Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Szia.
Utánna néztem már, fel is vennék oda, de az alap problémán nem változtatna, lenne ott is olyan tanító néni, akit nem szeret, itt meg a kedvenc tárgyait olyan tanító néni tanítja, akit szeret. Úgy meg attól tartanék, hgy esetleg még azt is megutálja, amit most lelkesen csinál.
Állami suli nállunk már nincsen, csak nagyon messzi.
Ha nem boldogulunk ezzel a sulival, végül mégis átmegyünk a református iskolába, modern, szép iskola és jók a pedagógusok, csak az ottani nem tagozatos osztályba tudnák felvenni, ami olyan elbírálás alá esik, hogy a matekosok a jók, az angolosokat nyomják a sima osztályba meg felvették azokat, akiknek köll valahova járni...ez rosszul esne nekem is a lányomnak is.
Az én régi sulim meg énekzenei-suli, és mivel nem szeret szerepelni, még az is lehet, hogy a felvételin leblokkol, akkor asztán meg csak összezavartam...
Megvárom, mit mond a pszichológus, bízom benne, történetesen az egyetlen doki, akiben 100%-ig. És utánna remélem megoldódik minden.
Bizony igazad van, nagyon sok keresztény azt hiszi (maguk által kereszténynek mondott ember) hogy ha csatlakozik az egyházhoz és eljár templomba attól mások felett itélkezhet és erre kényszeríti gyermekét is.
természetesen az is eszembe jutott, hogy én vagyok az, akinek igazán fontos, hogy ebbe az isibe járjon és sokat gondoltam rá, hogy esetleg lehet, hogy nem is szereti...de ezt majd a pszichológusnak megmutatja. Szerencsére megkedvelte és szeret menni, mert azt mondta, hogy István bácsi szereti a gyerekeket. Nagyon érzékeny kislány, nem mondaná, ha nem így érezné, ő választotta magának az új apukát is, isteni szerncse és csoda, hogy nekem is bejön apa... :)
Bizony, elgondolkodom én is, mindenene, néha már kezdek bedilizni....
Az iskolaváltásnál nálunk az a baj, hogy mi egyházi iskolába járunk, és szereti a lányom a pap bácsit, járunk templomba is és próbálunk keresztényként élni, persze nem vagyunk annyira sarkosak, hagyjuk a gyerekeket majd a saját útjukat megtalálni, csak egy erkölcsi alapot szeretnénk nekik megteremteni. A lányom hisz Jézusban és Istenben, esténként esti imával alszunk el és imádkozunk azokért, akiket szeretünk.
A másik szóba jöhető iskola református iskola, és egy még másik meg az én gyerekkori iskolám, amit még mindíg gyűlölök, és nem szívesen vinném be nap mint nap a gyerket, bár már a tanári gárda és az oktatás változott 30 éva alatt. A rosz emlékek meg nem igazán.
Másik előnye ennek a sulinak, hogy angol-magyar kétnyelvű, ami nagyon előnyös a későbbi érvényesülése szempontjából.
A tanároknak az a baja a kislányommal, hogy nem vesz részt az órákon, magának való, jó szívű ugyan nagyon is és mindenkit emberszámba vesz, nem ő az a kislány, aki csúfolja a többi gyereket valamiért, sőt, megjegyzi, hogy ez nem szép dolog, szóval nagyon érzékeny, de viszont szelektál és két - három gyereken kívűl nem nagyon barátkozik, a tanítónénik szavaival élve, van olyan osztálytársa, akivel nem is beszélgetett még, azt mondják, nem csapatjátékos...de könyörgöm, én szerintem ez a jelleme, lévén, hogy művész lélek, énekből, technikából, környezetből, rajzból jeles...a többi csak 4-es és matekból 3-as. Erre mondták, hogy csak 2-es tanuló lesz 2.-tól, mert nőnek az elvárások és jön neki a sok kudarc. Tény, hogy zárkózottabb lett, mióta iskolás, és a többi iskolában is meg kell felelni az elvárásoknak.
De ha alpaban nem tud, vagy inkább nem akar, mert őt így teremtette meg az Isten, akkor miért nem lehet békén hagyni, ha elfárd és nem figyel, mert olyankor teljesen bezár, ha még nyüsztetik is. Ez sajnos másik sulinál sem lesz másképpen szerintem. Ott is lesznek kivételezések, ott is lesznek fárasztó napok. Ebben a suliban legalább odafigyelnek rájuk és nincsen az, hogy ez van nekem, nekem is kell, meg milyen ruhában jársz, meg egymás elfogadására nevelik őket.
