Elsősorban a második világháborút követő időszak, amikor a népesség növekedni kezdett, majd az ’50-es években a Ratkó-korszak szabályozásainak köszöntően is nőtt a születésszám. Az 1953 és 1956 között születettek száma napjainkban meghaladja a 600 ezret, míg a gyermekeikből álló 1974-1978-os generáció közel 900 ezer fős. A két generáció között, valamint a későbbi években jelentősen csökkent a születések száma, a várható következmény pedig – ahogy már fenti is írtuk – az úgynevezett társadalmi elöregedés.
A nyugdíjkorhatár általános emelése éppen ezért azt a célt szolgálja, hogy az állami rendszer szükség esetén biztosítani tudja a nyugdíjakat. Az előrejelzések viszont azt mutatják, hogy a nyugdíj összege csökkenthet az elkövetkezendő években, ami – valljuk be – már évekkel saját nyugdíjazásunk előtt meglehetősen ijesztőnek tűnik. Valószínűleg már sokunk fejében megfordult, hogy anyagilag egyáltalán nem szeretnénk a gyermekeinkre támaszkodni, hiszen felnőttként várhatóan nekik is meglesznek a saját anyagi problémáik.
A kérdés persze az, alacsony nyugdíj mellett mégis hogyan maradhatunk talpon?
Egyszerűen: gondoljunk és gondoskodjunk már most a jövőnkről a Generali Nyugdíjprogrammal!
