaj
- Só, őrölt fekete bors ízlés szerint
Elkészítése:
- Verjük fel egy mélytányérban a tojásokat, és sózzuk, borsozzuk.
- A megmosott paradicsomokat a képen látható vastagságú kockákra vágjuk, és a kenyérszeletekhez számítva arányosan elosztjuk a mennyiségét.
- A kenyérszeletek egyik oldalát megkenjünk a zöldpesztóval, a másik szelet belső oldalát belemártjuk a felvert tojásba. A pesztóra szórjuk a paradicsomkockákat, ráborítjuk a sajtszeleteket, összenyomjuk kézzel a két kenyeret, és szintén kézzel úgy megforgatjuk a tojásban a szendvicset, hogy mindkét felét érje a tojás, és szép sárga színt kapjon.
- Hevítsünk fel annyi olajat a serpenyőben, annyit, hogy legalább a szendvics feléig érjen. Közepes lángon süssük pár percig, míg megszilárdul rajta a tojás, de nem keményedik meg.
- Lapáttal fordítsuk át a másik felére, és itt is kapjon pár percet.
- Csepegtessük le papírtörlőn mindkét oldalát, míg egy kicsit hűlnek a bundás kenyerek, de még melegen fogyasszuk!
Sonkás-sajtkrémes töltött bundáskenyér-tekercs
Kaphatók sonkás sajtkrémek, de ha magunk készítjük, biztosak lehetünk benne, hogy nem vacak gépsonka kerül bele. Itt sem szabad engedni a csábításnak, hogy túl vastagan kenjünk a kenyereket, ne essenek szét. Még őrületesebb lesz az íze, ha füstölt sajttal és sonkával gazdagítjuk!
Ez esetben lényeges viszont, hogy ne kiszáradt toastkenyérből akarjuk elkészíteni, mert szét fog esni, legkésőbb a feltekerés során. Ideális a friss, ruganyos kenyér ehhez a bundás tekercshez.
Hozzávalók:
- 6 tojás
- 15 dkg sonka
- 7-10 dkg sajtkrém
- 12 szelet toastkenyér
- Fél marék snidling vagy újhagyma
- 6 dl napraforgó-olaj
- Só, őrölt fekete bors ízlés szerint
- 12 fogpiszkáló
Elkészítése:
- Vágjuk fel apróra a sonkát és a megtisztított snidlinget vagy újhagymát, és keverjük a sajtkrémünkbe.
- Kenjük meg a toastkenyereket, és ragasszuk össze őket a sajtkrémes keverékkel.
- Verjük fel egy mélytányérban a tojásokat, és sózzuk, borsozzuk.
- Óvatosan mozdulatokkal tekerjük fel a szendvicseket, és fürösszük meg a tojásban. Ha mindenhol érte a felvert tojás, két-két fogpiszkálóval tűzzük meg a két széle felé, és a serpenyőben felhevített olajban, közepes lángon kezdjük sütni.
- Ha szép aranybarna színt kap, görgessük úgy a tekercseket, hogy ne zavarjanak a fogpiszkálók, és körbe tudjuk sütni a tekercseket. Arrébb is
- csúsztathatjuk ennek érdekében a fogpiszkálókat.
- A végén kihúzhatjuk a fogpiszkálókat, és papírtörlőn itassuk le róluk a felesleges olajat. Illendően késsel-villával, otthonosan pedig kézzel esszük!