Első lépés: fertőtlenítés
A legtöbb tartósítószer-mentes befőtt vagy lekvár azért adja meg magát, mert az üveg, amibe eltesszük, nem lett kifőzve; ha nincs mosogatógépünk, ezt sajnos nem ússzuk meg. A kifőzés garantálja, hogy az üvegünk és a kupakunk is csíramentes lesz.
Második lépés: hibátlan kupak
Ha a kupakunk sérült, a lekvár szinte biztosan nem bírja ki a telet, ezért mindig alaposan nézzük meg!
Harmadik lépés: celofán
A celofán sokak szerint elavult, de hosszú évek befőzései bizonyítják, hogy nem rossz dolog. Fontos, hogy ne egy, hanem két réteggel dolgozzunk, és mindig vizezzük be, hogy jól rá tudjuk simítani az üvegre. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kupakon lévő esetleges szennyeződések tönkretegyék a lekvárt. Sokan azért használnak celofánt, hogy a két réteg közé egy kevés tartósítószert rejtsenek, így nem kell belekeverni a lekvárba, de biztosak lehetünk benne, hogy nem romlik meg.
Negyedik lépés: dunszt
Ha frissen főzött lekvárt lassan hűtjük ki, tehát dunsztoljuk, a hő hatására a csíramentesedik a „főzet”, amitől jó eséllyel megúszhatjuk, hogy megromoljon. Így csináljuk: a gőzölgő lekvárral telepakolt üveget bugyoláljuk újságpapírba, majd rakjuk paplanok és párnák közé, így nagyjából egy napig melegen tudjuk tartani.
