A nagy találkozás
Amikor Hajnalka igent mondott Jánosnak, tudta, hogy új jövő előtt áll, de azt nem sejtette, hogy ezzel a kapcsolattal a családja homályba vesző múltjára is fény derül. Az esküvőt csodálatos nászút követte, majd a fiatalasszony a budapesti albérletből a férje vidéki városi házába költözött. Könnyedén intett búcsút a multicégnek, ahol dolgozott, hiszen János városában, a főtéren álló patinás szállodában várta nyugalmas középvezetői állás.
Hajnalka gyorsan magára talált az új élethelyzetben, szerette a várost, imádta a munkáját. Munkába menet reggelente szűk kis utcán, régiségbolt előtt kellett elhaladnia. Két hónapig csak a kirakatra vetette pillantását, majd egy szombat reggelen döntött: körülnéz az antikosnál, hátha rálel valami ritkaságra. Amint belépett az üzletbe, meg is találta, mégpedig a régiségkereskedő személyében. A fiatalasszony és a nála harminc évvel idősebb, elnyűtt külsejű Márton ismerősként üdvözölték egymást. Mindkét ember lelkét ismeretlen érzés, a földöntúli szeretet, a mennyei nyugalom és a biztonság furcsa keveréke egyszerre járta át, amire nem találták a magyarázatot, hiszen korábban sohasem találkoztak.
A tökéletes élet
Hajnalka és Márton ismeretségéből mély barátság lett, a két ember között olyan gyermekien tiszta, szelíd szeretet volt, amelyhez foghatót még sohasem láttam. János is megkedvelte a régiségkereskedőt, nem értette, de mégis elfogadta felesége és az öreg mackó közötti rajongást. És beleegyezett, hogy olyan antik tárgyakkal rendezzék be a házat, amelyet az évek során Márton válogatott össze. A székek, a tálaló, a tükrök, az ágyak korábbi századot idéztek, amelyek között az ifjú asszony otthon érezte magát.
Hajnalka majdnem tökéletesnek tartotta az életét, hiszen a sors minden vágyát teljesítette, kivéve a gyermekszülést. A sikertelen próbálkozások után a pár úgy határozott, lombikprogramra jelentkezik. Márton éppen ekkor indult újabb beszerző körútra, és amikor rátalált a múlt század elején faragott bölcsőre, jelnek vélte: kis barátnője életében rövidesen nagy változás történik. Így is lett, Márton a hazafelé tartó úton agyvérzést kapott és meghalt. A bölcső Hajnalkához került, aki a régiségkereskedő halála után három hónappal természetes úton esett teherbe, és megszületett a kisfia, akit öreg barátja után Mártonnak nevezett el.
A spirituális kapcsolat
A két ember horoszkópja furcsa képet mutatott, amelyből a családi karmák újabb lehetséges változata volt tanulmányozható. Mégpedig az a fajta, amelyben a valamikori család tagjai a következő életek egyikén újra találkoznak, hogy ismét egy családot alkossanak. A horoszkópok arra utaltak, hogy Hajnalkának és Mártonnak valószínűleg közösek a gyökerei, ami a fiatalasszonyt nem hagyta nyugodni. Családfakutatót keresett meg, aki kiderítette, hogy a két ember családfájának gyökere egyszer tényleg összefonódott, mégpedig az 1800-as években, Franciaországban.
E képletek elemzésekor próbáltam ki azt a ritkán használt reinkarnációs számítási módszert, amelyhez nemcsak a születés, hanem a halál beálltának pontos idejére is szükség van, mert így számolható ki az eltávozott lélek legközelebbi testet öltésének ideje. Mártonnál ez az időpont megegyezett a kisfiú születésének idejével. A reinkarnációs elmélet szerint lehetséges, hogy Márton lelke a gyermekben öltött újra testet.
A kisfiú a Márton által berendezett, muzeális értékűnek is nevezhető otthonban biztonságosan mozog, ösztönösen tudja, hogy az antik tárgyak mire valók, hogy hívják, és még egyetlenegyben sem tett kárt.
Hajnalka és Márton horoszkópja asztrológusi pályafutásom nagy élménye, mert a csillagok olyan spirituális kapcsolatot jeleznek, amely a múltban köttetett, a jelenben folytatódott, és a gyermek születésével valószínűleg még nem ért véget.