Szóval most ott tartunk, hogy a héten csütörtökön megyünk a pszichológushoz, és majd meg fogja mondani, hogy meddig menjünk, ki fogja deríteni, nem-e iskolát kell váltsunk, valahogy azt is megküzdjük, ha így lesz, és meg fogja nézni, hogy valóban fent áll-e a figyelemzavar a lánykámnál.
Csak tudod elfáradtam, mert már minden erőmet felemésztette, hogy elgofadjam, megértsem, feldolgozzam, közben a másik kicsire is figyeljek, ő meg annyira hisztis lett, mióta ez a gond van, érzi, hogy a nagyobb több figyelmet kap és ő is rajtam lóg...a párom elkezdett3. műszakban dolgozni, néha az, hogy ehhez alkalmaszkodjam is felér egy küzdelemmel.....
Szóval hidd el, gondolkodom, bár ki tudnék kapcsolni inkább....
kedves kivi39
köszi szépen, régebben én is nyitottam topikot a hobbimmal kapcsolatban...és büszkeségem, hogy ma is írnak bele foltostársak...
de az életem mostanában nagyon összetett lett, két gyerek, 3 műszakos párom, nyáriszünbetes gyermekeim..szóval a reggeli elkeseredésemet írtam le a kapcsolódó topikban...
azért örülök, hogy nem vagyok egyedül...
Eljött a nyári szünet.
Annyira belém beszélték ezt a zavart, hogy a hogy utánna olvastam, és próbáltam megérteni, csak mégjobban kikészített.
Most pszichológushoz járunk heti egyszer, megnézi a gyereket minden szempontból, még mielőtt bizottság elé kerülne.
Kikészültem. és gondjaim lettek a saját gyerekem elfogadásável éppen mikor már a válás és az ex párom miatti saját gyerekkemmel szembeni gondolataimat rendeztem. Sok szülőnek okoz gondot, hogy megküzdjön a volt párja "hasonmásával" válás után. Sokszor nehéz visszafogni magam, hogy ne mondjam, olyan vagy, mint apád...és olyan is...de ezeket 90%-ban már lerendeztem magamban.
És most ez a zavar...és a beskatulyázás és a tanárokkal való küzdés és a lányommal való napi szintú erőlködés...kikészít....elfáradtam és kemény gondom van újfent az elfogadással...
és sokszor már az ima sem segít, csak bőgök, mint most is.
És kérdem én, az oktatással vannak gondok? Ennyire megvisel mást is az iskolás korú gyerek érzelmileg és anyagilag?
Engem nagyon. Lehet, hogy mégiscsak baj van velem?
Kedves szakacsne,
ez a történet részeiben nagyon ismerös. Čn is egy olyan tanárnönél kezdtem az elsö osztályt, aki nagyon rideg volt, üvöltözött velünk és ütött-vert bennünket. (majd 30 éve még lehetett...) Čn is bezárkóztam, mert féltem és emiatt nehezebben tanultam, mert a félelemtöl nem tudtam figyelni, de még gondolkodni sem.
Korrekciós osztályba akartak tenni, de aztán sikerült valahogy túljutnom az elsö két éven ennél a borzalmas tanerönél.
Harmadiktól szerencsére új osztályfönököt kaptunk. Sajnos a szüleim nem tudtak másik osztályba rakatni.
A mai napig nem tudtam feldolgozni a traumát, amit ez a terror hagyott bennem, az egész személyiségemet deformálta.
Čn az Ön helyében nem nagyon várnék, másik iskolát keresnék a lányomnak. Ne a kitessékelés részét lássa, ne akarjon egy ilyen embernek megfelelni!A lánya biztos, hogy nem hülye!!! Bízzon benne.
Olyan tanárt és iskolát keressen a lányának, aki elfogadja öt! Mert az ember szeretetteljes, bizalmi légkörben tanul a legkönnyebben, a legnagyobb kedvvel. Ezt tartsa szem elött, kérem.
Ěrom ezt 15 éve gyakorló, sikeres pedagógusként.
Kedves Olvasók.
Lehet, hogy pusztába kiáltott szó lesz most amit leírok, de nem is tudom mit csináljak.
