Tendzin Gyaco, a jelenlegi dalai láma (sorrendben a tizennegyedik) a tibeti buddhizmus gelugpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója. 1935. július 6-án született, Lamo Döndrub néven, egyszerű tibeti kisfiúként.
A dalai szó mongolul óceánt jelent, a láma pedig tibetiül bölcs tanítót. Őfelsége, a dalai láma száműzetésben él Indiában, a Kínai Népköztársaság által elüldözve Tibetből, egykori otthonából.
Nagyon érdekes, hogy a lámákat nem úgy választják, hanem az éppen élő spirituális vezető reinkarnációja kapja a címet. A haldokló vezető, miközben az elmúlásba vezető meditációját folytatja, figyeli a jeleket, és sokszor annak alapján találják meg az utódját. Ilyenkor ugyanis maga választja meg a helyet, és hogy milyen formában és kiben fog újjászületni. Halála után a szerzetesek elindulnak megkeresni a kisgyermeket, aki a következő Dalai Láma lesz.
Őfelsége kijelentette: ez részéről soha nem fog olyan helyen történni, ami a Kínai Népköztársaság által felügyelt területen van.
Tendzin Gyako rendkívüli derűje, remek humora, és a nyitottság, amivel a világ minden népe felé fordul, igazán közkedvelt emberré tette őt. Nyolcvanötödik születésnapjára zenei albumot adott ki Anoushka Shankar közreműködésével, ahol modern meditatív dallamokra mantrákat és tanításokat mondott fel.
Egykori hazájában pedig még a nevét sem ajánlatos kiejteni, és súlyos büntetést kockáztat Tibetben, aki fényképet tart Őszentségéről. Ennek ellenére ott van számos tibeti otthonában – hol képen is, hol pedig csak szellemi jelenlétével.
1.
„Gyakran fölidéztem magamban, hogy nem maguk az emberek az ellenségeim, hanem a cselekedeteik; ha viselkedésük megváltozna, könnyen a barátaim is lehetnének.”
2.
„Mindannyian csak turisták vagyunk ezen a bolygón. Senki nem él itt örökké, legfeljebb egy évszázadot maradhatunk. Így aztán, amíg itt vagyunk, jobb, ha megpróbálunk értelmesen, hasznosan élni, jó szándékkal lenni egymás iránt. Akár csak néhány esztendőt, akár egy teljes évszázadot töltünk itt, igen sajnálatos és szomorú dolog lenne, ha arra fordítanánk a rendelkezésünkre álló időt, hogy rontsuk, nehezítsük egymás életét. Hogy súlyosbítsuk azokat a terheket, amelyeket a többi földlakó, emberek és állatok viselnek, hogy tönkretegyük a környezetet. Erre a kis időre legalább viseljük jól magunkat.”
3.
„A valódi béke az, amikor az elménk napi 24 órán át mentes a félelemtől és a szorongástól.”
4.
„Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!”
5.
„Először az ember megérti, hogy szenvedései jó részét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét.”
6.
„Az emberi boldogság és az emberi megelégedés végül önmagadból kell, hogy kiinduljon. A végső megelégedés eljövetelét hiba a pénztől vagy egy számítógéptől várni.”
7.
„Ha teheted, szolgálj más embereket, más érző lényeket. Ha nem, legalább attól tartózkodj, hogy kárt okozz nekik. Azt hiszem, ez tekinthető egész filozófiám alapjának.”