Befejezte a Győri Otthon háztartási keksz gyártását az amerikai Mondelez édességipari holding. Közleményük szerint pedig nem tervezik azt újraindítani. Sokakat döbbentett meg a hír és érthető, hogy komolyabb érzelmeket is megmozdított, hiszen így vagy úgy, de élményünk szinte mindannyiunknak van vele. Megkérdeztük az nlc szerkesztőségének tagjait, hogy bennük milyen emlékeket idéz fel a háztartási keksz.
Így búcsúzunk tőle.
Az állatfigurás a nyerő
„Én régen is szerettem, de szerintem ez tipikusan »betegkaja« volt mindig: az ember akkor ette, ha diétára fogták, mert elkapott valami hányós-hasmenős kórságot. Idén nyáron, mikor rosszul voltam, sok év után először megint vettem, de állatfigurásat. Az mégis jobban csúszik… És ami most nagy kérdés bennem: hogyan fogunk ezentúl kókuszgolyót csinálni? Szigorúan meggy nélküli közepűt!” – válaszolta kérdésünkre Andi.
Fotó: Leéb Ádám
Mindig van otthon anyunál
„Csak akkor ettem, ha beteg voltam, szóval magamtól sosem. Az ízét is összekötöttem a betegségekkel. Emlékszem például arra, amikor 8-9 évesen szájfertőzést kaptam, semmi sem maradt meg bennem, és anyu ezzel próbált életben tartani, amíg eljutottunk az orvoshoz, aki megfelelő gyógyszert írt fel, és elmúlt a betegség. Mindig van otthon amúgy ilyen keksz még mindig anyunál. Ha eszegeti, akkor tudom hogy rossz a gyomra” – idézte fel emlékeit Anett.
A kekszek parizere
„Kókuszgombóc! Igen, ez jut eszembe róla! Amúgy magában utáltam, amikor betegen ezt kellett rágcsálni régen, felnőttként pedig realizáltam, hogy sokkal finomabb vajas kekszek vannak, és a háztartási keksz lényegében a kekszek parizere” – árulta el véleményét Ádám.
Nem volt rossz, de igazán jó sem
„Halvány emlékeim vannak gyerekkoromból a háztartási kekszről, leginkább akkor került elő, amikor a családban valaki beteg volt vagy elrontotta a gyomrát. Teával, almával ettük, nem volt rossz, de különösebben jó sem, és a többi édesség mellett sosem került a kedvencek közé. Az öröksége valamilyen formában tovább él nálunk, csak éppen a főszereplőt lecseréltük: háztartási keksz helyett vajas keksz van a spájzban. Sokkal finomabb. Almával szoktam eszegetni uzsonna gyanánt” – mondta el Zoli.
Keksz nélkül nincs kókuszgolyó (Fotó: Nosalty Ételfotó)
Érzékenyen érint az elvesztése
„A Győri édesebb és kevésbé kemény, mint a többi. Nekem az első terhességem hat hónapig tartó émelygése alatt a legjobb barátommá vált. Kifejezetten érzékenyen érint az elvesztése, nosztalgiával gondolok rá” – vallotta be Gabi.
Szerettem, amikor ápoltak Anyuék
„A háztartási keksz a »betegkeksz«, a hányás-hasmenés utáni koplalás kísérője. Kemény, íztelen, porózus, száraz, még mártogatni is béna. Mégis nosztalgikus, mert ápoltak Anyuék, ha ez került elő! És később döbbentem rá, hogy milyen sok süteménynek adja az alapját” – mesélte Orsi.
Egyetemista éjszakák étele
„Teljesen hidegen hagyott mindig ez a keksz. A világ legunalmasabb étele (vagy inkább fogyasztható tárgya), nem is értettem, miért van ekkora kultusza. Két értelmezhető felhasználás módja van: a kókuszgolyó és az SOS kaja, amikor az ember egyetemistaként hazajön éjjel, főleg, ha Budafokon lakik, és az éjszakai buszon kijózanodott, viszont iszonyúan megéhezett. Ami másnál a keksz volt, az nálam amúgy a babapiskóta, azt konkrétan dugdosni kellett előlem: bármit is akart vele anyám, én megtaláltam és befaltam csak úgy. Egyébként nem tudom, hogy ezt miért írom múlt időben” – emlékszik vissza Marci.
Fotó: Leéb Ádám
Ma már jobban csúszik
„Én gyerekként kifejezetten nem szerettem a háztartási kekszet, amikor hasmenésem volt, akkor kaptam, sokszor teába áztatva. Brrrr. Ma már jobban csúszik és nem tudom, azért-e, mert jobbak a mostaniak, vagy én vagyok elfogadóbb. A Győri keksz most nagy kedvencem, régebben valahogy annyira nem volt otthon sokszor. Persze most sem mindig, de jó cucc. Még akkor is, ha a durván vajas kekszek sokkal jobbak. De az más műfaj nekem. Az ünnep” – avatott be minket Peti.
