A retró hamburger egy fogalom. A nosztalgiavonaton pedig nincsen fék, aki a rendszerváltás környékén már legalább kamasz volt, azt időről időre elfogja a nosztalgia a régi jó dolgok iránt. Hajrá, nyolcvanas évek! A fellazuló szocializmus egyik sikerterméke a hamburger volt, amit végre itt is lehetett kapni, nemcsak Nyugaton. És hát, mivel Amerikából jött, mindennél menőbb ételnek számított.
És akkor ezzel meg is fejtettük, hogy miért volt jó a retró hamburger: mert amíg fiatal az ember, minden jó. Az akkoriban kapható hamburger valójában egy gasztronómiai szörnyszülött volt, ami viszonylag távol létezett attól, amit ma minőségi ételnek hívunk. A hamburgerhús…, hát azt jobb nem tudni, mi volt benne, és a csalamádé, ami egyedülálló volt az egész világon, mondhatni hungarikum, hát az tényleg egészen példátlan volt a hamburgerben. Létezésére egyetlen okot látok: hogy csalamádé egész évben elérhető volt. Ezzel szemben 1987-ben nem túl valószínű, hogy a vállalkozói szféra szemfüles előfutárai télen be tudták volna szerezni a friss paradicsomot, salátát vagy uborkát. Valami zöldség mégiscsak kell ennyi zsír mellé, mi legyen az, mi legyen? Hát csalamádé.
Az igazi hamburger szín marhahúsból készül
Ezzel szemben a jó hamburger kritériumairól bármeddig tudok mesélni, méghozzá leplezetlen lelkesedéssel. A jó hamburgerben a hús: marhából van. Tényleg nem egy nagy kaland beszerezni, nem kell, bár lehet cifrázni a puccos marhahúsokkal, de a bármelyik élelmiszerdiszkontban kapható darált marha is pont jó lesz. Íze, illata, állaga éppen alkalmas a feladatra, viszont ennél alább ne adjuk, mert a hamburgerhúsban semmi más nincs a marhahúson kívül, legfeljebb némi só és bors. Nem szórunk bele még egy kis ezt meg azt, úgyis csak elrontaná.
Egy hamburgerbe kb. 15 dekányi húsból készül a húspogácsa. Sütéskor úgyis összeugrik, kisebb lesz, vagyis alaposan ki kell lapítani. A legegyszerűbb, ha folpackon dolgozunk, arra megy a húsgolyó, amire ráteszünk egy kistányért, majd jól rátenyerelünk. Kész is a szép nagy húskorong.
Jó bucit azonban nem lehet kapni. Valamilyen hamburgerbucit lehet kapni a boltokban, de, mint minden csomagolt pékáru, a tartósság érdekében sajnos tele van szórva adalékokkal, az íze és az állaga pedig pont ennek megfelelő. Ahogy tehát a hamburgerhúst, úgy a bucit is magunknak kell elkészíteni, ha igazán jót akarunk. Ez kb. félnapos feladat, de csak a kelesztés miatt, amit
nem lehet ellinkelni, se lerövidíteni, mert akkor nem lesz kellőképpen szellős, puha és könnyű a buci. Kétszer kelesztjük, nincs mese.
Ehhez képest az ízesítés már semmi, tőlem akár lehet csalamádé is, de azért jobb, ha friss zöldséget teszünk bele: salátát, egy karika paradicsomot és egy karika uborkát. Önuralmat gyakorlunk és nem teszünk bele többet, mert szét fog esni. Én szóltam.
Gyönyörű hamburgerbucik. A titka, hogy volt türelmem kivárni, míg kétszer megkel. (Fotó: Belső Olga)
Mostanában szoktak külön hamburgerszószt is készíteni, én amondó vagyok, hogy ha a retró vonalon szeretnénk haladni, akkor abszolút megfelel a ketchup, a mustár és a majonéz.
