Saját nyaralásunk tervezésekor sokszor elég, ha megnézzük az adott szállás honlapját, elolvassuk a hotel leírását, ha pedig az első éjszakán csótányok másznak elő a ruhásszekrényből vagy a tenger helyett egy autópálya lehajtóra néz a szobánk, egyszerűen csak továbbállunk. Egy kutyapanzió választásakor azonban más a helyzet. Ilyenkor ugyanis nemcsak szállást, kennel választunk a kutyánknak, de törődést is – a kínálat pedig nagyon széles.
Judit egy négyéves boxerlányt szokott otthon hagyni, amikor épp magashegyi túrákra megy és azt mondja, sok panziót kipróbált, mire rátalált egy feketén működő, de benne bizalmat keltő helyre.
„Amikor szállást kerestem a kutyámnak, több panziót is megnéztem a neten. Párat kiválasztottam és elmentem személyesen érdeklődni, de lehangoló tapasztalataim voltak. Láttam udvarnak nevezett sártengert és mutattak kanapés elhelyezést, amin csak mosolyogtam, mert valóban volt egy kanapé és 16 kutya. Már 3 kutyának is szaga van, ha a kanapé még használható, akkor oda nem engednek igazából kutyát.”
Judit végül ismerősökön keresztül talált valakit, aki három kutyára vigyáz pénzért, ebben a feketén működő panzióban még nem csalódott és nem is kell vagyonokat fizetnie. Megjegyzendő, tudunk olyan feketén működő panzióról, akiknek szolgáltatásait időnként a hatóság is kénytelen igénybe venni, hiszen kutyaviadalokon lefoglalt vérmes kutyákat elhelyezni szükségszerű, ám a körülmények nagyon is fontosak ezeknek a speciális igényű és tudású kutyáknak.
Van, akiknek jó dolguk van. Fotó: pexels.com
A hazai panzióárak 3-4 ezer forintos napi tartástól kezdődnek, a határ pedig a csillagos ég, igaz, napi 15 ezerért már kamerán figyelhetjük a távolból, hogy a kutyánk épp mivel tölti az idejét.
Sok helyütt az alapdíj csak szállást és esetleg a panzió tápját tartalmazza, egy érzékeny gyomrú, speciális tápra szoruló kutya esetében vagy a gyógyszerbeadásért már külön kell fizetni.
Menhard Evelin, a Vizslamentés vezetője azon dolgozik, hogy azok a vizslák se menhelyen éljenek, akiknek még nincs ideiglenes vagy végleges gazdájuk. Úgy látja, hogy a legtöbb panziónál, kutyahotelnél annyi kutya van, hogy fizikai képtelenség a megfelelő fertőtlenítés. Pláne igaz ez most, amikor szopornyicajárvány dúl az országban és közvetlen szomszédainknál is.
„Volt olyan kutyapanzió, ahol pár éjszaka alatt több kutya is megfertőződött szopornyicával. Az olykor csak egy-két fős személyzet ugyanis nem tud annyit és olyan hatékonyan takarítani, hogy megtisztítsanak mindent, ha egy fertőzött kutya bekerül. Ám e vírus esetében tucatnyi ember egyidejű fertőtlenítése sem lenne garancia. Személyes ismeretségben is előfordult olyan kutyára veszélyes parazita, ami későn lett diagnosztizálva, ezért már nem csak a fekhelyeket, etető is itatótálakat, de az állatok által meglátogatott udvaron is teljes talajcserét és fertőtlenítést kellett végezni.”
Épp ezért elengedhetetlen, hogy csak rendesen beoltott és féreghajtott kutyák kerüljenek a panziókba, igaz, a szálláshelyek ezt nehezebben ellenőrzik, bár már egyre több helyen ragaszkodnak, hogy bemondás helyett a tulajdonos mutassa be az oltási könyvet.
Külön gond, hogy a kutyapanziók nem rendelkeznek biztosítással a kutyákra, így előfordul vita arról, ki állja a számlát, ha az eb játék közben eltöri a lábát, vagy kennelköhögése lesz.
Ugyanakkor a panziós elhelyezés előnye, hogy a kutya rengeteget tanul, játszik a többi négylábú vendéggel, sok inger éri. Judit fel is figyelt rá, hogy boxere a „nyaralásból” visszatérve pár napig kicsit lehangoltabb – néha a gazdinál unalmasabb, mint egy olyan helyen, ahol egész nap kutyák között lehet.
Fontos, hogy a kutyapanziós elhelyezés nem való minden kutyának. Azok a kutyák eleve kiesnek, akiket arra tanítottak, hogy idegentől ne fogadjanak el ételt, egy egész életét telepőrként végigdolgozó moszkvai őrkutyát pedig kevés panzió látna szívesen, sehol nem cél, hogy az egyik szállóvendég széttépje a többieket.
Azok a gazdák sem reménykedhetnek helyben, akiknek nagyon idős és beteg a kutyájuk, hiszen ugyan ki merné vállalni, hogy nála haljon meg a fizető vendég kis kedvence. Ugyanakkor szólnunk kell azokról a kutyatulajdonosokról is, akik nem átmenetileg gondolják elhelyezni a kutyájukat, bár pár napot fizetnek, az állatért viszont sosem mennek el.
Hogy akkor milyen a jó kutyapanzió? Evelin szerint az egyik legfőbb ismérve, hogy időnként és leginkább nyári csúcsidőben akár már fél évvel előre kell foglalni, mert a megbízható helyek hamar betelnek. „Aki semmiképp sem tudja magával vinni a kutyáját, az ismerősökön, ajánlásokon keresztül kezdjen el panziót keresni. Mindenképp menjen el személyesen többször is, minden olyan helyiséget nézzen meg, ahol a kutyája megfordulhat” – mondja Evelin.
Hozzáteszi, hogy érdemes megismerkedni a panzió személyzetének minden tagjával, és a kutyát is megismertetni velük, mert itt is kell a kémia a felek között, hiszen néhány napig vagy hétig együtt élnek majd. Evelinékkel sajnos előfordult, hogy a panziósoktól elszökött a Vizslamentés kiképzőjének kutyája, akit így másodszor is meg kellett menteni. A hanyag panzió azonban nem kapott második esélyt.
Mégis csak egy kutyáról volt szó!
Támogatta a Foresto és az Advantix
Szponzorált tartalom