Konkrétan közölték velem, hogy ha nem íratom át a gyerekemet egy másik iskolába, nem lesz sosem jobb tanuló kettesnél és majd az újj iskolában kérjem a szakértői véleményt, hogy hülye-e?
A kislányom 2. évesen tudta az összes színt, szépen leült, méret, szín és forma szerint szétválogatta a gyöngyöket és felfűzte, másfél évesen már rengeteget beszélt és folytonos vonalakat húzott, csigát rajzolt, szófogadó gyerek volt, ha szóltam itt állsz, ott maradt és nagyon zárkozott volt....baleset nem érte, vigyázott magára, azon kívül, hogy sokszor elfáradt, mert sajnos nem aludt napközben, ami fontos, hogy az idegrendszere fel tudja dolgozni az ingereket, nem volt vele baj.
Azután el jött a válság, a férjem meghülyült, hogy kell a pénz, alig láttuk és nem éltünk jól, mikor elkezdődött a válás, engem nagyon megviselt, mivel akkor kezdett észbe kapni, hogy elveszti a lányát, mindenáron bele akart a nevelésébe szólni és mindent másképp csinált, nem egyeztünk abban sem...Bernike a kettős, ellentétes indgerektől csak még jobban bezárkózott.
Mikor végre lenyugodtak körülöttünk a kedélyek, és lett egy ünneplős apukánk, amkit Ő választott, szerencsére nekem is bejött, végre sikerült elválnunk.
Közös életbe kezdtünk, lett egy kistesója és egy új apukája, aki mindíg imádattal volt iránta. Bernikét iskolakészen, amint tudtam, felkészítve adtam szeptemberben suliba. Mindketten a párommal segítettük, lett kis barátnője is és nagyon aranyos kis elsős lett. Hozzá teszem elsőre felvették, csakis abba a suliba jelentkeztünk. A tanítónénink tudtam, hogy szigorú, de meg is beszéltem a kislányommal, hogy csak az ő érdekükben, úgy nézett ki, hogy elfogadta. Azután elkezdték tanulni a betűket. Azt tudni kell, hogy családlátogatásra nem jöttek el még a mai napig hozzánk és kb. 3x bejelentkezett....Bettusnak ettől kicsit kezdett rossz véleménye lenni róla. Az E. betűnél , még akkor nyújtózkodott, kellett mondani e-s szavakat. Azt mondta Edit. És a tanító néni azt mondta az nem jó butaságokat beszélsz...Berni mégjobban bezárkózott, és most ott tartunk, hogy fél a tanítónénitől, amit nem csodálok, mert én sem merek odamenni hozzá, mert annyira rideg és elutasító, hogy megáll az emberben az ütő.
Kérdem én, egy amúgy is sok gondon-bajon átment megviselt gyerek így hogy teljesítsen. Tény, hogy kiépített magában egy védekezési mehanizmust és ha valaki hiteltelen és nem egyenes, így reagál, de mi történt az én iskolaérett, színes lelkű, szófogadó kislányommal, hogy ki kell tessékelni?
Ok, elolvastam a cikket, értem, mire gondolsz azt hiszem.
Szerintem nézz meg egyszer egy interaktív táblát, próbáld ki élőben, hogy mit tud és aztán nyilatkozz.
Az a jó gyerek, aki irányítható, befolyásolható és lehetőleg nincsenek önálló ötletei és gondolatai.
Részemről unalmasnak tartom az ilyen gyerekeket. Semmi élet, semmi kihívás..... Ha csak ilyenek ülnének az óráimon, az nagyon nem lenne jó.
Ki mondta, hogy az interaktív oktatás nem lehet személyes????
Egyáltalán, mit jelent neked az interaktív oktatás?
1. Sok anyag, rövid idő, túlterheltség, felületes tudás, motiválatlanság.
2. A tempó és a nem egyénre szabott módszerek.
3. Akkor is jól teljesítenek a kicsik, ha a megfelelő tanító, a megfelelő módszerrel és szeretettel neveli őket.
4. Rohanunk. Futunk, szaladunk. Nincs idő megállni, mélyíteni, ismételni, pihenni, játszani...... egy a fő, teljesüljön a tanterv.
5. Lehet, de nem kell. Nyugodtan lehet használni új módszereket is. Nincs régi gyerek, meg új gyerek... Gyerek van. Régi módszer? A nyugalom? A Szeretet? Ez régi?
