Ebben az olasz falucskában lélegzetelállító események történnek. Légy te is a részese

Valogno vulkánkitörések nyomát őrző hegyektől átölelt falu Caserta tartományban, ahol nincsenek nagy áruházak, de még gyógyszertár és kávézó sem, viszont szép számmal akadnak látnivalók és határtalan a vendégszeretet. A faluban három régi templom is magasodik, és amikor misét tartanak, mindhárom megtelik. Ahogy a helyiek mondják, Valognóban otthonra leltek a színek, és mesébe illő történeteket keltettek életre a zord falakon. A falfestményeken a nőké a főszerep, akár a képzelet erejéről, akár az olasz történelemről vagy épp csavargókról mesélnek.

A színes falfestmények száműzték a szürkeséget a dél-olasz faluban (Fotó: Roberto Pellecchia)

Így kezdődött Valogno felvirágzása

Giovanni és Dora

A művészet és a vendégszeretet erejének köszönhetően Valogno szűk utcácskáiba visszatért az élet. Vannak, akik rendszeresen visszajárnak ide, hiszen újabb és újabb festmények kerülnek fel a házak falára, vagyis mindig akad valami új. Sokakat annyira magával ragad az aprócska falu varázsa, hogy szívük szerint azonnal ide is költöznének. Az itt lakók, élükön Giovanni Casale-val, a Rómából érkezett gyermekpszichológussal, valóban vendégként bánnak a látogatókkal: nemcsak Valogno látványosságait mutatják meg lelkesen, hanem otthonuk ajtaja is nyitva áll előttük.

Egy megelevenedett mesében érezheti magát az, aki ide látogat (Fotó: Eloise Haim Bianco)

„Feleségemmel, Dorával és a gyerekeinkkel tíz évvel ezelőtt költöztünk Valognóba, magunk mögött hagyva a régi életünket Rómában, ahol mindannyian sikeresek voltunk a munkánkban, és semmiben nem szenvedtünk hiányt. Pszichológusként dolgoztam, a feleségem az egyik telekommunikációs cég csapatát erősítette, mindketten szerettük a munkánkat, idővel mégis úgy éreztük, a nyüzsgő nagyvárosi élet egyre személytelenebb, és már nem nekünk való. Családias helyet kerestünk, így találtunk Valognóra, ugyanis annak idején itt ismerkedtünk meg, és itt szerettünk egymásba Dorával. Számunkra ez mindig is a mesébe illő falucska volt, ezért sem rázott meg minket a nagy váltás, hogy a nyüzsgő fővárosból ide költözzünk. Nem elmenekültünk Rómából, hanem pontot tettünk az ottani életünk végére, és új fejezetet nyitottunk. Aztán kiderült, nemcsak a saját életünkben, hanem Valogno lakóinak életében is, hiszen célként tűztük ki, hogy nem hagyjuk a feledés homályába merülni ezt a semmihez sem fogható helyet” – mesél az érkezésükről Giovanni az NLCafénak. Az itt töltött évek alatt a gyakorlatban is megtapasztalták, a vetés mennyivel fontosabb az aratásnál, és hogy az igazán értékes dolgokat nem pénzben mérik.

Valogno falfestményein a nőké a főszerep (Fotó: Eloise Haim Bianco)

