Kriszti, 41 éves
„Én hat pontban tudnám összefoglalni, mi is az, amit én fontosnak tartok átadni a tinilányomnak:
1. Az emberi kapcsolataiban mindig legyen önmaga,
2. A párkapcsolatában legyen lehetősége az én-idő megteremtésére,
3. A jó barátokra mindig számíthat.
4. Fordítson elég időt a fontos dolgokra, az ünnepnapokra.
5. Szerezzen örömet másoknak, ne sajnálja az időt és energiát ezekre az alkalmakra. 6. Olvasson majd sok mesét a gyerekeinek, mert a gyermeki lélek rengeteget kap a meséktől.”
Anna, 40 éves
„Az én kislányom, Sári még csak 3 éves, de már most tudom, mit szeretnék átadni neki. Az őszinteséget, azt hogy mindig az egyenes út a legrövidebb. Vállaljuk fel önmagunkat, a véleményünket.”
Nóri, 36
„A nővérem és én korán elvesztettük az anyukánkat, de nagyon mélyen belém ivódott a játék szeretete és annak öröme. Szerintem már csecsemőként magamba szívtam, később is ezt láttam, tanultam anyutól, mennyire jó játszani. Jöhet bármi, vicces, jó vagy izgalmas társas, kártya, bújócska, bármibe belevetem magam. Saját gyerekem nincs, de ha bárki kölcsön ad két gyereket, máris boldogan focizom, társasozom, épp, mint anyu. Számára kibúvó volt az élet szomorú dolgai elől, értékes gondtalan pillanatok. Szegény elég boldogtalan volt, de mégis sokat nevetett. Szerintem pont azért, mert sokat játszott.”
Fotó: Fortepan
Réka, 28
„Mami soha nem tudta nyíltan kimutatni a szeretetét, ami a mai napig elég fájdalmas pont nekem. Nagyon szentimentális, bármilyen szép történeten elsírja magát, de a nővéremmel és velem mégsem sikerült egy bizalmas, szeretetteljes kapcsolatot kialakítani, viszont egész életében az idősek iránti tiszteletet, szeretet, azok fontosságát tanította nekünk. Régen idegesített, de most a kis unokaöcsémnél mégis bekapcsolt nálam is a minta… Martin duzzogva közölte 2-3 éves korában, hogy nem szereti az öregeket, mert csúnyák, büdösek. Annyira fájt, akartam, hogy ő is tovább vigye ezt a hagyományt, ezért sok olyan történetet meséltem, amiben általa ismert idős emberek, dédnagyszülők fiatalkori izgalmas, megható történetei voltak a középpontban. Azóta eltelt pár év, és nem tudom elmondani, hogy meghat, hogy milyen kedves az idősekkel, nagyon különbözik ebben a korosztályától.”
Éva, 27
„Engem egyedül vállalt az anyukám, a biológiai apámat soha nem érdekeltem. Nem volt sok pénzünk, de a világ minden szeretetét megkaptam anyukámtól, sőt, annál is többet. Sem menő házunk, sem menő játékok nem voltak a közelben sem, de olyan érzelmi biztonságot kaptam, amit a sok, pszichológushoz járó, sokszor jól szituált osztálytársaim nem. Figyelt rám (a mai napig is, bár kritizálni is tud, ha kell), és folyamatosan erősítette bennem azt, hogy én egyedi vagyok, és értékes személyiség. Nem kényeztetett el, de neki köszönhetem, hogy az önértékelésem a helyén van, ami úgy látom manapság elég ritka a korosztályomban. Sosem maradok benne mérgező kapcsolatban, tudatos vagyok, de küzdeni, és meghunyászkodni sem szégyellek, ha kell. Remélem, ha egyszer lesz egy lányom, és is megtalálom ezt a szerintem egészséges sávot a nevelésben.”
Szponzorált tartalom