6. A tanító néni azt nem szereti, aki frusztrálja. Akihez nem talál kulcsot. Az a jó gyerek, aki irányítható, befolyásolható és lehetőleg nincsenek önálló ötletei és gondolatai.
7. 15 max. 18. Slussz.
8. Nincs recept. Kit-hogyan. Van akit mozgással, van akit mesével, van akit feladathelyzettel, van akit személyes kötődéssel..... Nincs egy recept.
9. Sokkal önálóbbak, de nem a cipőkötésben. Olyan témákban, olyan területeken, amit anno nem is ismertünk. Más a fontos.
10. Rengeteg játék, mindennél több beszélgetés, helyzetgyakorlatok, drámajátékok, mozgás, mozgás, mozgás....
1. hát, ez nagyon összetett, pár mondatban nem leírható.
2. az olvasási, értési gondoknak az egyik fő oka szerintem az, hogy a lényegét, miszerint az információátadás az írás-olvasás lényege elfelejtik elmondani a gyerekeknek. ráadásul teljesen általános az, hogy a tanítónők elvárják, hogy gyakorlatilag már tudjon olvasni a gyerek, mikor iskolába megy. eleve kimaradnak az olvasás-írástanulásban lépcsőfokok, amik szükségesek lennének az értéshez.
3. ez szerintem egyálltalán nem igaz. egy önállóságra nevelt/buzdított gyerek, egy tanító, és nem "óraleadó" tanítónő mellett egyedül is simán jól teljesít. persze vannak kikerülhetetlen szülői feladatok, pl a szorzótábla, és egyéb intenzív gyakorlással járók, amik a szülő részvétele nélkül nem fognak menni. szülői segítség igenis kell, de ahogy a tanár nem tudja pótolni a szülőt, úgy a szülő se fogja tudni pótolni a lelkiismeretes tanárt.
4. ez egyértelműen a tanárképzés, illetve a szülők túlzott" versenyzése" számlájára írható. közben a gyerek érdeke elsikkad, nem hosszútávú tudást kap ebben sem, hiszen a magolás azonnalibb, látványos eredményre vezet. viszont ahhoz nem is kell érteni az olvasottakat sajnos:(
5. nem lehet teljesen. változik a világ, egy városi gyereknek pl botorság kertásós példát magyarázni, illetve egy falusinak forgalomszámlálóst a számok értéséhez pl. de ezt csak az egyes tanárok tudnák figyelembe venni. őket viszont erre nem készíti fel az egyetem/főiskola. mindig az adott kis közeghez kéne igazítani a betűk, számok tanítását, magyarázatát. hiszen az ismerős dolgok elsőre sokkal érthetőbbek, utána bevezetni az újdonságokat. vagy másik pl. először kéne felmérni az osztályt, akik csoportot alkotnak, aztán olvasókönyvet választani ahhoz. apróságokon is múlik a tanulási kedv.
6. amelyik tanítónéni hivatástudattal megy, az mindenkit tanítani próbál, ott ez nem is kérdés. aki csak úgy, mert nincs jobb, meg van nyáriszünet alapon ment tanítónak, ott a szülőremutogatás, ill a "szerintem ezt kellene tudnia már a gyereknek2 séma a döntő sajnos. amelyik gyerek nem fér bele tökéletesen a tanító sémájába, az lesz a rossz gyerek. sokszor iskolaváltáskor, vagy tanítóváltáskor ilyenkor kiderül. semmi probléma avval a gyerkőccel mégse. máshol jól teljesít.
7. max 20
8. folyamatosan be kell nekik mutatni, milyen színes is a világ. és hogy ami érdekli őket, azt a tanulás útján mennyire meg lehet ismerni. így már a tantárgyak egy része csak papíron tanulás nekik rögtön. sajnos ez hatalmas osztálylétszámokkal nem megy, hiszen ott elveszik az egyén. nincs lehetőség , idő külön-külön is megfogni a gondolataikat.
9. a mai alsósok pont annyira önállóak, mint a 10, vagy a 20 évvel ezelőttiek, stb. van amiben önállótlanok, van amiben sokkal önállóbbak mint régen . de a világ is folyamatosan változik, így ez természetes. a gyerekek mindig a jelenhez próbálnak alkalmazkodni, talán ebben a tanítók is követhetnék a világot (van aki szerencsére követi is)
10. nem lehet csak játékkal, beszélgetéssel tanulni csoportosan. a tanuláshoz hozzátartoznak a feladatok, a megoldandó problémák is. a csak szigorúan ülünk a padban, és semmi oda vissza komminikáció nincs a tanár és a gyerekek közt ugyanolyan véglet, mint a játszunk, "készségfejlesztünk" egész nap. egyik sem jobb a másiknál. érdekessé kell tenni az adott tárgyat, a gyerekek életéhez igazítani a példákat bármelyikben, de ez nem csak játékot és beszélgetést kell jelentsen. pl a betűírást muszáj gyakorolni. nem elég összevissza rajzolgatni hozzá, vagy beszélni róla.