Színt vittek Valogno szürkeségébe

Mint Giovannitól megtudtuk, a nyolcvanas években számos átépítés történt a faluban, ám az egyáltalán nem tett jót a látképnek: olyannyira elcsúfította Valognót, hogy szinte a helybéliek sem ismertek rá. „Csodás épületek veszítették el sajátos megjelenésüket, minden munkálatot egy kaptafára végeztek, és ami még ennél is borzasztóbb, hogy a betonszürke szín vette át az uralmat a faluban” – mondja még most is feldúltan Giovanni, aki pszichológusként sokszor hívta segítségül a színek erejét a munkája során, így nem csoda, hogy szembeszállt a szürkeséggel. „Ez a hely abban az időben a szó szoros és átvitt értelmében is elszürkült, ami egyet jelent az ingerszegénységgel és a motiváció hiányával. Nagyon szíven ütött bennünket az is, hogy több száz éves múltat őrző épületeket borítottak be cementtel, eltemetve mindazt, amire az itt élők annyira büszkék voltak. A kezdeményezésünknek a Színt vinni a szürkeségbe szimbolikus nevet adtuk, remélve, hogy sikerül megállítanunk Valogno hanyatlását” – folytatja Giovanni.

Valogno festményei nem csak a gyerekeket varázsolják el. (Fotó: Eloise Haim Bianco)

Túlzás nélkül állítható, hogy a Rómából érkezett házaspár a negyedik gyerekének tekinti Valognót, és minden erejükkel azon dolgoznak még ma is, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle. Olaszországban és a világ más pontjain alkotó, festőművészt kértek fel, zömében nőket, hogy kezük munkájával vigyenek színt a szürkeségbe, és segítsék Valogno újjászületését. Legnagyobb örömükre nemcsak a művészek fogadták kitörő lelkesedéssel az ötletet, hanem a városházán dolgozók is áldásukat adták az újító kezdeményezésre. „Igazán szívmelengető volt, amikor az első falfestmények elkészültét követően az itt lakók szinte versenyre keltek egymással, hogy az ő házfalukat is vászonként használják a tehetséges művészek. Az elmúlt tíz évben összesen 46 különböző festmény tette pompázatosabbá Valognót. Büszkék vagyunk, hogy több ezren keresték már fel kis falunkat, és hírét vitték a csodának, aminek mi is részesei lehetünk. Ha úgy vesszük, a mi falucskánk egy szabad ég alatt működő galériává változott, amit ingyenesen és sorban állás nélkül látogathat bárki, aki kíváncsi rá” – invitál mindenkit Giovanni. Ahogy ő mondja, Valogno folyamatosan „fejlesztés alatt” áll, legközelebb például egy szüretet megörökítő festmény kerül majd valamelyik házfalra.

Psszt! A mester alkot!

Valognóban tárt kapukkal, nyitott szívvel fogadnak

A kitartó munka meghozta gyümölcsét, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a helybéliek örömmel fogadják a látogatókat, és nemcsak Valogno utcáin látják őket szívesen, hanem az otthonukban is. Giovanni és Dora például bármikor kapható egy közös sétára, örömmel vezetik körbe a turistákat, sok-sok érdekes történettel színesítve a valognói kiruccanást. Az anyagi ellenszolgáltatás önkéntes alapon működik, kinek-kinek a lehetőségeihez mérten. „Aki nem tud, vagy nem akar fizetni, azt is ugyanolyan szívesen látjuk, mert nem a pénzszerzés lebeg a szemünk előtt. Nekünk az a legfontosabb, hogy megmutassuk a világnak, hogy a művészetnek köszönhetően a legreménytelenebb helyzetből is fel lehet állni, és egy olyan pici közösség is visszakaphatja a büszkeségét, mint a miénk” – mondja Giovanni, akitől azt is megtudjuk, hogy a sétákból befolyt összeget újabb és újabb falfestmények létrehozására fordítják – vagyis egy picivel mindenki hozzájárulhat a szürkeség száműzéséhez. Giovanni és Dora házának ajtaja is nyitva áll, szívesen fogadnak bárkit egy kis beszélgetésre, frissítő italra vagy pár falatra. Ezzel nincsenek egyedül, a helybéliek gyakran az utcán terítik meg az asztalaikat, és megvendégelik az arra járókat néhány frissen készült finomsággal. A tarkára mázolt házfalak között garantáltan sokszínű társaság múlathatja együtt az időt.

Valogno egyik legfrissebb falfestménye (Fotó: Eloise Haim Bianco)