Egy öt hónapos terhes kismama vallott arról, milyen nehéz megélni azt, hogy idegenek kritizálják azért, mert még nem látszik a növekedő hasa. Az ő írását olvashatjátok az alábbiakban.
„Szinte mindennaposak azok a kritikák, melyek az embert érik a társadalom részéről. Legyen szó a ruhádról, az arcodról, a méreteidről, az alakodról, az étrendedről, a munkádról, a sikeredről vagy a szeretteidről, mindezek nyilvánvalóan »meghatároznak« téged.
Öt hónapos terhes vagyok, és az alábbi képek mindegyike ezen a héten készült. A terhességgel és az anyasággal kapcsolatos weboldalak és az összes nevetséges fórum szerint mostanra már látszania kellene a hasamnak. Ha megnéznéd az internetes keresési előzményeimet, az utóbbi időben valószínűleg ezt találnád a legkeresettebbek között:
Még nincs terhes hasam, ez normális?
Miért nincs még terhes hasam?
Megállt a baba a fejlődésben?
Forrás: Amy Maria Roberts
Némi kutatómunka után arra jöttem rá, hogy azért nem látszik a hasamon a magzat növekedése, mert fordított a medencém. Emiatt egyelőre belül történik a növekedés, egészen körülbelül a 18. hétig, amíg a medencém előre nem dől majd. A terhességem előtt minden nap lementem az edzőterembe, így a hasizmom szuper erős, vagyis a baba és a hasizmom egymás ellen harcolnak. Persze, végül a csecsemő nyer majd.
Az első 18 hetet szinte mindennap rosszul viseltem, hánytam, ennek következtében 12 kilót fogytam. Még mindig nem nyertem vissza a terhességem előtti súlyomat. Aztán elgondolkodtam, és arra jutottam, senkinek sem kellene magyarázkodnom, még annak sem, aki megjegyzéseket tesz rám. Hogyan van egyáltalán joga az embereknek ahhoz, hogy megjegyzéseket tegyenek a testemre csak azért, mert babát várok? Ez vonatkozik azokra a kismamákra is, akiknek az egyik oldalon nagyobb lett a hasa vagy már az első trimeszterben jobban gömbölyödnek az átlagnál.
Tudjátok, mennyire tiszteletlen és leereszkedő minden egyes megjegyzés? Amúgy is eleget aggódnak a nők a terhesség alatt, minthogy még több hülyeséggel telebeszélje valaki a fejüket. De nem csak idegenek, a barátok vagy a család tesz megjegyzéseket. A szülésznőm a legutóbbi találkozónkon ezt mondta: Azt várom, hogy a terhesség végéig körülbelül 16 kilót szedjen fel.
Őszintén szólva ő sem tudhatja, hogyan működik a testem, nem tudja, mennyi súlyt fogok felszedni, nem tudja, milyen gyors az anyagcserém, ahogy azt sem tudja, mennyire leszek rosszul a következő négy hónapban; mégis ezek olyan statisztikák, melyekből az összes páciens kapcsán ugyanúgy indulnak ki az orvosok.
Ami engem illet, mindaddig, amíg a baba normálisan növekszik minden héten, és mindketten egészségesek vagyunk, nem érdekel, hogy 6 vagy 20 kilót hízom-e. Hogy őszinte legyek, még jobban védem a testemet, amióta várandós vagyok, mert ez a legnagyobb ajándék, amit ebben az életben kapni fogok.
Szóval, kérlek titeket, mielőtt kommentálnátok egy terhes nő testét, gondolkodjatok először! Lehet, hogy nő a baba, csak ez még nem látszik a sok szorongás vagy a nagy hormonmennyiség miatt. Az összes kismamának pedig üzenem – akik azon aggódnak, miért olyan nagy a hasuk vagy éppen az ellenkezője –, hogy tudniuk kell: gyönyörűek, ahogy a testük és a születendő gyerekük is!”
