A milánói sertésborda egy finom étel, ezt bocsássuk előre, sőt, mi több, szögezzük le! Gasztrosznob körökben szokás lesajnálni, sőt, egyenesen lenézni, gasztronómiai szörnyszülöttnek és egyéb csúnyaságoknak titulálni, de az minket nem érdekel, hogy mit mondanak a sznobok, mert aki megkóstolja, az rövid úton belája, hogy a milánói sertésborda egy élmény. A bő olajban sült rántott hús, a tészta és a gombás-sonkás paradicsomszósz kombinációja egyszerűen jó.
Ebből ugye már kiderült, hogy a milánói sertésborda a rántott hús és a milánói makaróni megbonthatatlan szövetségéből jött létre. A milánói makaróninak, valljuk be, semmi köze Milánóhoz, sőt, az egész Itáliában nincs ilyen étel. Sokkal inkább a késő hetvenes, kora nyolcvanas évek urbánus magyar konyhájához van köze, ekkor hozta létre ugyanis a világ felé nyitni vágyó közönség. Az eredeti olasz ételekre ugyanis lett volna igény, alapanyag viszont, a szocialista hiánygazdaságban aligha, olívaolajról, parmezánról meg akkoriban legfeljebb csak álmodhattak.
Így aztán megfőzték a paradicsomszószos tésztát a népmesék mintájára: úgy, ahogy elképzelték és abból, ami volt: gépsonkából (vagy ha az nem volt, akkor párizsiból), gombából, a tetejére pedig a jó öreg trappista került. A végeredmény egy finom, bár az olasz ízekhez abszolút nem hasonlító étel lett, de hát ez akkoriban nem jelentett problémát, mivel nem volt mihez hasonlítani. Úgyse járt senki Olaszországban, és ha járt is, nem költött étteremre, legfeljebb pizzára.
A rántott húsos milánói makaróni pláne magyar találmány, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kiállta az idő próbáját, mivel egyszerűen finom, harmonikus ízű étel. Elkészíteni sem nagy kaland, vágjunk is bele!
Milánói sertésborda / Fotó: Gerzsenyi Flóra, Nosalty Ételfotó
Milánói sertésborda recept
Ma már persze lehet kapni olívaolajat, parmezánt, prosciutto crudót és egyéb nyalánkságokat is a boltokban, de ne hagyjuk magunkat félrevezetni általuk. Ez nem az az étel, amit ezek az alapanyagok jobbá tennének, sőt!
Hozzávalók:
- 8 szelet sertéskaraj
- 50 dkg spagetti (vagy makaróni, de azzal tuti leesszük magunkat)
- 10 dkg bacon
- 1 fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 dl sűrített paradicsom
- 10 dkg gépsonka
- 10 dkg gomba (eredetileg csiperke, de szerintem ezt nyugodtan variálhatjuk más fajokkal)
- só, bors, oregánó és bazsalikom
A panírozáshoz
- liszt
- tojás
- zsemlemorzsa
- 20 dkg trappista sajt
- olaj a sütéshez
Elkészítés:
- Felteszünk egy nagy fazék sós vizet, és amikor felforrt, a zacskón található utasítás szerint megfőzzük benne a tésztát.
- Amíg a tészta fől, kockára vágjuk a szalonnát és kevés olajon indítva kisütjük a zsírját. Félúton hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, a zúzott fokhagymát és megdinszteljük.
- Közben felvágjuk a sonkát és és a gombát, és amikor megpuhult a hagyma, azt is hozzáadjuk, kicsit lesütjük, majd ráöntjük a paradicsompürét, beleszórjuk a fűszereket és összerottyantjuk az egészet.
- Amikor kifőtt a tészta, leszűrjük, majd rátesszük a szószra és jól összekeverjük.
- Felforrósítjuk a sütőolajat.
- Most jöhet a hús: a hártyát levágjuk róla, az öklünkkel enyhén kiklopfoljuk, sózzuk, majd lisztbe, felvert tojásba, panírmorzsába forgatjuk és forró olajban kisütjük.
- Mikor mindkét oldala aranybarnára sült, kiszedjük, leitatjuk róla papírtörlővel az olajat.
Tálaláskor a tányérra egy adag tészta, rántott hús, a tetejére pedig reszelt trappista kerül. Jó étvágyat a virtigli retro ízekhez!
