Hogy ki mennyire érzi nehéznek a vállára nehezedő terheket, egyénileg változik. Ha körülnézel magad körül, biztosan találsz olyan embert, akinek a sorsát látva azt mondod: ezt biztos nem bírnám, míg mások semmiségekért is nyafognak. Szabó Mária pedagógus, pszichológus és a karma-asztrológia szakértője segít elmélyülni abban, hogyan oldhatjuk meg a zűrös kapcsolatainkat, és az azokkal együtt járó nehézségeket.
NLC: Hogy képzeljük el, miként választja ki születése előtt a lélek a családját?
Szabó Mária: Hosszú ideje foglalkozom a karmával, a reinkarnációval, és az Indiából származó karmaasztrológiával. A keleti vallások azt tanítják, a léleknek több élete van azért, hogy morálisan, szellemileg tökéletesedjen és egyre magasabb szintre kerüljön. Ehhez segítenek hozzá a kapcsolataink, mindenekelőtt a családiak, amelyekkel nap mint nap konfrontálódunk. Meggyőződésem, hogy a lélek a megoldandó nehézségeihez, a szellemi-morális útjához, feladatához, karmájához választ társakat a földi életben, ugyanazok a lelkek gyakran több inkarnációban is találkoznak.
Könnyen lehet, családtagjaidat régebbről ismered, mint gondolnád (Thinkstockphotos)
NLC: Sokak számára – főleg azoknak, akiknek problémás a kapcsolatuk a szüleikkel, netán beteg gyerekük született – nehéz elhinni, hogy a lélek magának választja a felmenőit és a sorsot. Nekik mit tudna mondani „fájdalomcsillapítóként”, biztatásként?
Szabó Mária
Sz. M.: Mindenképpen fontos előrelépés, ha valaki szeretné megérteni, mi miért történik vele az életben, mégis sokan elkövetik a hibát, hogy a hétköznapi életben használt értékrendet és gondolatmenetet tartják szem előtt. Márpedig a lélek működését nehéz úgy megérteni, ha a földi képzelet- és fogalomrendszerünkbe próbáljuk beilleszteni. Életünk során mindannyian szeretnénk, hogy jó dolgok történjenek velünk, így nehéz elfogadni és egyáltalán nem tűnik logikusnak, hogy mi választottuk magunknak a problémás kapcsolatokat, a fájdalmas élethelyzeteket. Akikhez közel áll a spirituális gondolkodás, hiszik, hogy a földi léten túl is van élet, és az ottani történések nem a hétköznapi elgondolások szerint alakulnak. Tudni kell tehát, amikor a lélek családot és életfeladatot választ magának, egyáltalán nem a földi elvárásokat tartja szem előtt.
A reinkarnáció tana szerint a léleknek annyiszor kell leszületnie a földre, ahány – a fejlődését szolgáló – beteljesítetlen feladata és elvégzendő dolga maradt. Megélni mindenképpen sajnálatos és erőt próbáló, de előfordulhat például, hogy az alkoholista szülők gyermekeinek az az életfeladata, hogy felvállalják a problémás szülőket. Spirituális szempontból nézve a földi életünk értelme és célja a fejlődés, amiért meg kell dolgoznunk, sőt nem ritka, hogy szenvedést kell átélnünk.
A hinduk – bármennyire hihetetlen is az európai emberek számára – kiváltságnak tekintik, amikor egy szülőnek beteg gyermeke születik, mert a lélek a szenvedés által megtisztul, felmagasztosul, óriási fejlődési ugrásra képes. A spirituális képességeket ugyanis nem adják ingyen, a szellemi-erkölcsi magasságokat nem lehet a karosszékből elérni, ahhoz sokszor poklot kell járni, el kell merülni a veszteségben, majd fel kell tudni onnan állni.
Sokszor a karmikus kapcsolatok állítanak a legkeményebb feladatok elé (Thinkstockphotos)
NLC: Hogy látja, napjainkban melyek a legtöbb fejtörést okozó családi kapcsolatok?
Sz. M.: Nehéz egyet kiemelni, ugyanis nagyon gyakoriak manapság a problémás kapcsolatok – nem túlzás azt állítani, a klienseim és a pszichológusoktól segítséget kérők csaknem 80 százaléka valamilyen megoldatlan családi konfliktus miatt keresi fel a szakembert. Ami nagyon érdekes, sokan nem is azért fordulnak hozzám, mert rendezni szeretnének egy megromlott családi kapcsolatot, hanem párkapcsolati vagy munkahelyi nehézség miatt. A beszélgetés során aztán hamar kiderül, a probléma kiindulópontja a szülői házban keresendő.
