Kényes témához nyúlt egy anyuka az egyik kismamablogon: miért van az, hogy az anyák csak úgy akadhatnak ki, ha egyből hozzáteszik, „félre ne érts, imádom a gyerekeimet”? Idézünk pár gondolatot a bejegyzéséből, mert szerintünk fontos pontra tapintott rá.
„Miért gondolják, hogy ahogy gyereked lesz, szuperemberré válsz, aki imádja a gyereknevelés minden pillanatát? Miért nem fejezhetjük ki őszintén, hogy néha a tökünk tele van, anélkül, hogy megkérdőjelezzék a szeretetünket és az elköteleződésünket?
Az még oké, ha beismered, hogy megiszol egy pohár bort, miután ágyba dugtad a gyerekeket, de ha bevallod, hogy legszívesebben elhúznál egy hétre a barátnőkkel, az már nem fér bele. Bevallhatod, hogy magadra szánsz egy órát, de csak ha hozzáteszed, a kicsikre addig az apjuk vigyáz.
Valójában minden jogod meglenne hozzá, hogy magadat helyezd előtérbe, anélkül, hogy magyarázkodnál. Szerintem ettől nem leszünk önzők vagy rossz anyák, mindössze emberek maradunk.”
