Máré vára
Máré várát a Mecsek rejtett ékkövének is nevezik, Magyaregregy községtől karnyújtásnyira, a Várhegy tetején magasodik. Arról, hogy ki és mikor építtette a várat, nincsenek pontos információk, vélhetően valamikor a tatárjárás után készülhetett el. Először egy 1316-ban kelt oklevélben tettek róla említést, az 1500-as években pedig komoly családi viszály robbant ki miatta. Az akkori várúr, Várady István életét veszítette a mohácsi csatában, ezért bátyja úgy döntött, önkényesen birtokba veszi a várat. Az özvegy nem nézte tétlenül az eseményeket: Bakics Pál segédletével ostrommal visszavette mindazt, ami őt illette meg.
A várhoz szövevényes családi legenda is kapcsolódik. A kastélyban eredetileg Máré vitéz éldegélt szépséges feleségével. Máré testvére, a még párra vágyó Miklós vitéz a tőlük nem messze található, szentlászlói várban tengette napjait. Márét egy napon csatasorba állították, és felesége hosszú ideig hiába várta haza. Mivel az asszony úgy gondolta, férje elesett a harcokban, egyre közelebbi kapcsolatba került Miklóssal, olyannyira, hogy egy napon kislányuk született. Boldogságuk nem tartott örökké, Máré vitéz ugyanis váratlanul hazatért. Amikor tudomására jutottak a történtek, ostromba kezdett, és addig nem is nyugodott, míg a szeretők halálukat nem lelték. Bár a a kislány életben maradt, ő is szomorú sorsra jutott. Az anyja megátkozta, ezért máig a várhegy gyomrában él – legalábbis a legenda szerint. 77 évente, pünkösdkor jöhet csak elő, ilyenkor megmártózik a Máré patakban és hosszú haját fésülgeti. Csak egy olyan vadász törheti meg az átkot, aki ilyenkor arra jár, és megcsókol egy medvét, egy kígyót, majd egy varangyos békát…
A Boldogkői vár
A Boldogkői vár romjai a Hernád folyó völgyében, egy sokat sejtető sziklaszirten állnak. A vár önmagában is csodás látványt nyújt, az onnan nyíló panoráma semmihez sem fogható. A legenda szerint, a muhi csatát követően IV. Béla királyt üldözőbe vették a tatárok, így nem volt mit tennie, menekülnie kellett. Útja a zempléni Aszaló községbe vezetett, ahol egyetlen lélekkel sem találkozott, kivéve Bodót, az öreg koldust. A szegény ember habozás nélkül segített a királynak, jobbágynak öltöztette, és elbújtatta egy borospincében. Amikor a tatárok megérkeztek, és a király felől érdeklődtek, Bodó süketnek tetette magát, így a tatárok faképnél hagyták és továbbálltak. Amikor a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla bőkezűen hálálta meg az öreg koldus segítségét, a környéken jó néhány birtokot ajándékozott neki, mindössze annyit kért, az elkövetkező öt évben emeljen várat a vidéken, hogy megvédhesse a területét. Bodó hét lánya leleményes tervvel állt elő, csak ahhoz voltak hajlandók feleségül menni, aki legalább egy évig részt vesz a várépítésben. A vár végül hét év alatt készült el, és a Bodókő nevet kapta. Bodó hét lánya egyszerre házasodott meg a frissen épült várban, amit a menyegzők után – a király javaslatára – Boldogkőnek kezdtek hívni, boldog házasságot remélve a koldus hét szép leányának.
