A tökéletes társ megértő, szenvedélyes, és mindent fizet. Tényleg így van?

Napjainkban jellemző, hogy egy-egy konfliktust követően gyorsan továbbállunk, és azzal vigasztaljuk magunkat, mégsem ő volt életünk párja.

NLC: Milyen elképzelései vannak az igaziról napjainkban a nőknek, és milyen a férfiaknak?

Meskó Norbert: Attól függ. A nők és a férfiak Nagy Ő-vel kapcsolatos elvárásai között több hasonlóság van, ha hosszú távra választanak, mint amikor rövid távra keresnek társat. Az elkötelezett partnerben mindkét nem számára fontos tulajdonság a megbízhatóság, az őszinteség, a barátságosság és a jó anyai, illetve apai minőség. És persze az egészség, a hűség szignáljai is meghatározóak. Emellett a férfiak azon tulajdonságai rendkívül vonzóak, amelyek előre jelzik, hogy képesek jól jövedelmező, magas státuszban elhelyezkedni, de lényeges szempont az aktivitás, a testi erő is.
Amikor rövid távra választunk, akkor már nemenként eltérő jelzésekre vagyunk fogékonyak. A férfiak főként a lehetséges partner szexuális elérhetőségét keresik, amit leginkább a nőies öltözködéssel és viselkedéssel azonosítanak. A nők rövid távú választásaikban leginkább a vonzó külsőt és az anyagi lehetőségeket értékelik.

Más szempontok szerint választunk, amikor a Nagy Ő-t keressük (Thinkstockphotos)

NLC: Miért vált az utóbbi időben kulcsfontosságúvá, hogy kizárólag a tökéletessel érjük be, és ne álljunk meg az elég jónál?

M.N.: Ez hosszú történet. Az utóbbi évszázadokig a párválasztással kapcsolatos gondolkodásunkat elsősorban a vallási normák irányították, ami azt jelentette, a szexuális érintkezés és a gyermekvállalás kizárólag a házasságon belül volt elképzelhető és törvényes. Napjaink nyugati világában, ahol a vallásos értékrend mellett létjogosultságot nyert a világi is, főként a fogyasztói szokások, normák, gondolkodás mentén alakítjuk a véleményünket, hozzáállásunkat a világ dolgairól, így a párkapcsolatokról is. Ebben az összefüggésben pedig azt lehet mondani, manapság a párkapcsolatok jelentősége túl van dimenzionálva. Ezért irreálisan nagy az elvárásunk a partnerünk felé: legyen megértő társ, szenvedélyes szerető, támogasson a nehéz helyzetben, adjon szabad teret és segítse elő a fejlődésünket, legyen a mindennapi élet egyik örömforrása, fogadjon el bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, és legyen kompatibilis az életúttal kapcsolatos terveinkkel. Szóval, ennyi elvárásnak egyszerűen lehetetlen megfelelni egy személyben.
Régen ezeket az igényeket nem egyetlen társ, hanem a nagycsaláddal, a közösség tagjaival és az Istennel való kapcsolat adta meg az egyénnek. Mivel napjainkban sokan elutasítják a vallást, ezért a boldogságról, a legfőbb értékekről leginkább a médiából tájékozódnak. A médiában pedig javarészt irreális párkapcsolati képpel találkozhatunk, ahol a párkapcsolati problémák megoldása az önismeret helyett gyakran felszínes vásárlásban, költekezésben, fogyasztásban fogalmazódik meg. Mintha a tökéletes kapcsolat alapja egy tökéletes smink lenne. Mintha a párkapcsolat krízisére az lenne a megoldás, mint a megvásárolt fogyasztási termékekre: használd, dobd ki, majd vegyél újat!

NLC: Milyen szempontokat helyezünk előtérbe, hogy eldöntsük, ki az, akinek személyében megtalálhatjuk a másik felünket?

M.N.: Az a helyzet, hogy a szempontok attól függnek, milyen párkapcsolati céljaink vannak éppen. Ezek a célok általában tudatosak, de van, hogy csak később tudatosodnak, mit is kerestünk egy adott kapcsolatban. Ilyen cél lehet a fiatalabbaknál például bizonyítani, hogy képesek felkelteni a vágyott partner figyelmét, érdeklődését, de lehetnek a szexuális tapasztalatszerzéssel összefüggő célok, a felnőtt világhoz vagy a valakihez való kötődés igénye.
Az életkor előrehaladtával már olyan párkapcsolati célok is megfogalmazódhatnak, mint a családalapítás. Megint más szempontok játszhatnak szerepet a választásban két elvált, már felnőtt gyerekekkel rendelkező partner egymásra találása esetében, ahol a szex, az intimitás mellett a hasonló értékrend, ízlés, kulturális háttér is fontos lehet. Tehát az elsődleges, hogy mit szeretnénk egy kapcsolatban, de ezt nem mindenki hajlandó magának bevallani. Ha valaki elvileg érzelmileg elkötelezett kapcsolatot keres, de sorozatosan alkalmi kalandokban találja magát, ott valami nem stimmel, hiszen ott nem egyeznek a tudatos és nem tudatos párkapcsolati motivációk.

