A lányoknak lányos játék való, a fiúknak pedig fiús – gondolja nálunk a legtöbb szülő. De mi alapján döntjük el, mi számít lányos vagy fiús játéknak? Leginkább a hagyományok szerint, és így kerül a karácsonyfa alá a kisfiúknak játék katona, kisvasút és íjkészlet, a lányok pedig babát, mini konyhát kapnak ajándékba. Azzal, hogy már kis korukban eldöntjük, mi a nekik való játék, tudatosan vagy éppen öntudatlanul is terelgetjük őket a hagyományos nemi szerepek felé. Ezzel nincs is semmi baj egészen addig, amíg a játék, amit tőlünk kap, megfelel a gyermek érdeklődési körének és örömét leli benne. A gond ott kezdődik, ha rájuk erőltetünk valamit. Divatos elmélet manapság az is, hogy a klasszikus nem-specifikus játékok helyett adjunk a lányok kezébe játékpuskát és tűzoltóautót, a fiúkéba pedig szőke hajú babát. Ám ez sem bölcsebb dolog, hiszen éppúgy belekényszerítjük a gyereket egy általunk elképzelt ideába. A helyes út középen van: hagyni kell, hogy azzal játsszon a gyermek, ami a leginkább felkelti az érdeklődését és a legnagyobb örömet okozza neki.
Azzá lettek, amit játszottak
De nem csak a nemi szerepek alakulását befolyásolja a játék, hanem azt is, hogy felnőve milyen foglalkozást választ magának a gyermek. Egy brit felmérés szerint például azoknak a felnőtteknek a 60 százaléka, aki mérnöki pályára lépve tervezéssel, kivitelezéssel foglalkoznak, gyerekként is elsősorban ilyen jellegű játékokat játszottak. De hasonlóképpen a művészeti karriert is befolyásolják a gyerekkori játékélmények: a kézügyességet, kreativitást igénylő játékokkal szerzett tapasztalatok abba az irányba terelik a gyereket, hogy felnőve hasonló elfoglaltsággal keressék majd meg a kenyerüket.
A jó játék fejleszt, nem korlátokat szab
A játékok tehát befolyásolnak, ez nem is kérdés. Jobb megfogalmazás azonban, ha nem befolyásolásnak hívjuk ezt, hanem fejlesztésnek, és ebből a hozzáállásból közelítjük meg a játékválasztás kérdését is. Ha már mindenképpen irányítani szeretnénk, hogy mivel játsszon a gyermek, olyan játékokat adjunk a kezébe, amik amellett, hogy szórakoztatók, hatékonyan fejlesztenek is. Játékválasztáskor tehát azt kell mérlegelnünk – többek között –, hogy mire van hajlandósága, tehetsége a gyermeknek, és milyen tevékenységek kötik le. Csak azért ne tukmáljunk hajasbabát egy gyerekre, mert kislány, hiszen lehet, hogy sokkal inkább érdekelnék például az építőkockák, és ha hagyjuk, hogy ezekkel bíbelődjön, akkor tovább fejlesztheti azokat a veleszületett készségeit, amikre alapozva majd sikeres építész lehet.
Ha viszont a társadalmi konvenciók miatt a babázás felé tereljük, könnyen lehet, hogy azt az elvárást teljesíti be felnőttként is, hogy neki csak anyaként, háziasszonyként kell helytállnia, és a számára kijelölt és elfogadott karrier például csak a pedagógusi hivatás lehet, és mérnökök csak fiúk lehetnek. Így aztán és elkerüli azt a pályát, amiben igazán kiteljesedhetne és amihez valódi tehetsége van. A kulcs tehát ez: ne mi döntsük el, mivé váljon a gyerek, hanem ő maga választhasson, mi pedig adjuk meg neki a választáshoz a leginkább illő játékokat.
Legyen benne lehetőség
Ugyanakkor nem kell túlzottan aggódni amiatt sem, hogy rossz irányba visszük egy-egy hibás játékválasztással a gyermek jövőjét. Amikor a tudományos munkák taglalják azt, hogy milyen hatással van a játék a gyermek pályaválasztására, rendszerint elfeledkeznek arról, hogy a gyerekek rendkívül kreatívak, képzeletük igen gazdag, ezért szinte bármivel bármit képesek eljátszani. Egy homokozós kislapátból egy pillanat alatt válhat űrhajó vagy babafigura például. Ebből a szempontból nézve egyedül azok a játékok lehetnek hátrányosak, amik nagyon szigorúan meghatározzák, hogy mit lehet velük játszani – például egy precízen kidolgozott, élethűen kifestett és felöltöztetett menyasszonybaba már erősen irányíja a gyermek fantáziáját és szűkíti azokat a szerepeket, amiket ezzel a figurával el lehet játszani, és amikbe játék közbe teljes mértékben a gyermek is beleéli magát.
Ha ilyen játékokkal vesszük körül a gyermeket, akkor valóban befolyásoljuk a jövőbeni választásait. Ellenben ha olyan játékai vannak, amik szabadon alakíthatók – például a számtalan variciós lehetőséggel rendelkező építőkockák – és így nagyobb teret adnak a fantáziának, a gyermek a veleszületett képességei és hajlamai szerint tud vele játszani, és egyenesebb úton haladhat egy olyan hivatás irányába, amelyben felnőttként jól érzi magát és sikereket érhet el.
