A hurka és a kolbász sütése nem egy bonyolult dolog, és általában az ilyen egyszerű dolgok azok, amiket remekül el lehet szúrni. Egyszerűen azért, mert könnyű, így senki sem mondja el, hogyan kell csinálni. Jó dolga van annak, aki gyerekkorában mindig ott lábatlankodott a konyhában az anyukája vagy a nagymamája mellett, így természetes módon leste el, hogy mit, hogyan kell csinálni. De hát, ilyen már egyre kevesebb van, és egyáltalán nem azért, mert régen minden jobb volt, hanem mert régen lassabb volt az élet, mindenre sokkal több idő jutott. A főzésre is.
Ma viszont már szerencsére ott vannak nekünk a félkész és feldolgozott ételek, amikből elég gyorsan össze tudunk dobni egy valamire való fogást. Ki tud ma már csirkét bontani? Ki szokott tésztát gyúrni? A következő kérdés meg, ami adja magát, hogy miért is tennénk olyat, amikor a boltban készen meg lehet venni a tésztát meg a konyhakész csirkedarabokat is?
Hurkát és kolbászt is már csak az tölt, akinek ez a hobbija, mert disznót tartani és vágni már rég nem éri meg. És ismét megérkeztünk oda, hogy szerencsére nem is kell, mert disznót már csak az tart és vág, akinek az a hobbija, hurkát és kolbászt meg simán lehet vásárolni készen is, a hentesnél vagy háztól. Bizalmi kérdés, meg kell találni a jó forrást.
Hurka, kolbász disznóvágás-szezonban. (Fotó: undefined undefined, Getty Images)
Na most, meg is érkeztünk a hurka– és kolbászsütés lényegéhez, pedig még csak a hentesnél vagyunk. A legfontosabb lépés ugyanis, hogy vásárlás előtt mindenképpen tudjuk meg, hogy milyen kolbászról és milyen hurkáról van szó. Oké, sütnivaló, de ennyivel azért ne hagyjuk magunkat leszerelni!
Hurka és hurka között ugyanis óriási különbségek vannak. Van, amibe kenyeret tesznek. Van, amit rizskásával készítenek. Van, amibe májat tesznek, másokba húst vagy vért. Van, amit már megfőztek az abalében, ezért úgy, ahogy van, meg lehet enni, de van olyan, amit mindenképpen meg kell sütni. Szóval, ha nem akarunk lyukra futni, jobban járunk, ha érdeklődünk.
A kolbászokkal kisebb a hibalehetőség, mert azok legfeljebb az ízesítésben különböznek – és akkor most ugye senki sem a nyeszlett kis grillkolbászokra gondol, hanem a rendes, nagy, sütnivaló kolbászokra?
Hurka és kolbász sütése
Tehát, sikeresen megvásároltuk a hurkát és a kolbászt, olyan fajtát, amit sütni kell. Hogyan álljunk hozzá?
Fotó: Simon Gábor/Nosalty
- Először is vegyünk elő egy megfelelő méretű tepsit, aminek oldala is van. A megfelelő méret alatt azt értem, hogy bele kell, hogy férjen a hurka és a kolbász úgy, hogy egyáltalán nem érnek egymáshoz, akkor ugyanis összesülnek és szétválasztáskor kiszakadnak.
- Mossuk meg a hurkát, a kolbászt nem kell. Így a nedvességtől rugalmasabb lesz a bél, amibe a hurkát töltötték, vagyis elméletileg máris megóvtuk a kidurranástól.
- Amikor szépen elrendeztük a szálakat, töltsünk a tepsibe egy kevés vizet. Nem kell sok, csak úgy 1-2 dl, csak hogy ne égjen oda.
- Most megszurkáljuk a szálakat fogpiszkálóval, így a kisülő zsír és a gőz távozni tud, és nem fogja szétfeszíteni a belet. Mármint lehet, hogy nem feszíti szét.
- Most toljuk be a sütőbe, amit nem kell előmelegíteni, a legjobb, ha a sütő az étellel együtt melegszik fel. 160 foknál nem kell magasabb hőmérséklet és légkeverésre sincs szükség.
- 20 percig sütjük, majd megfordítjuk a szálakat és tovább sütjük még 10 percig. Ha mégis kidurran a hurka, akkor meg örüljünk a kitüremkedő, ropogósra sült hurkának! Szerintem az a legjobb része, de hát ízlések és pofonok…
Kész is a hurka, kolbász, kezdődhet a lakoma! Együnk hozzá főtt krumplit vagy kenyeret, kovászos uborkát vagy mustárt és örüljünk az életnek, de nagyon!