Túl sok a tananyag, túl kevés idő van rá. Ki kéne dobni belőle a szecskát, és csak a lényeget leadni tananyagként.
Már szoci rendszer végén, amikor gimibe jártam, sokalltam-6 óra, utsó 2-őn már agyam kiakadt, otthon meg már null energia maradt tanulásra - s azóta állítólag még inkább bekeményítettek a sulik.
Szerintetek hasznos az interaktív oktatás? Vagy inkább a személyes előadás, oktatás pártján vagytok, mint én?
Erről van egy érdekes cikk:
http://infovilag.hu/hir-11930-nemzetkozi-dijat-n yert-smart-interaktiv.html
Végzős tanárszakos egyetemista vagyok egy vidéki egyetemen, és azt hiszem, most egy kicsit meg kell védenem a tanárképzést.
Nekünk is sok elméleti tantárgyunk volt/van, helyzetgyakorlatok, kötelező előadások, stb., melyek tényleg nem készítettek fel minket a valós helyzetekre, de legalább kiindulópontot adtak ahhoz, hogy egyáltalán hogyan álljunk hozzá, hogyan vélekedjünk a gyerekekről. Mert ezek az iskolások az utóbbi években megváltoztak. Egyszerűen képtelenség őket azokkal a módszerekkel, pedagógiai technikákkal megfogni, tanítani őket, mint ahogy minket is tanítottak.
Valóban több gyakorlási lehetőséget kellene biztosítani a tanárszakosoknak, de én azt gondolom, hogy kellő tudást kaptunk és segítettek felismerni azt, hogy másképp is lehet sikereket elérni a gyerekekkel. Mert magát a szakmát hogyan is lehetne teljes egészében 4-5év alatt megtanulni? Tehetség, elszántság és elhivatottság esetén úgyis "bele lehet jönni"a tanításba.
Feltéve, ha kapunk állást, hiszen sok energiával, kedvvel rendelkező elhivatott, tehetséges tanárjelölt rohanna az iskolákba, ha nem azok tanítanának ott, akiket "nem vettek fel máshova" ... (tisztelet a kivételnek!!!)
Akkor ne elégedj meg vele.
Bejegyzésem veleje annyi volt, hogy örülj, hogy megoldják helyetted a gyerekfelügyeletet!!!! Lehet, hogy bénán, lehet, hogy döcögősen - de MEGOLDJÁK. Gyakorlatilag ingyen. És akkor ezt nem kéne fikázni. Ennyi. Nem volt jobb ötletem anno a napközi helyett, de nem is fikáztam.
Ne írd, hogy "Na de akkor hova tegyem a gyerekem, amíg dolgozom? Muszáj vagyok napközibe adni", hanem oldd meg.
Azért ezt nagyon könnyű így kijelenteni. Mégis hogyan? Lehet,hogy Németországban van részmunkaidő, nálunk alig. Lehet, hogy N.o-ban meg lehet fizetni egy bébiszittert, nálunk nem. Ugyanis az emberek többsége nem keres annyit, amennyit a bébiszitter kér. A nagymama vagy nincs, vagy dolgozik. Tehát, milyen megoldást javasolsz napközi helyett? Nem biztos, hogy a szülő hibája, ha a napköziből kifacsarva jön haza a gyerek. Miért kéne vele megelégedni?
1. Keveset olvasnak hangosan és kevés a tankönyvekben a szövegértő olvasást fejlesztő feladat.
Én a Kinder tojás műanyagjába tettem egy papírra leírt szót, majd mondatot. Le kellett rajzolni. Jutalmat kapott érte. Imádták.
2. Nem feltétlenül.
3. Nem. A szülőknek azt kell közvetíteni a gyerek felé, hogy a tudás érték. Akkor fog tanulni.
4. A tanárok fizetésének csökkenésével hígabb lett a pályán lévő kollégák színvonala. Túl sok a tananyag. A lényeg meg elsikkad. Ráismersz Magyarországra????
