Május végén elkezdenek érkezni a konyhákba a szezon legszebb, tökéletesen érett gyümölcsei, hogy kezdetét vehesse a lekvárfőzés. De az igazi befőzési őrület nagyjából a nyár végén kezdődik.
A kép csak illusztráció. (Pexels) (Forrás: Pexels)
A szeptember különösen alkalmas a lekvárfőzésre, hiszen a nappalok már nem túl forrók, a szezonális termények – a füge, a szilva és a szőlő – pedig tökéletesek a befőzéshez. Nézzük, miből érdemes lekvárt készíteni ebben az időszakban. Ebben segít nekünk a Guardian egyik friss cikke, amiben összeszedi a szezon legjobb lekvár alapjait.
A házi lekvárfőzés nemcsak arra ad lehetőséget, hogy megőrizzük a szezon legjobb ízeit, hanem arra is, hogy bátrabban kísérletezzünk. A megszokott fahéj és szegfűszeg mellett a szilvához csillagánizs, a fügéhez kardamom vagy Earl Grey tea, az őszibarackhoz pedig akár édeskömény is kerülhet. Érdemes azonban egyszerre csak kisebb adaggal próbálkozni, így egy különleges ízpárosítás sem válik kockázatos, egész délutános vállalkozássá.
A szilva szinte végtelen számú lehetőséget kínál
A Guardian cikk szerzője azt írja, hogy fajtától függően meglepően sok fűszert is elbír ez a gyümölcs: kerülhet mellé kassziafahéj, csillagánizs, esetleg egy-két szem szegfűszeg.
A szőlő ezzel szemben némi kihívást jelent
A kereskedelmi forgalomban termesztett fajták többségét elsősorban az édességük miatt választják, lekvárhoz azonban ennél többre van szükség: kell egy kis savasság, karakter és izgalmas aroma is. A fragola szőlő ritka csemege pézsmás, bódító, erdei eperre emlékeztető ízével.
A füge a legjobb lekváralapanyag mind közül
Maga a gyümölcs alig szorul segítségre, mézes édességéhez azonban remekül illik néhány hüvely frissítő kardamom, amely kiegyensúlyozza az ízeket. Amire érdemes odafigyelni, annyi fügelekvárt kell főzni, hogy az karácsonyig kitartson.
Mire figyeljünk a lekvár főzésénél?
- Fontos az íz
Ha lekvárnak szeretnénk elkészíteni, egyen a gyümölcs némileg túlérett, puha, de azért ne nézzen ki cefrének! Természetesen a csúnya, rohadt, de főleg penészes darabokat ebből is kidobjuk. Lehetőség szerint kóstoljuk meg a gyümölcsöt, ha erre nincs lehetőség, illatozzuk meg őket. Ha szerencsénk van, a saját kertünkben teremnek a gyümölcsök, ha még nagyobb szerencsénk, akkor foglalkozni sem kell a termesztéssel, mert a szeretteinktől kapjuk a felesleges gyümölcsöt, kevésbé szerencsés esetben meg a piacon vásároljuk.
- Figyeljünk a tisztaságra
A szennyeződés a tartósság legnagyobb ellensége, ezért a gyümölcsöt legalább kettő, de inkább három vízben érdemes megmosni. Az átszedéses módszert alkalmazzuk, vagyis átszedjük a gyümölcsöt egy másik tálba, és nem leöntjük róla a vizet.
- Csumázás, hámozás, és a magozás
Már amelyik gyümölcsnél szükség van rá. A sárgabaracknak például nem muszáj lehúzni a héját, de ha mégis így döntünk, akkor forrázás után tesszük meg, mivel úgy a legegyszerűbb.
Az őszibarackot meg kell hámozni egyenként, és ki kell magozni. Úgyszintén az almát, körtét. A különböző bogyókat, mint az egrest, ribizlit málnát csumázni kell.
- Így tedd el
A lekvárt még forrón, tiszta üvegekbe töltjük, majd az üvegeket azonnal lezárjuk, és rövid időre fejre állítjuk. Ezután száraz dunsztba – például vastag takarók vagy paplanok közé – tesszük őket, és ott hagyjuk lassan kihűlni. Hűlés közben vákuum alakul ki, amely behúzza a tetőt, és biztosítja a légmentes záródást.
