A sajtos rúd rokonsága az országhatárokon túlra vezet. A világon szinte minden népnek van valamilyen étele, amit egészen egyszerűen arra találtak ki, hogy legyen mivel lefojtani az italt, nehogy túl gyorsan a fejünkbe szálljon, egyben ne legyen gond abból, ha még többet veszünk magunkhoz belőle. Ez a spanyoloknál a tapas, Velence környékén a cicchetti (ejtsd: csiketti), nálunk meg a pogácsa.
A pogácsának pedig egyenes ági rokona a sajtos rúd, ami körülbelül ugyanaz, csak a formája más. Egy sós sütemény, aminek a tetejére lehet sajtot szórni, de szezámmaggal és más olajos magokkal, sőt köménymaggal is finom. Lényeg, hogy nem édes, viszont zsíros, így jól csúszik mellé az alkohol, aminek elnyújtja a felszívódását, így várhatóan nem fog beütni a krach. Ez az év végi ünnepek táján nem elhanyagolható szempont, szóval ilyenkor számolunk az alkoholizálással, máskor viszont nem népszerűsítjük, de tényleg.
Sajtos rúd, de milyen tésztából?
Sajtos/sós rúd fronton két iskola létezik, mondhatni, küzd egymással. Az egyik szerint a sós rúd omlós tésztából készül, gyorsan összegyúrjuk a hozzávalókat, felvágjuk csíkokra, és már mehet is a sütőbe. Ez a megúszós.
A másik iskola szerint a sós rúd alapja (a pogácsa rokonaként) a kelt tészta, sőt hajtogatni is kell, amitől gusztusosan leveles lesz. Elkészíteni legalább egy napig tart, mert két hajtogatás között pihentetni is kell, amivel mindig megcsúszunk, mert közben belekezdünk valami másba. Az eredmény viszont fenomenális, mint általában a kelt tészták.
Ízletes, foszlós, csábító, amivel el is veszítette alkoholspongya jellegét és saját entitásként létezik a világegyetemben.
Annak érdekében, hogy mindenkinek kedvezzünk így az ünnepek táján, megadok egy sima, omlós tésztás receptet is, ami tényleg finom:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- 25 dkg vaj (vagy margarin)
- bő teáskanál só.
Összegyúrjuk, kinyújtjuk, megkenjük tojással, felvágjuk, szórunk valamit – leginkább sajtot – a tetejére, és megsütjük. Ugorjunk is a kelt tésztára!
A kelt tésztás sajtos rúd receptje
Ebből is látszik, hogy én a kelt tésztás sajtos rúd pártján vagyok, és ha már beleállok, nem is aprózom el, rögtön egy kiló lisztből csinálom. Természetesen lehet felezni, negyedelni a mennyiségeket. A munka ellenben akkor sem lesz vele kevesebb, de legalább az íze ugyanolyan marad. Érdemes tudni, hogy ugyanezen hozzávalókból pogácsaként is működik a recept, amit nagyon emberbarát módon nem kerekre szaggatok, hanem kis négyzetekre vágok, így nincs lehulló tészta. Tádám!
A sajtos rudak esetében értelemszerűen csíkokra, azaz rudakra vágjuk fel. Kezdjük is.
Kisült a sajtos rúd, indulhat a buli! / Fotó: Zozz, Pixabay
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 25 dkg szobahőmérsékletű margarin
- 20 dkg zsír
- 2 db egész tojás
- 3 dkg élesztő
- 4 dl tejföl
- 2 kávéskanál só
- fél dl tej
- 30 dkg sajt + a tetejére
Elkészítése:
- A tejet meglangyosítom, belemorzsolom az élesztőt és felfuttatom. A margarin 1/3 részét félreteszem, a többi hozzávalót összegyúrom, kivéve a sajtot, és a tojásból is félreteszek egy keveset a kenéshez.
- Ha összegyúrtam, letakarom és hagyom, hogy a tészta duplájára keljen.
- Amikor megkelt, deszkán kinyújtom 1 cm vékonyra, megkenem olvasztott margarinnal, megszórom kevés (tényleg kevés!) reszelt sajttal, majd hosszában és keresztben is háromba hajtom. Ezt úgy kell elképzelni, mintha hosszúkás francia borítékba hajtanánk egy A4-es papírt, és az így kapott téglalapot hosszában szintén háromba hajtjuk.
- Letakarjuk, hagyjuk kelni egy fél órát-órát, majd újra kinyújtjuk és újra összehatjuk,
- Ezután még egyszer megismételjük a fenti műveletet, vagyis összesen háromszor hajtogatjuk a tésztát.
- Amikor harmadszor is megkelt, kinyújtjuk fél-egy centi vastagra, megkenjük tojással, megszórjuk a maradék sajttal, szezámmaggal vagy köménymaggal, és késsel vagy derelyemetszővel (vagy más célszerszámmal) tetszőleges formára vágjuk. Mondjuk rúdra vagy négyzetre.
- Sütőpapírral bélelt sütőlapra helyezzük és 180 fokos sütőben aranyszínűre sütjük.
Ez egy elég nagy mennyiség, ami nem fog elfogyni egy nap alatt, úgyhogy tároljuk nejlonzacskóban, hogy ne száradjon ki.