5. Nem.
6. Én a lusta, kövér gyerektől kapok frászt. Imádom a mozgékony, eleven lurkókat.
A jó gyerek: Szőke, barna, fekete, esetleg vörös. Érdeklődő, nyitott.
7. 15 -18
8.Sehogy. A gyerek alapból kíváncsi. Olyan anyagot kell elérakni, ami érdekli.
9. Önállóak. Nagyon kevés a kapcsolat a szülő és a gyerek között. Alig vannak együtt. Az a népcsoport, aki viszont sokat van együtt a gyerekével, mert a szülők nem dolgoznak / Tudjátok, kikre gondolok.../ prímán közvetítik a családi "értékeket".
10. A játékból és a beszélgetésből lesz a tartós tudás.
Kati
Szia Zsani1!
Nem akartalak meggyőzni, próbáltam elmagyarázni mi miért történik, ha
mégegyszer elolvasod amit reagáltam, l áthatod, én is azt írtam nem kell
fogalmakat, definíciókat ismerniük, annyi elég lenne, hogy lássák ilyen is
van, ho gy szivárvány jön ki a prizmából, és hűűű ez de érdekes, ez
lenne a cél. Leírtma, ha nem így megy az óra, akkor a taná r rosszul
csinál valamit. De ezt legjobb lenne vele tisztá zni.
Hogy kimenjenek a természetbe? Na ezzel MAXIMÁLISAN E GYETÉRTEK!
De sajnos ritkán viszik őket, pedig tényleg ez lenne az igazi természet
ismeret óra!!!
Szia ganymedenow!
Nem a tanárt bíráltam, hanem az anyagot. Nem tudtál meggyőzni arról hogy fontos tudni 3-dik osztályban a prizma fogalmát, színeit, fénytörést, mesterséges fény, természetes fény fogalmát stb. Én jobban örülnék ha kimennének a természetbe és megnéznék hogy rügyeznek a fák...vagy valami hasonló. De ezt biztos én látom rosszul.
A tanárt egyébként nem szoktak bírálni sem a gyerek előtt, sem mögött. Ami problémám van azt meg szoktam a tanárral beszélni. De szerencsére idén még csak egyszer voltam fogadóórán...
Szia Holdsarló!
Azthiszem egy kér dolgot félreértettél. De lehet hogy én írtam úgy hogy félreértehtő legyen.
A gyerekem nem volt burokba az oviba. De! figyeltek rá. Feltudott öltöni egyedül is amikor iskolába került. Amit én nehezményeztem az iskolába, hogy pl. amikor torna óra után nem tudta felvenni az új cipőjét, -ami még nem volt bejáratva- akkor nem volt senki aki segítsen neki. Szegényem meg kétségbe volt esve hogy nem tud felérni órára. Azért azt ne mondja senki hogy az normális dolog -októberben- hogy a tanító néni nem néz be az öltözőkbe hogy mindenki rendben van-e, vagy esetleg ne adj isten nem maradt- e valami a gyerekek után...Vagy pl. volt hogy a nagyok nem engedték ki őket az öltözőből. ( jó poén volt) Akkor sem volt ott a tanítónéni....sorolhatnám. Tehát én a figyelmet hiányolom, azt hogy rájuk szól valaki amikor rosszak, vagy ha "bajba" kerülnek segítenek nekik.
Én szeretek olvasni, sőőőt falom a könyveket. Este nem szoktam tévézni, inkább az aktuális könyvemmel alszom el. Én általánosságban írtam azt hogy sajnos ciki olvasni. Én ezt tapasztaltam sajnos. Megjegyzem lehet hogy jobb szó lenne rá tényleg hogy nem szeretnek olvasni a gyerekek. De ez a nem szeretem kérdésnél szerintem összetettebb, mert általában egymást húzzák....
Nagyon jó lenne ha a napközit másképp tudnánk megoldani. De ez nálunk -mivel pénzből élünk- lehetetlen. Mert vagy megy a gyerek napközibe én meg dolgozom, vagy éhen halunk. Nincs több választás. Semmi bajom azzal hogy házit írnak a napköziben. Hiszen azért hívják úgy. Az csak egy ténymegállapítás volt fáradtan jönnek haza és én már otthon soha nem tanulok velük hétközben. Amiből dolgozat lesz arra meg hétvégén tanulunk.
