Úgy érezzük, uralkodnak rajtunk
Az “idegen nyelv” a magyar köztudatban történelmi okokból tudat alatt összekapcsolódott valamiféle alávetettséggel. A “domináns nyelveket” sosem szerette a magyarság, hiszen mindig kényszerből tanult németet, latint vagy éppen oroszt az uralkodó rezsim érdekei szerint. „Míg tőlünk nyugatra az idegen nyelvtudás a kifinomult műveltség jellemzője volt, addig nálunk sokszor valamiféle nemszeretem nyűg – ez a rossz érzésünk pedig átöröklődhetett, nyomokban a mai napig megmaradt” – mondja Dr. Komlósi László Imre nyelvészprofesszor.
Kicsik vagyunk, védekezünk
„Az egynyelvű (monolingvális, monokulturális) országokra – mint amilyen Magyarország is – jellemző az összezárás, vagyis védekezésképpen elzárkózás mindentől, ami idegen, ami elnyomó lehet. Ez nem az emberek hibája; egyfajta ősi reflex.”
Már azt sem értjük, ahogyan tanítanak
„A modern nyelvoktatás módszerei viszonylag újkeletűek – mondja Dr. Komlósi László. „Régen fordításalapúan tanítottak az órákon, ma viszont beszéd- és kommunikációközpontú az oktatás.” Az idősebbek nem szoktak hozzá, hogy szerepjátékokat játszanak, mások előtt beszéljenek, vagyis aktív résztvevői legyenek a folyamatnak. Idegen nekik ez a forma – legalább annyira, mint a nyelv, amit elsajátítanának.
Csak nyaralni megyünk át
Mindenki, aki jól beszél egy nyelvet, megerősítheti, hogy kell ehhez a helyszíni élmény. Vagyis az, hogy lehetőleg hosszabb időt eltöltsünk a célországban. Hollandiában, Dániában például már középiskolában kiküldik egy évre a gyerekeket, és bár nálunk is létezik csereprogram, csak kevesen tudnak élni a lehetőséggel.
Konzervatívak vagyunk
A magyarok jelentős részére jellemző, hogy inkább a meglévő biztonságot választja a távoli sikerrel kecsegtető bizonytalan helyett. Nem vagyunk rugalmasak: amíg az alap boldogulásunk megvan, addig nem vágyunk többre, messzebbre. Kevesen bátrak nyitni: a megszokottól való távolodás a többségben szorongást kelt.
Nemcsak az idegen nyelvet nem szeretjük, az idegent sem
„A magyarokra az európai rangsorban az átlagnál jelentősebb xenofóbia, idegenellenesség jellemző (ez egyébként ismert jelenség a kis országoknál). Nekünk az idegen, a “más” úgy általában nem feltétlen kedves – jobb szeretünk a “mieink” között lenni, így mások nyelve is kevésbé vonzó” – magyarázza Dr. Komlósi László.
| A prágaiak is megvernek minket Az Európai Unió felmérése szerint nyelvtudásban elsők a luxemburgiak: 99 százalékuk ismer legalább egy idegen nyelvet. Másodikok a szlovének: 72 százalékuk legalább két idegen nyelvet használ. A szlovákok közül egyet tud 97 százalék, őket követik a finnek, lettek és a litvánok. Az utolsó helyen Magyarország szerepel, ahol a lakosság kétharmada semmilyen idegen nyelvet nem beszél (Prágában vagy Zágrábban például kétszer-háromszor annyian tudnak válaszolni egy turistának, mint Budapesten). Aki igen, az első helyen angolul, de népszerű a német, a francia és a spanyol is. A tagállamok kétharmadában az angol a legerősebb második nyelv, míg a Baltikumban, Lengyelországban és Bulgáriában az orosz. |
Nincs tengerünk
Bár történelmi szempontból hasonló a helyzetünk például Horvátországéval, náluk a turizmus a tenger miatt nagyobb hagyományokkal rendelkezik, így volt kiktől eltanulniuk a legfontosabb dolgokat – nemcsak nyelvileg, de kulturálisan is. Így a horvátok nagyságrendekkel jobban tudnak nálunk főként angolul és németül.