A szabadkígyósi Wenckheim-kastély
A Tiszántúl mesebeli építménye, a szabadkígyósi Wenckheim-kastély hazánk egyik legszebb vára. Méltán állítják róla, nemcsak a Dél-Alföld, hanem egész Magyarország egyik legszemrevalóbb régi épülete – nem véletlen, hogy még Jókai Mórt is megihlette az Egy magyar nábob írása során. 1879-ben épült fel Ybl Miklós tervei alapján, és azóta is lenyűgöz mindenkit, aki közelebbről szemügyre veszi. Már csak azért is, mert a megrendelő, gróf Wenckheim Frigyes felesége, Krisztina, nem mindennapi kérésekkel rukkolt elő. Olyan kastélyt álmodott meg, ami harmonikus összképet mutat, még sincs rajta túl sok egyforma részlet. És ez még nem minden, Yblnek olyan kastélyt kellett terveznie, amelynek annyi ablaka van, ahány napból áll egy év, annyi szobája, ahány hét kitesz egy esztendőt, annyi bejárata, ahány hónap váltja egymást, és annyi épületszárnya van, ahány évszak tarkítja az évet. Az épületegyüttest úgy alakították ki, hogy a nap járása kövesse a család életét, a kastély keleti részében helyezkedik el a kápolna, ahol reggeli imádsággal indították a napot, az ebédlőben szolgálták fel a reggelit, a könyvtárszobában dolgoztak, majd az ebéd elfogyasztása után a szalonban rendeztek vendégséget, a nyugati oldalra pedig a hálórészeket helyezték el.
Kisnána vára
A Kisnánai vár Heves megyében, Gyöngyöstől karnyújtásnyira várja a látogatókat, gazdag programokkal. Ez a vár a késő-középkorban használt nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke, és ahogy a legtöbb kastélyhoz, ehhez is kapcsolódik néhány izgalmas legenda. Az egyik legismertebb a szerelmesek álmát őrző sárkányról szól. A Csehországból induló huszita mozgalom egyik csapata Tomás alvezér irányításával elfoglalta Nánát. Az akkori várúr, Kompolti István arra kérte a királyt, szerezze vissza a husziták kezére került várat. Zsigmond eleget tett a kérésnek, ezért úgy tett, mintha tárgyalni akarna Tomás alvezérrel, az őt kísérő sereg azonban ugrásra készen várakozott a vár előtt. A király tiszteletére nagy vacsorát rendeztek, Zsigmond pedig egy óvatlan pillanatban bódító szert csepegtetett Tomás szeretőjének, poharába, amitől Katka neki engedelmeskedett és nem Tomásnak. Ezzel a fondorlattal Zsigmond megszerezte a vár kulcsait, és amíg az őrök az igazak álmát aludták, a király serege gond nélkül bejutott a várba. Az éj leple alatt mindenkit megöltek, a férfiak közül Tomás vesztette életét utolsóként – hiába küzdött kitartóan, elfogták, és a vártoronyból a mélybe vetették. Amikor Katka ráeszmélt, mi történt a szerelmével, ő is leugrott a toronyból, és ahova a testük zuhant, ott két nagy szikla domborodott ki a földből. Zsigmond király egy sárkányt fektetett a holttestek fölé, hogy ezer évig őrizze az álmukat. A sírhelyet két emberalakot ábrázoló kőlappal jelölték meg, hogy még véletlenül se háborgassák az őrködő sárkányt. A legenda szerint az ezer év leteltekor Zsigmond és serege visszatér a várhoz, a sárkány felébred, és onnantól kezdve együtt őrzik a hitet és a békét.
Ozora vára
Tolna dombjai közt bújik meg a páratlanul szép Ozora. Az 1416-ban épült vár jellegzetes belső udvarával, erkélyeivel leginkább a korabeli itáliai városok palotáira emlékeztet. Zsigmond király híres, törökverő lovagja, Filippo Scolaric első látásra beleszeretett Ozorai Borbálába. Hogy érzelmeiről biztosítsa, itáliai építészekkel és kőfaragó mesterekkel építtetett neki egy, a kor divatjának megfelelő reneszánsz kastélyt, ahol aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Scolarit a helybéliek Ozorai Pipónak nevezték, várkastélyának felszentelt kápolnájában a mai napig őrzik Szent György csontereklyéit. Aki itt jár, betekintést nyerhet Ozorai Borbála budoárjába, megcsodálhatja a Zsigmond-korabeli fegyverkiállítást, egy korabeli működő konyhát, panoptikumot korhű nemesi viseletekkel és mindennapi használati tárgyakkal. Az emeleten a legnagyobb magyar világutazók relikviáiból összeállított értékes gyűjtemény látható, emellett a pár éve szépen restaurált várban néhány vendégszobát is kialakítottak. Kimondottan romantikus élmény lehet a várban, édes kettesben eltöltött éjszaka is…