A napközis tanárra nem írtam hogy hülye. Szerencsére ennyire nem rossz a helyzet.
A te gyereked burokba volt zárva az oviban? Az enyém nem.... (szerencsére!!) Ott elvárták, hogy igenis maga öltözzön.
Van az osztályban kb. 29-32 gyerek (a fiaméknál 30 volt!), Ne is haragudj, de a tanítónő feladata nem az, hogy az öltözködést tanítgassa. Az a TE dolgod, mint szülő!!!!
Olvasni ciki?! Azt hallottam, hogy valaki nem szeret olvasni, de hogy ciki lenne?? Ezt még soha.
Felhívom a figyelmed arra, hogy a gyereket kicsináló borzalmas napközi NEM KÖTELEZŐ!!! Már írtam a fórumon itt-ott, hogy a németeknél nincs is! HA (ismétlem: ha) van mégis gyerekmegőrzés, az kimerül a felügyeletben. Nem facsarja ki senki a gyereket azzal a kegyetlenséggel, hogy megcsináltatja és leellenőrzi a háziját, vagy ne adj Isten gyakoroltatja a gyerekkel azt, amiről a délelőttös tanítónéni azt mondta, hogy nem ártana gyakorolni. Nem, ilyen nincs.
Ne írd, hogy "Na de akkor hova tegyem a gyerekem, amíg dolgozom? Muszáj vagyok napközibe adni", hanem oldd meg. Vagy ha mégsem megy, és jó a "hülye napközis tanár" a háznál, akkor pedig ne kritizáld.
Kérdésedre válaszolva: a prizmának és a fénytörésnek az a köze a környezetismerethez, hogy később a környezetismeret tantárgy bomlik szét a fizika, kémia, földrajz, biológia tantárgyakra. Az ilyen ismeretek a később megtanulandó anyagot készítik elő. Konkrétan a fénytörés fogalmát nem kell tudniuk a gyerekeknek ilyen korban, ha ezt mégis tanítja a tanáruk, akkor nem jól csinálja. Ha csak megmutogatja mire jó a prizma, kísérleteket mutat a fénytörésre -amit a gyerekek általában nagyon élveznek-akkor viszont igenis jól végzi a dolgát, így készí ti
elő a későbbi optikát és megpróbálja felkelteni a gyere k érdeklődését,
ami viszont nagyon nehéz akkor, ha a szülő nem beszéli meg a kételyeit a tanárral, hanem épp ellenkezőleg, bírálja, mégrosszabb ese tben a gyerek
előtt tesz olyan megjegyzéseket, hogy miért tanítanak neked ilyen
hülyeségeket?? (Sok szülő elköveti e zt a hibát) Na ezek után igazodjon ki az a gyerek.
Egyébként nem helyes definíciókat tanítani al sóban, olyankor mégcsak körül írjuk,
ill. definiáljuk, de nem olyan pontosan, precízen, hanem csak amolyan "saját szavainkkal módra", persze nem hasra ütés szerűen, hanem igenis tudatosan!
A szülőnek azt kellene elérnie, hogy a napkö ziből hazaérő kifacsart gyereknek ne
a kínzás jusson eszéb e az olvasásról, hanem a kikapcsolódás,
szórakózás. Amikor egy felnőtt a nap végén ágyba bújva könyvet vesz a kezébe,
azt nem azért teszi mert kínozni akarja magát. Ezt kellene a gyerekeknél is elérni, de ehhez kicsi kortól jó példát kell mutatni, így számára az olvasás természetes lesz. Azt írod ciki az olvasás. CIKI AZ OLVASÁS????????????? Ugye ez vicc akart lenni?!
Sok probléma oda is visszavezethető az alsó tag ozatban, hogy a tanítói diploma a
z egyik legkönnyebben meg szerezhető diploma lett az utóbbi években! Sajnos!!!!!
Sziasztok! Nem olvastam végig a topicot, de őszintén szólva egy 10 és egy 8 éves gyerek anyukájaként elvagyok keseredve a mai oktatás miatt, illetve amiatt ami körülveszi. A kérdésekre válaszolva:
1. A gyerekeknek baromi nagy az anyag. Mindenen átrohannak, nincs idő arra hogy a tanultakat megemésszék. Csoda hogy nem marad meg? Sőőt továbbmegyek, nem az életkoruknak megfelelő ismereteket tanítják. Pl. a 3-as gyerekem a fényről, prizmáról,... tanul. Nem értem mi köze van a környezet ismeretnek a fénytöréshez, meg a 3-as gyerekekhez...de biztosan bennem van a hiba. De továbbmegyek, a mostani anyagban a "haza", "szülőföld", "emlékhely" stb definíciókat kellett megtanulnunk. Nem azzal van a gondom hogy ezt tanítják a gyereknek, na de 3-ba? És pont definíciók formájában?