A hagymával szintén jó lesz vigyázni. A vöröshagymát hanyagoljuk inkább, mert nem alkalmas nyersen fogyasztásra (igen, a spórolás és a lehetőségek szűkös volta szülte ezt a megoldást is), tegyünk bele helyette lilahagymát! Lehet ecetes lilahagymát is, ami az illatát nagyban tompítja, de sajnos keresztbe fekszik a nosztalgikus vonalnak. Mindenki döntse el maga! A retró hamburger ettől még retró hamburger lesz, hiszen a lényeget a buci, a húspogácsa és a többi betét jelenti.
Retró hamburger recept
Továbbra is a retró vonalon mozgunk, nem teszünk bele semmi flikk-flakkot, viszont csalamádét sem, és így lesz éppen jó a hamburger.
Tudnék mesélni róla, mennyire finom volt! (Fotó: Belső Olga)
Hozzávalók: (4 hamburgerhez)
- 60 dkg darált marhahús, jó faggyús
- 1 teáskanál só
- csipetnyi őrölt bors
A bucihoz
- 40 dkg liszt
- 1 evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- 1 tojás
- 2 dkg puha vaj
- 1-1,5 dl tej
- fél dl tejföl
- fél kocka friss vagy fél csomag instant élesztő
- szezámmag a tetejére, ha szeretnénk
Az összeállításhoz
- 2 levél fejessaláta vagy jégsaláta
- 1 nagy paradicsom
- 1 fej lilahagyma
- ketchup, mustár, majonéz
Elkészítés
- Először bedagasztjuk a buci tésztáját. Ez az egészben a legmelósabb, a többi gyerekjáték. A tejet meglangyosítjuk, és a felébe belekeverjük a cukrot és az élesztőt. Felfuttatjuk. Közben egy tálban összekeverjük a lisztet, a sót és az elhabart tojást, de annyit azért megspórolunk belőle, hogy sütés előtt le tudjuk vele kenni a bucikat.
- Amikor felfutott az élesztő, beleöntjük a lisztbe, majd elkezdjük dagasztani és teszünk hozzá még annyi tejet, hogy összeálljon a tészta és ne legyen túl kemény. Lehet, hogy kelleni fog még hozzá egy kis tej. Ekkor hozzáadjuk a puha vajat is és addig dagasztjuk, amíg fényes, ruganyos tésztát nem kapunk. Gombócot formálunk belőle, letakarjuk és meleg helyen kelesztjük egy órán át.
- Ha megkelt, kinyomjuk belőle a levegőt, majd négy egyforma részre vágjuk. Bucikat formázunk belőlük, rátesszük egy sütőlapra, letakarjuk egy konyharuhával és megint adunk neki egy órát kelni.
- Közben előkészíthetjük a húst: belekeverjük a sót, borsot, majd négy egyforma részre osztjuk és a fent ecsetelt módon, egy kistányér segítségével kilapítjuk őket.
- Felszeleteljük a paradicsomot, a hagymát és az uborkát. Ha akarjuk, csíkokra vágjuk a salátát, de mehet a hamburgerbe egészben is és elővesszük a szószokat, hogy kéznél legyenek.
- Amikor alaposan megkeltek a bucik, bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, lekenjük a bucikat a maradék tojással, ha akarjuk, megszórjuk szezámmaggal és mehetnek a sütőbe. Kb. negyedórán át kell sütni, a valóságban pedig addig, amíg már a szélén sincs fehér csík.
- A kisült bucikat picit hagyjuk pihenni. Közben egy serpenyőben kisütjük a húsokat, de grillezni is lehet. Fordítás után rátehetünk egy szelet sajtot is, hogy jól ráolvadjon, attól még finomabb lesz.
- Félbevágjuk a bucikat, az alsó részét meglocsoljuk mustárral, rátesszük a húst, rá a zöldségeket majd a szószokat és rátesszük a tetejét. Kész is a hamburger!
Jó étvágyat hozzá!
