Amikor a mennyiség volt az igazi teljesítmény
A kilencvenes évek és a kétezres évek elejének karácsonyait egyfajta csendes versengés jellemezte. Ki hányféle süteményt tett az asztalra. Tíz alatt szinte szégyenkezni kellett, tizenöt fölött már elismerően bólogattak a vendégek. Ehhez viszont tempó és volumen kellett, nem finomkodás.
A vaj drága volt, ünnepi luxusnak számított, így a legtöbb krémbe, tésztába és bevonatba gondolkodás nélkül került a margarin vagy a százszázalékos növényi zsiradék. A számos otthonban ismert „házi csokoládé” pedig valójában csokoládé nélkül készült. Mégis fényes volt, keményre kötött, hónapokig elállt a hideg balkonon, és gyerekként rajongtunk érte.
Házi csokoládé: a fényes csoda, ami valójában nem volt csokoládé
Ez az édesség mára legendává vált. A recept egyszerű volt, szinte minden családi receptkönyvben ott lapult.
Egy tömb kemény növényi zsír, ugyanannyi porcukor, kakaópor a szín kedvéért, és egy-két pudingpor, hogy az állaga „olyan igazi” legyen. Vízgőz felett összeolvasztva tükörfényes masszát kaptunk, amit kapszlikba öntöttünk, majd kint hagytunk megdermedni.
Ma viszont hiába követik sokan ugyanazt a receptet, az eredmény már nem ugyanaz. A felszín gyorsan kivilágosodik, szürkés, bézs árnyalat jelenik meg rajta, a fény eltűnik. Sokan azt hiszik, elrontották, rossz márkát választottak, pedig a hiba nem a konyhában van.
A különbség az alapanyagokban rejlik. A régi zsiradékok tele voltak részben hidrogénezett zsírokkal és transzzsírsavakkal. Egészségtelenek voltak, de technológiailag tökéletesen működtek. A mai, „javított” zsírok már nem viselkednek ugyanúgy, viszont jóval kevésbé terhelik a szervezetet.
Miért nem akarjuk már visszahozni?
A nosztalgia erős, de az ízlésünk megváltozott. Ma már tudjuk, hogy a csokoládé ízének nem a vaníliás cukorról és a zsírról kell szólnia, hanem a kakaóról. A viaszos állag, amit gyerekként fel sem tűnt, ma sokakat taszítana.
Ezért lett a régi „házi csoki” inkább emlék, mint valós alternatíva. Helyette magas kakaótartalmú csokoládét olvasztunk, tejszínnel vagy kakaóvajjal dolgozunk, kevesebb, de minőségibb édességet készítünk. Drágább, lassabb, de egészen más élményt ad.
Nem azért, mert régen rosszabb volt, hanem mert más volt a világ. Akkor abból kellett ünnepet csinálni, ami elérhető volt. Ma már választhatunk. És bár jólesik mosolyogva visszagondolni a fényes, de valójában „álcsokoládéra”, a legtöbben már nem sütnénk meg újra. Maradjon meg inkább emléknek, egy korszak ízének és hangulatának.
Fotó: illusztráció, Getty Images