Kern András az oka
„Magyarországon hagyományosan szinkronizálva mutatják be a filmeket, így hiányzik a “nyelvi input” – mondja Dr. Szabó Gábor, az Anglisztika Intézet adjunktusa – amikor egyrészt sokat halljuk a kiejtést, másrészt az adott nyelv egy kellemes élménnyel (mozizás) kapcsolódik össze.
Minek?
Jellemző egyfajta motivációs probléma. Ha valaki nem olyan munkahelyen dolgozik, ahol szüksége lenne nyelvtudásra és ismerősei sincsenek más országokban valamint a vakáción sem szeretett bele a szép szemű görög fiúba, az csak úgy, önképzés céljából, esetleges további karrierlehetőségek kedvéért nem áll neki tanulni. Igaz, így sosem tudja meg, mi lett volna, ha…
A kevés is elég
„Sokaknak az a célja, hogy rögtön használni tudják a nyelvet. Így viszont hajlamosak a minimumot megtanulni, megállnak a társalgási szintnél, nem fejlődnek tovább. Azt gondolják, ha csak egy kicsit is beszélnek, az már elég, ráadásul sokaknak nincs módjuk gyakorolni, így meglepően primitív hibákat követnek el azok is, akik azt állítják, beszélnek angolul, németül vagy mondjuk franciául.”
Már Juci néni sem beszélt jól
„Kontraszelektált a pedagógustársadalom – említ még egy okot Dr. Szabó Gábor. „Aki jól tud angolul, az ritkán marad mondjuk általános iskolai tanár, inkább jobban fizető állásba megy. Vagy ha marad, esetleg kedvetlenül teszi, márpedig a tanár személye az egyik legfontosabb tényező a tanulásban; egy demotivált felnőtt képes még a meglévő lelkesedést is csökkenteni a diákjainál.” Még a mai tanárok között is vannak, akiket annak idején orosztanárból képeztek át angoltanárrá illetve sokan, akik ma már felnőttek, ilyen indítással kezdték a nyelvtanuló-karrierjüket.
Igazából mi vagyunk idegenek
„A magyar nyelv nyelvtipológiailag jelentősen eltér az európai nyelvektől” – magyarázza Huszti Judit, a Pécsi Tudományegyetem idegen nyelvi titkárságának vezetője. „Számtalan szempontból sajátos a nyelvtani rendszerünk, emiatt nemcsak a külföldiek tanulnak nehezen magyarul, de gyakran mi is vért izzadunk, ha más nyelven kell gondolkodnunk.” Igaz, minden finnugor nyelv izolált, Finnországban mégis az emberek 70 százaléka gond nélkül elbeszélget egy idegen nyelven…
Válságban vagyunk
A közelmúlt pénzügyi válsága nem kedvezett az önművelésnek: sokan úgy voltak vele, van nagyobb gondjuk is, mint hogy jut-e pénz nyelvórára. „Pedig egy ilyen nehéz gazdasági helyzet lehetőség is arra, hogy bővítsük az ismereteinket, hiszen minél több dologhoz értünk, annál inkább versenyképesebbek vagyunk – mondja Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. A nyelvtanulók azonban manapság inkább a mindennapok túlélésére játszanak.
Nem mindenütt kötelező tananyag
Több országban kötelező első idegen nyelvként angolul megtanulni a középiskolákban, de Magyarország nincs köztük. Az európai középiskolákban az érettségi előtti két utolsó tanévben a diákok 60 százaléka legalább két idegen nyelvet tanult már 2007-ben is, Csehországban, Finnországban, Hollandiában és Luxemburgban minden felső középiskolai osztályban tanítanak két vagy több idegen nyelvet. Az is igaz, hogy Nagy-Britanniában az ilyen osztályok diákjainak 51 százaléka, Írországban pedig 19 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem tanult – naná, ők szorulnak rá a legkevésbé.
Nem vagyunk bizniszmenek
Salusinszky András szerint körülöttünk már rég rájöttek, hogy kulcsfontosságú, hogy a külfölddel üzleteljenek, és ehhez kell a nyelvtudás. „A magyaroknak is rá kéne döbbennie erre, hiszen Európa közepén vagyunk, nincs kifogás.”
