A nyári napforduló minden évben június 20–21. körül következik be, és az év leghosszabb nappalát jelöli az északi féltekén. Ilyenkor a Nap eléri legészakibb pontját az égbolton, és a Föld forgástengelyének dőlése miatt a leghosszabb ideig van világos. Ez egyfajta fordulópont az év körforgásában, amikor a fény uralma tetőzik, és innentől fokozatosan rövidülnek a nappalok.
(Fotó: Getty Images)
Tetőpont
Sok kultúrában ez az időszak különleges jelentőséggel bír. A természettel való összhang, a bőség, a növekedés és a tűz ünnepe kapcsolódik hozzá, de spirituálisan is egyfajta tetőpontnak számít. A nyári napfordulót gyakran tekintik alkalmas időnek arra, hogy elengedjünk régi mintákat, és tiszta szándékokat fogalmazzunk meg a következő időszakra. Az ősi rítusok, mint a tűzugrás vagy virágkoszorúk készítése, mind ezt a megújuló energiát ünneplik.
Átbillenés
Asztrológiai szempontból ez a Rák hava kezdetét is jelenti, amely az érzelmek, az otthon és az elmélyülés időszaka. A külső aktivitásból lassan egy belsőbb fókuszú időszakba lépünk át, ahol fontosabbá válnak az érzések, a kapcsolatok és az önreflexió. A napforduló tehát nemcsak természeti, hanem belső szinten is egyfajta átbillenést, irányváltást hoz.