2. Olvasás? Nálunk első osztály félévében végigrohantak a betűkön. Olvasni nincs idő, a gyerek olvasson otthon, az meg már más kérdés hogy kifacsarva jönnek haza a napköziből és kínzás számba ,menne ha még leültetném őket olvasni.
3. Sajnos kell tanulni otthon. De gondolom a jóképességű gyerek az otthoni tanulás nélkül is tudja hozni a formáját.
4. Példát kell vennünk azokról az országokról. Nálunk sztem ciki olvasni a gyerekeknek. A menő viszont a számítógépes játék, meg az iwiw....
5. Nem mert más szelek fújnak. Jöhet a régi módszer átdolgozva.
6. A tanító néni nem szereti a problémás gyereket. Magyarul akire jobban oda kellene figyelni, pl. nehezebben jegyzi meg a betűket, vagy nem tud gyorsan számolni....
7. max 15.
8. a jó tanárral
9. szerintem önállóak ahhoz képest hogy még kis gyerekekről beszélünk. Az viszont bosszant, hogy a tanárok nagy ívben sz*nak a kiselsősök fejére amikor cipőkötésről és öltözésről beszélünk. Az rendben van hogy már iskolások, na de hogy még rájuk se nézzen a tanár tesi után hogy rendbe van-e minden?! Sajnos elfelejtik hogy azok a gyerekek 3 hónapja még teljes burokba voltak az oviba...
10. szerintem pl. nyelvtanulásnál igenis a játékra kell helyezni a hangsúlyt. Mindenféle szigornál célravezetőbb...
Megértem én, amiket írsz. Én is közszférában dolgozom, ismerem a dörgést, mert nálunk sem más a helyzet. De a magánban sokszor még rosszabb. A férjem napi 10-12 órát dolgozik, és szombaton délelőtt is bejár, kihajtja a belét havi 100.000-ért. Túlórát nem fizetnek, a szombatért csak hébe-hóba kapnak egy szabadnapot. Ennek ellenére minőségi munkát végez.
Szóval nekem abból van elegem, hogy egyesek állandóan ezzel takaróznak, hogy amíg nincs pénz, addig ne várjunk jót az oktatástól. Ez csak a jéghegy csúcsa, más gondok is vannak.
És a gyerekeket is megkérdi valaki, kérem...?
Igaz, sok embernek vannak illetve lehetnek filléres gondjai. Van akit végülis nem nyomaszt, éli világát, az más dolog, hogy milyen minőségű életet. S azt gondolom minden szakmában vannak hozzá nem értő vagy kevésbé értő ún. szakemberek bőven. Nem is a pedagógus fizetés az igazán felháborító számomra (tudom van aki azt gondolja, hogy most megbolondultam). Sokkal kiábrándítóbb az, hogy már az oktatásban semmire sincs pénz. Tanfolyamokat szerveznek tömegével nagy összegekért, meg mindenféle szakértésért ki kell fizetni ugyancsak komoly pénzeket. Közben a szemléltetésre, fénymásoló papírra, oklevél papírra, kémiai anyagokra a kísérletezésre meg még sorolhatnám mi mindenre nincs pénz. Nekem ez az igazán elkeserítő. Én csak addig akarok a pályán maradni, amíg legjobb tudásom szerint taníthatok. De lassan ellehetetlenítenek a feltételek. ja meg az sem hat serkentőleg, hogy nem tudom hány évre tervezzek. Eddig ha kevés pénz is volt, de biztos állás. Most már az se -így falu helyen, pedig mi nem vagyunk a tipikus kisiskola, hiszen 170 diákunk van, nagyon szép sport és tanulmányi eredményeket érnek el diákjaink a sokat emlegetett kompetencia mérésen az országos átlag felett teljesítettünk, új módszereket alkalmazunk. De az önkormányzatnál egyre inkább pedzegetik, hogy elég lenne az alsó tagozatot fenntartani.
S igaz a valós világban nem mindig a legalkalmasabbat választják.