nlc.hu
Gasztro
Rég elfeledett levesünk a „kaszás-lé” - így készül ez a 400 éves, laktató fogás!

Rég elfeledett levesünk a „kaszás-lé” – így készül ez a 400 éves, laktató fogás!

Alig változott a több évszázados receptúra.
leves, fotó: Getty Images

A magyar gasztronómia ékköveiként tartjuk számon gazdag, laktató leveseinket. A régi magyar szakácskönyveket lapozgatva egy igazán ősi, középkori eredetű fogásra bukkant a HellóVidék, ez pedig a „kaszás-lé”, amit a mai magyarok többsége már hírből sem ismer. Pedig régen ugyanolyan alapértelmezett leveskategória volt, mint a mostani húsleves.

A 16. századi leírások óta alig változott valamit a Kárpát-medence egyik legrégebbi sűrített levese. Sokáig nem tekintettek rá önálló levesféleségként, sokkal inkább a szűrt húsleves egyféle sajátos felhasználási alternatívájának tartották, amit a jellegzetes, savanyú-tojásos ízesítés koronázott meg. A kora-középkorban leginkább húsleves alapú, húsokhoz használt öntetként használták a „kaszás-lét”, a későbbiekben azonban önálló étellé formálódott – jegyzi meg a portál, amely közzétette a leves 19. századi verziójának a receptjét.

Ezt az ételt Petőfi Sándornak köszönhetjük

A gulyás, a pörkölt és a húsleves után a legismertebb ételünk a Székelykáposzta, amit – állítólag – Petőfi Sándornak köszönhetünk. Az eredettörténet szerint állítólag Székely József vármegyei főlevéltáros – aki a költő egyik barátja volt -, amikor együtt ebédelt a költővel 1846-ban a pesti Gránátos utcai Komló-kertben, már csak maradékok voltak a konyhán. Székely ezért azt kérte a kocsmárostól, hogy keverjék össze a savanyúkáposzta-főzeléket a sertéspörkölttel, és azt szolgálják fel nekik. Ez a kombó annyira ízlett Petőfinek is, hogy legközelebb is ezt rendelte, de akkor már Székelykáposzta néven hivatkozott rá – írja a Promotions.hu

A „kaszás-lét” a középkorban sertésből, marhából, birkából és tyúkhúsból is készítették, azonban a 19. század végére leginkább a friss vagy a füstölt sertéstarja/csülök vették át a domináns szerepet, az ízesítéshez pedig hagymát, fokhagymát, régebben petrezselymet használtak.

A 18. század óta a habart húslevesekhez hasonlít: korábban tojással és liszttel végeztek, a későbbiekben azonban megjelent a tejfölös habarás. Egyetlen hozzávaló – az ecet – nem változott az évszázadok során semmit.

A 2-3 órás előfőzés után már egy gyorsan összedobható, egyszerű levesfélének számít.

Kiemelt fotó: illusztráció, Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top