Ez is ékesen bizonyítja, a megoldatlan szülő–gyermek konfliktus sajnos rányomja a bélyeget a később köttetett kapcsolatokra és a döntéshelyzetekre, ezért is lenne fontos, hogy mindenki letegye az ilyen jellegű lelki terheket. Különösen meghatározó az ellentétes nemű szülővel kialakított kapcsolat, az ugyanis komolyan befolyásolhatja a párkapcsolatok kimenetelét. Természetesen egyáltalán nem elhanyagolható az azonos nemű szülővel fenntartott kapcsolat sem, egy nő esetében például ettől is függhet, milyen édesanya válik belőle. A jó hír, ha nem is alakult minden zökkenőmentesen, de foglalkozunk a kérdéssel és rálátunk az összefüggésekre, szépen el lehet simítani ezeket a „gyűrődéseket”.
Megoldatlan családi konfliktusaink az egész életünkre hatással lehetnek (Thinkstockphotos)
NLC: Milyen jelekből, eseményekből következtethetünk arra, hogy nem véletlenül azok a szüleink és a gyerekeink, akik?
Sz. M.: A karmikus kapcsolatok nehezek, nem ritkán szenvedéssel teliek, ugyanakkor tükröt tartanak elénk, bennük és általuk felismerjük a hibáinkat, hiányosságainkat, és azok ösztönöznek, kényszerítenek bennünket, hogy jobbá, többé váljunk.
NLC: Vannak, akik rossz gyerekkori élményeket őriznek a szüleik miatt, és akadnak olyanok is szép számmal, akiknek valamelyik szülő hiánya miatt kellett sok fájdalmat átélnie. Mi az üzenete ezeknek az élethelyzeteknek?
Sz. M.: Pontosan meg kell, és meg lehet vizsgálni, miért történtek a rossz élmények. Tapasztalatom szerint ez a családi horoszkópok felállításával, azok egymásra vetítésével, összehasonlításával nagyon szépen kirajzolódik. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek a szüleivel karmikus a kapcsolata, vannak, akiknek a nagyszülei, a tanárai vagy a testvérei azok, akik hozzájárulnak a fejlődéséhez. A szülők elvesztése minden esetben borzasztó, de nem véletlen a sorsunk, az életfeladatunk beteljesítése szempontjából. Találkozásaink nagyon bonyolult módon kapcsolódnak össze egymással, ezeket nem is láthatjuk át tökéletesen, csak nagyon részleges bepillantást nyerhetünk, azonban ez is elegendő lehet, hogy általuk hasznos útravalót kapjunk.
Minden kapcsolatunk tanít valamire (Thinkstockphotos)
NLC: Ha egy pár hosszú ideje vár hiába gyermekáldásra, a fentiek alapján azt is gondolhatja, őket senki sem választja magának szülőként. Ez tényleg így lehet?
Sz. M.: Nem hiszem, hogy csak a gyermeklélek választhat magának szülőt, ugyanúgy választhat a felnőttlélek is gyermeket – persze nem a tudatos értelmével. Akinek nem lehet gyermeke, ebben az életben talán azt kapta karmájául, hogy idegen gyermeket fogadjon el, vagy gyermekként gondoskodjon valaki másról, akár partnerről vagy szülőről. De olyan is van, akinek például a tudományban való elmélyülés a dolga, vagy épp egy embercsoportot kap ebben az inkarnációban, hogy azzal foglalkozzon, tehát nem mindenkinek a családi élet a feladata.
NLC: Mit gondol azokról, akik úgy „rendezik” a családi konfliktusokat, hogy megszakítják a kapcsolatot a családtagjaikkal?
Sz. M.: Nem tartom helyesnek, ugyanakkor időlegesen hasznos lehet a szenvedés és a hiány megtapasztalása miatt. Ha nincs szenvedés és hiányérzet egyik fél részéről sem, akkor talán addig kellett, hogy tartson a kapcsolat. Vannak szükségszerű szakítások, amelyek önvédelemből történnek. Bem láthatunk bele mások életébe, nem tudhatjuk, hol a határa mások tűrőképességének.
Ma már nagyon sok segítséget kaphatunk, ha tenni szeretnénk kapcsolataink rendezéséért (Thinkstockphotos)
NLC: Milyen pozitív változást hoz a mindennapokba, ha valakinek sikerül rendeznie a megromlott kapcsolatát a szüleivel vagy a gyerekével?
Sz. M.: Elsősorban nyugalmat és harmóniát, ami nem csak lelki, hanem testi erősödést, gyógyulást hoz, hiszen a lelki, érzelmi problémák testileg is beteggé tehetnek bennünket. Akinek zűrös a családi élete, nem tud megfelelően dolgozni sem, képességeit sem tudja kellően kibontakoztatni, ugyanis a problémák „elnyelik” azt az energiát, amelyet tanulásra, munkára kellene fordítaniuk. Sokakban nem is tudatosul, hogy a családi problémáik miatt nem sikerült soha megfelelő képzettséget szerezniük vagy kedvükre való munkát végezniük. A családi problémákat mindenképpen érdemes megoldani, igénybe véve minden lehetséges segítséget, megragadva minden kínálkozó lehetőséget: egyáltalán nem szégyen, ha valakinek pszichológushoz, pedagógushoz, szociális munkáshoz vagy jogi személyhez kell fordulnia.
