A Szűz képtelen elengedni
A Szűz figyelmét semmilyen részlet nem kerüli el. Rendkívül aprólékos, mindenre odafigyel, folyamatosan elemez. A múltat is folyton analizálja, tudni akarja, mit és hol rontott el, és addig nem adja fel a keresést, amíg logikus válaszokat nem talál a miértekre. Pontosan ezért hajlamos rá, hogy beleragadjon idejétmúlt dolgokba. Mindegy, hogy öt nappal vagy öt évvel ezelőtt történt, nem képes túltenni magát az eseten. Újra és újra felidézi az emlékeket, és azon gyötri magát, milyen hibákat követett el, mit kellett volna másként tenni. Alapból sem nevezhető a Szűz rugalmas csillagjegynek, ami csak még inkább megnehezíti, hogy túllépjen végre a múlton.
A Halak a körülmények áldozata
A Halak valójában saját maga legnagyobb ellensége. Annak ellenére, hogy valójában semmire nem vágyik jobban, mint elfeledni a múltat, mégis mélyen magába temeti az egykori fájdalmakat. Nagyon sokszor a körülmények áldozatának érzi magát, szerinte az élete rosszra fordulásáról mások tehetnek. A Szűzhöz hasonlóan hajlamos ő is túlgondolni, túlkomplikálni az életét. Nála bizony megeshet, inkább messze elkerüli azokat az egykori osztálytársakat, akik valamilyen kínos szituációnak a szemtanúi voltak sok-sok évvel korábban, csak nehogy ismét szembe kelljen néznie a múltjával. Nem véletlen nála sem, hogy folyton kicsúszik a boldogság a kezéből, hiszen a múlttól sem képes elszakadni.
A Skorpió nem bocsát meg
A Skorpió alapvetően sem könnyen engedi el a múltat, akkor pedig végképp képtelen megbocsátani, ha valamelyik szerette bántotta meg. Olyannyira nem engedi el a múltat, hogy bizonyos sértéseket szó szerint a sírba visz magával. Magában tartja a haragot, a bánatot, a fájdalmat még akkor is, ha kívülről egészen mást mutat. Valójában azt is pontosan tudja, a lelkében tárolt fájdalmas érzésekkel önmagának árt, mégsem engedi el, pedig meg tudná tenni, ha igazán akarná. Neki kell a gyűlölet, kell a bánat, mert ezekből az érzésekből táplálkozik és gyűjt erőt magának. Minél több fájdalom érte, annál keményebben áll ellent mindennek és mindenkinek.
A Mérleg a múltba ringatja magát
A Mérleg gyűlöl egyedül lenni, mert akkor egészen biztosan felülkerekednek rajta a gondolatai. A múlt démonai kerülnek ilyenkor terítékre újra és újra. És neki nagyon kevés is elég hozzá, hogy a múltba ringassa magát. Az a törekvése sem segít, hogy megpróbálja magát elhatárolni a múlttól, de a gondolatai mindig magukkal rántják. Olyan támogató társra lenne szüksége, aki visszahúzza őt a szakadék széléről, akivel bármiről beszélgethet, aki meg tudja vele értetni, miért haszontalan a múlt dolgain rágódni. Addig viszont hajlamos a múltban élni; a jövő felé, előre a Mérleg szinte sosem tekint. Nem véletlen, hogy ő is egy helyben toporog, és bármennyire szeretne, mégsem jut előrébb.
(via the wild child)