Megszűnnek a céges képzések
2006-ig létezett adókedvezmény a nyelvoktatásra, így sok cég szívesen járatta a munkatársait különórára. Ám mióta ez a lehetőség megszűnt, ez lett az egyik spórolási faktor. Így a szakember tájékoztatása szerint januárban történelmi mélyponton volt a beiratkozások száma: a vállalati nyelvtanfolyamok esetében felére csökkent a nyelviskolák forgalma. „Pedig a felnőttképzésbe kéne pénzt tenni, ösztönző elemeket, hogy a lakosság érezze, érdemes tanulni” – véli Salusinszky.
Mondd azt, hogy gúd morning!
„A közoktatásban sok jó tanár dolgozik, de sokszor rossz módszerekkel. Például a legtöbb nyelvórát még mindig magyarul tartják.”
Aki beszél, az sem beszél
A keresőképes lakosság 20 százaléka mondja, hogy tud valamilyen idegen nyelven, csakhogy a munkaadók 61 százaléka várja el a tárgyalóképes nyelvtudást. Ráadásul nem egyértelmű az sem, mit értünk nyelvtudás alatt, hiszen a „nyelveket beszélő” 20 százaléknak a fele csak alapfokon ismeri az adott nyelvet.
Nincs rá pénz
Egy 2009-es felmérésben megkérdezték az európaiakat: mibe érdemes fektetni. A nyugat-európaiak több mint 50 százaléka említette az oktatást, képzést, míg a magyaroknak csak 30 százaléka; nálunk az élelmiszer került az első helyre a fontossági sorrendben. A nyelvtanulás luxussá vált: idén a magántanfolyamok látogatószáma harmadára esett vissza.
Nincs rá idő
Amikor csak tudunk, pénzt keresünk. Amikor épp nem keresünk pénzt, akkor a pénzkeresést szeretnénk kipihenni. „Régebben fél hatkor kezdtük az órákat, ma van, akinek a fél hetes kezdés is korai” – mondja Csíky Anna tanulmányi vezető, az International House nyelviskola munkatársa. „Régebben sok volt a szombati kurzusunk, ma alig van igény rá.” Vagyis egyre többet dolgozunk, egyre kevesebb szabadidőnk marad és azt a keveset inkább a hobbikra, családra áldozzuk.
Alkalmazkodjon a turista!
Szomorú, hogy a metrópénztárak dolgozói, az ellenőrök, eladók vagy éppen közületek dolgozói között is szép számmal vannak még mindig, akik azt is csak elmutogatni tudják, hogy mennyibe kerül egy buszjegy. „Úgy gondolják, ők vannak otthon, a messziről jött ember boldoguljon, ahogy tud. Pénz sincs persze az oktatásukra, és sokan még mindig abban bíznak, hogy ha hangosabban mondják, majd csak megérti a magyar szavakat az idegen érdeklődő.”
Most már minek?
„Hozzánk ugyan egyre többen jönnek a senior korosztály tagjai közül – mondja a tanulmányi vezető – vagy mert a gyerekeik tervezik, hogy külföldre költöznek, vagy egyszerűen hobbiból (legidősebb tanulónk 72 éves), az idősebbek közül azok, akik pár évtizede ugyanazon a helyen dolgoznak, már „elvannak” a magyarral mondván abban a két hétben, amit nyaraláskor külföldön töltenek, majd a következő generáció beszélget.”
Minden, ami segít a tanulásban
| Tanulj az utcán! A szeptember 7-én, a Budapesti Millenárison szervezett Nyelvparádén – a nyelvtanulási lehetőségek vásárán -értesülhetnek új lehetőségekről a tanulni vágyók, kipróbálhatnak nyelvvizsgát, nyelvórát, internetes tanulási lehetőségeket. Szeptember 15-ig a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete az ország közel 50 pontján szervez programokat, ahol a nyelviskolák bemutatkozhatnak. Elindítják a „Hello, tourist!” akciót is: nyelvtanárok az ország számos pontján járókelőket szólítanak meg és 5-10 perces nyelvleckékkel boldogítják őket. |
