A nagyszülők misztériuma
A nagyszülőkről az édes sütemény illata, a porcelán bögréből fogyasztott habos kakaó, a nagylelkű ajándékokra, hosszú, régi történeket és mesék, mesebeli hófehér konty vagy hosszú szürke bajusz jut az eszünkbe talán még akkor is, ha a mi nagyszüleink nem éppen ilyenek voltak.
Ma már a nagymamák festik a hajukat, a nagypapák autót hajtanak és talán a bögréjüket és a kekszet is plázában vásárolják mint mi. Modernebbek a nagyszülők is, és az öregek “feladata” már nem ugyan az a családban, mint régmúlt időkben volt, mégis létrejön a titkos kötelék nagyszülő és unoka között: pajkos cinkosságot és teljes bizalmat ajándékoznak egymásnak.
Amit mi adhatunk ehhez a kapcsolathoz
Rajtunk is múlik, hogy kialakul-e és milyen méllyé válik ez az igen becses kapcsolat a gyermekünk és a szüleink között. Azt mondják, akkor lesz a gyerekeknek jó kapcsolata a nagyszülőkkel, ha a szülők is jó viszonyban vannak a saját szüleikkel. De van még más is amire érdemes odafigyelni:
• A gyerekünk egyúttal a szüleink unokája is. Nem sajátíthatjuk ki magunknak, és nekik joguk van egymáshoz. Mindig tartsuk szem előtt, hogy a találkozásra mind a gyermeknek mind a nagyszülőnek szüksége van, és ha segítjük mélyíteni a kapcsolatukat, arra mindketten támaszkodhatnak, abból meríthetnek.
• Tudjuk, hogy a nagyszülőnek új értelmet nyer az élete, azzal, hogy unokája született, ez számukra is fontos rokoni kapcsolat, melyet sajátjuknak éreznek. Ne büntessük őket unokamegvonással csak azért mert összezörrentünk!
• Ne legyünk féltékenyek a nagyszülőkre! Gondoljunk bele, a gyermekek nem rég érkeztek erre a földre, a nagyszülők pedig az öregedeséssel egyre közelebb kerülnek majd a búcsúzáshoz, érthető, ha ők jobban értik azt a nyelvet, melyek “az angyalok suttognak”, mint mi, akik egész nap lótunk-futunk, és több száz gondolat darálunk fejünkben.
• Egy nagyszülő akkor van jó helyen, ha se nem túl sok, se nem túl kevés. A szülőkkel kölcsönösen érdemes egyeztetni és jól eltalálni azt az arányt, hogy mennyi időt töltsenek a nagyszülők a gyerkekkel és mennyi szerepet, feladatot kapjanak a család életében. Fontos, hogy mindkét fél igényeit figyelembe vegyék, de tiszteletbe is tartsák ennek kialakításakor.
• Anyósharc. A sok anyós vicc nem véletlenül terjedt el, sokaknak nagyon nehéz elfogadni és megszokni társuk szüleit és szokásait, nemhogy tisztelettel határt szabjanak azoknak. Sok nehéz év telhet ezzel a küzdelemmel, mire oldódik, amiben a gyerekek érkezése akár segítség is lehet, de szerencsétlenebb esetben mégtöbb összeütközési felületet biztosít. Nagyon vigyázzunk mindannyian, hogy ne a gyerkeken csapódjon. Tartsuk szem előtt, hogy nekik szükségük van minél több ember minél nagyobb szeretetére, és lehet, hogy pont az ő ragaszkodásuk dönti majd le a falakat.
• Tapintat. A ló túlaoldalára se essünk! Az jó, ha szeretnek unokáikkal együtt lenni, és sokat tudnak segíteni a nagyszülők, de ne feledjük, hogy nem véletlen nyugdíjazták őket, ők sem lesznek már fiatalabbak. Lehet, hogy sosem fejeznék ki, így nekünk kell figyelni mennyit bírnak, mennyi játéktól, utazástól, házimunkától fáradnak ki. Ne használjuk ki őket véletlenül sem, ők már felnevelték a saját gyerekeiket!
• Kényeztetés. Ez is nehéz dolog. A fiatal szülők sokkal szigorúbb elveket vallanak, modernebbül, egészségtudatosabban akarják nevelni a csemetéket, és gyakran zsörtölődnek azon, ha a nagyszülő engedékenyebb, vagy nem tartja be a szabályokat. Ebben is a kölcsönös tisztelet és a tiszta kommunikáció a megoldás, értsük meg egymás jó szándékát abban, hogy mit adunk a gyerkeknek, és ne féltsük őket egy kis cukortól néha, nem cukorból vannak.
