Kutyaparadicsom a városban – ilyen a karácsony egy kutyapanzióban

A három nagy jókedvűen játszik a hátsó udvaron, mellettük egy kerítéssel elválasztva 5-6 kisebb testű kutya szaladgál. Bent is vannak páran, ők azok, akik kicsit problémásabbak. Brúnó, a fekete skót terrier meglehetősen uralkodó természet, jöttünkre hangos ugatásba kezd, Rocky, a kis csivava a másik véglet, félősen bújik meg az egyik gondozó kabátjában. Szentendrén vagyunk, egy kutyapanzióban, ahol nem csak koszt és kvártély jár, de a négylábú kedvencek remekül szórakoznak is, míg a gazdik dolgoznak vagy épp a karácsonyi ünnepeket töltik valahol távolban.

kutyapanzió – Fotó: Czvitkovits Judit

Egy egyszerű ötletből virágzó cégbirodalom

A Dogmopolite ötlete egy egyszerű kutyasétáltatás nyomán pattant ki Gárdos Péter fejéből. „2010-ben nagymamám Fifi nevű kutyájához járt egy srác sétáltatni. Megállt a furgonjával a ház előtt, elvitte a kutyát, kalandoztak egy nagyot az erdőben, aztán visszahozta. Ezt hívjuk ma aktív napközinek, ami az egyik népszerű szolgáltatásunk lett.”

Gárdos Péter – Fotó: Czvitkovits Judit

Péter körbenézett kicsit a kutyás szolgáltatások terén. Az itthoni a kínálatot elég szegényesnek találta, és arra gondolt, itt van egy jelentős piaci rés, ahol talán sikerrel lehetne próbálkozni. Megalapította a céget, mely akkoriban, mivel ingatlanjaik még nem voltak, csak sétát és aktív napközit kínált. Aztán ebből kezdett kinőni a többi, például a panzió, mely kezdetben Péter nagymamájának a villájában, a cselédlakásban működött.

Fotó: Czvitkovits Judit

Mára a cégnek 40 munkatársa van, a szentendrei panzió mellett Budán és Pesten is van egy, ahol a kutyák egy része napközis rendszerben múlatja az időt, vagyis reggel behozzák őket, délután pedig hazaviszik, vagy panzióban, amikor napokat, heteket, sőt olykor hónapokat töltenek ott. A cég emellett négy kozmetikát is üzemeltet, illetve számos házhoz menő szolgáltatást kínál, például kiképzést, sétáltatást, felvigyázást, vagy a már korábban említett aktív napközit.

Fotó: Czvitkovits Judit

Trambulin és csúszda

Így fürdik 50 kutya egyszerre a Dunában

Közben a fedett a játszótérre két gyönyörű kutya érkezik. Wilson, a belga juhász és Luna, a svájci juhász egy család, visszatérő vendégek, akik gazdáik munkája miatt általában 1-2 napot szoktak itt tölteni. A játszótér olyan mint egy nagy tornaterem mindenféle eszközzel, van itt alagút, csúszda, zsámoly, labdák, kint az udvaron egy trambulin is áll. Bár ezt most nem látjuk használat közben, állítólag a négylábú gyerekek is szívesen ugrándoznak rajta. „Jobb itt nekik, mintha otthon unatkoznának egyedül, nem szedik szét a lakást, a gazdik pedig este egy fáradt kutyát kapnak vissza”– mondja Katalin, a panzió egyik munkatársa.

A játszótér körül a fal mellett kennelek is sorakoznak. Romer, a fekete vizslaszerű keverék is nagyon menne már játszani. „Ő egy kicsit hiperaktív, folyton zizeg, nem tud megállni, de nagyon okos. Őt nemcsak fizikailag, de agyban is le kell fárasztani különböző feladatokkal, például a kinti agiltiy pályán” – meséli Katalin, miközben Romer fejét simogatja.

Fotó: Czvitkovits Judit

A szomszédos kennelben egy jókedvű vizsla is sorra kerül majd a játszótéren, de most kicsit pihen, mert nemrég jött be az udvarról. „Ő két hete itt van, mert a gazdija kórházban van. A vizslák jól bírják a változást, találnak maguknak játszótársat, és jól elvannak. A csivavák például sokkal érzékenyebbek, megszokják a gazdi közelségét, ha kiszakítják őket a saját helyükről, akkor megesznek mindenkit. A csivaváink veszélyesebbek, mint a német juhászaink” – mondja Katalin nevetve. Ő három éve dolgozik a cégnél, korábban a budai panzióban volt, előtte pedig állatorvosi asszisztensként dolgozott. A szakmai rutinjára szükség is van itt, hisz vannak olyan kutyák is, melyeket rendszeresen gyógyszerezni kell. Ilyen például az egyik kosárban szendergő öreg foxilány, Luca, aki cukorbeteg, már nem nagyon lát és hall. Őt naponta kétszer kell inzulinozni.