Másik felünkben a tökéletes társat keressük (Thinkstockphotos)

NLC.: Többek között ez lehet az oka, hogy napjainkban sokaknak „összetörik a szíve”, miközben az ideális társát keresi?

M.N.: Igen, sokszor az előbb említett alacsony párkapcsolati önismeret húzódik a háttérben. Első lépésként fontos tisztázni, mit is szeretnénk a párkapcsolatban, aztán világosan kell látni, milyen típusú partner passzol ehhez a célhoz, és milyen módon azonosíthatjuk őt. Ezután a lehetséges partnerek közül be kell cserkésznünk a megfelelőt – a többit jobb békén hagyni –, és le kell tesztelni, valóban megfelel-e a céljainknak.
Ennek a módszernek a sikere többek közt azon áll vagy bukik, mi tudjuk-e, kit keresünk. Persze lehet, hogy egyáltalán nem találunk az elképzeléseinknek megfelelő partnert, ezért lejjebb kell adnunk az elvárásainkból, nehogy holtunkig egyedül maradjunk. Sajnos az is előfordulhat, hogy minden jó szándékunk ellenére olyan csalóval hoz össze a sors, aki más színben tünteti fel magát. A legrosszabb mégis az, ha magunkat csapjuk be.

NLC: Ha a dolgok szerencsésen alakulnak, és megtaláljuk a párunkat, mit tehetünk, hogy hosszú távon fenntartsuk a másik érdeklődését?

M.N: A párkapcsolatoknak általában van egy sajátos dinamikája, amelyben fontos szerepet játszik a különböző élethelyzetek közös megoldása. Az elején ilyen lehet a közös életcélok kijelölése, ami azért is meghatározó a jövő szempontjából, mert ilyenkor próbáljuk beleilleszteni a másikat a jövőképünkbe. Szerintem a partner megtartásának „házi praktikáival” szemben inkább a közös célok kitűzése és azok megvalósítása, a szerepek elosztása és az együttes élmény képes fenntartani a kölcsönös érdeklődést.

Házi praktikák helyett a közös célok kifizetődőbbek (Thinkstockphotos)

NLC: És azért tehetünk valamit, hogy bennünk se csendesedjen el a másik iránt érzett vonzalom?

M.N.: Igen, rögtön a kapcsolat elején. A párkapcsolatokra is érvényes, hogy minél nehezebb megszerezni, annál értékesebbnek tartjuk. Szóval, a partner is nagyobb valószínűséggel marad vonzó az idő múlásával, ha mindvégig átérezzük, ő különleges, értékes, és mi kivételesen szerencsések vagyunk, hogy vele lehetünk. Ehhez persze le kell csendesíteni magunkban az együttélésből fakadó haragokat és feszültségeket. Ha a másik iránt érzett szenvedélyünket, szeretetünket és megbecsülésünket folyamatosan át tudjuk élni, esélyünk lesz hosszú távon is szerelmesnek maradni. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy jól válasszunk.

NLC: Melyek a leggyakoribb próbatételek, amelyek sorsdöntőek lehetnek a kapcsolat jövőjét illetően?

Van több is. A betegség, a különféle tragédiák például, de mind közül a legkézenfekvőbb próbatétel a gyermekáldás. Igen, a gyerek, aki érkezésével először láthatatlanul, de annál magabiztosabban alakítja át a pár életét, szokásait, lehetőségeit. A problémákat az okozza, hogy a korábban kialakított szabályok az új helyzetben nem működnek, a párnak pedig át kéne alakítania a megszokásait, az életét.
A baba érkezését általában nagy várakozás előzi meg, és örömteli eseménynek számít. Aztán a konfliktusok akkor kezdenek sűrűsödni, amikor kiderül, mennyi lemondással is jár – legalábbis a korábbi élethez képest – a gyermekvállalás. Azok a párok tudják sikerrel teljesíteni ezt a szintet, akik egyrészt felkészülnek a baba érkezésével járó kihívásokra, másrészt elég bátrak és rugalmasak, hogy kimozduljanak a komfortzónájukból, harmadrészt pedig nem fájdalmas lemondásként élik meg, hogy adnak magukból valamit. Adni ugyanis csak az tud, akinek van mit. Aki úgy érzi, nincs adnivalója, attól legfeljebb elvenni lehet.