Fotó: Czvitkovits Judit

Beszoktatás a napköziben

Linda, a másik gondozó is komoly kutyás múlttal bír, kutyatrénernek tanult, és a jövőjét is kutyák között képzeli el. A lányok rutinja sokat számít, már első ránézésre tudják, mire lehet számítani egy kutyától. „Van olyan, akihez kell pár nap, mire közel enged magához. Először be sem lehet nyúlni hozzá, aztán már lehet óvatosan közeledni, és meg lehet simogatni. Azt szoktuk ajánlani, hogy először csak napközibe hozzák el a kutyát, hadd szokja a légkört, bennünket, és utána hozzák a panzióba.”

Fotó: Czvitkovits Judit

Ahol sok kutya van együtt, ott elkerülhetetlenek a kisebb konfliktusok, természetesen erre is nagyon figyelnek, és észreveszik a jeleket, ha két kutya esetleg nem jön ki egymással.

kutyapanzió – Fotó: Czvitkovits Judit

Amikor valaki először jön ide, egy összetett megrendelőlapot kell kitöltenie. A többoldalas nyomtatványban mindenre rákérdeznek. Milyen tápot kérnek? Milyen a kutya egészségi állapota? Volt-e valaha oktatáson? Szereti-e a csutakolást? Félénk vagy inkább nyitott? Húzza-e a pórázt? De még azt is megkérdezik, van-e valamilyen célkitűzésük, amit szeretnének elérni a panzióban töltött idő alatt? Itt ugyanis nemcsak vigyáznak a kutyákra, de fejlődni is lehet, például a behívásban. Amikor visszaadják a kutyát a gazdiknak, adnak egy visszajelzést is arról, hogy ők mit láttak, milyennek látták a kutyát, és tudnának-e valamiben segíteni, például az esetleges viselkedési problémák kezelésében.

Fotó: Czvitkovits Judit

A tapasztalatok szerint a gazdik számára a tisztaság és a kutyákkal való bánásmód a legfontosabb szempont, mikor panziót választanak. Péter szerint elég sok olyan panzió működik ma az országban, amelyek sajnos nem felelnek meg mindenben a kívánalmaknak, és ez nekik is rossz, mert a panziókkal szembeni általános hozzáállást is befolyásolja. Ők épp ezért tanúsítványokkal is jelzik az általuk kínált minőséget. Tagjai a brit kutyapanziók és brit kutyakozmetikák szövetségének, és Magyarországon elsőként csatlakoztak a floridai székhelyű IACP-hez, amely a világ egyik legnagyobb kutyás közössége, és meglehetősen szigorú követelményeket támaszt a tagjai számára.

Fotó: Czvitkovits Judit

A yorkie-k karácsonya

A panzió munkatársai a hozzájuk érkező kéréseket igyekeznek mindig teljesíteni, még ha néha különlegesek is akadnak közöttük. Volt olyan gazdi például, aki azt kérte tőlük, hogy kutyáját mindig pontosan ugyanabban az időpontban etessék, és mindig pontosan ugyanannyit kapjon enni. Volt olyan kutyájuk, aki csak ölből volt hajlandó enni, és olyan is, aki az udvarra meghatározott ruhadarabokban mehetett ki, és olyan is, akinek gazdája még a kedvenc IKEÁS foteljét is elhozta, és ott helyben szerelte össze számára. Sok diplomata is jár hozzájuk, így a gondozók már számos nyelven ismerik a főbb vezényszavakat, az angoltól kezdve az oroszon át a héberig, mert természetesen ezeket a kutyákat a saját nyelvükön kell irányítani.

Fotó: Czvitkovits Judit

A panzióban a csúcsszezont a nyári vakáció mellett a síszezon, a hosszú hétvégék és az ünnepek jelentik, ilyenkor a három panzióban van, hogy összesen 200 kutya vakációzik. A panzióban műszakonként 2-3 ember dolgozik, a kutyák a nap 24 órájában felügyelet alatt vannak, és folyamatos az állatorvosi kapcsolat is.

Fotó: Czvitkovits Judit

Most karácsonykor is garantált a telt ház. A három kis yorkshire terrier is, akiket gazdáik épp most adtak be, itt tölti az ünnepeket. Egyelőre még bizonytalanul ismerkednek az új hellyel, de Linda szerint nem lesz gond velük. „Jó jel, hogy csóválják a farkukat, nagy magabiztosságot ad nekik, hogy hárman együtt vannak, és a saját fekhelyük is itt van.” Miközben a gazdik elköszönnek a kutyáktól, Brúnó, a visszajáró vendégek magabiztosságával szaglássza az új lakókat. A yorkie-k egyelőre még az „egy mindenkiért, mindenki egyért” szellemben léteznek, de azért kíváncsiságukat sem tudják legyőzni, és érdekelődve szemlélik az idegent. Szerintem klassz karácsonyuk lesz.