Pamela D. Brown pszichológus, iskolapszichológus több mint 20 éve dolgozik a szakmájában. Az új tanév indulása előtt megkérdezte az iskolában a tanárokat, mit szeretnének kérni a szülőktől az iskolakezdéskor. A következő tanácsok többször is elhangoztak a pedagógusok szájából.
Ne pletykálj más gyerekekről, szülőkről, tanárokról!
Azoknak a szülőknek, akik pletykálnak, az iskolában dolgozó felnőttek körében rossz híre van. Az iskolák nem különböznek más szervezetektől vagy intézményektől: nem akarnak problémákat, márpedig te problémát okozol, ha elterjeszted, amit más gyerekekről, szülőkről és az iskola alkalmazottairól tudsz.
Minél provokatívabb a pletyka, annál izgalmasabb lesz mások számára. A szülőtársak hamar átveszik az infókat, és terjesztik, hogy figyelmet szerezzenek maguknak, és amikor megemlítik az információ forrását, a végén te leszel az, akire neheztelni fognak. Még ha a szülők élvezik is, hogy felkavarod az állóvizet a közösségben, akkor is óvatossá válnak veled szemben, mivel tudják, hogy sokat és sok emberrel beszélsz.
Nem tanácsos mások kárára a szülőket sokkolni a pletykákkal, ha az iskolai közösség megbízható és megbecsült részévé akarsz válni.
Ha valamelyik pedagógussal, szülővel problémád van, akkor a pletykálkodás helyett fordulj hozzá közvetlenül első körben, és próbáld emberi hangnemben, felnőtt módjára megbeszélni vele a gondodat.
Korlátozd a kommunikációdat az iskolával!
Azaz ne mássz a tanárok nyakára! 30 gyerek van egy osztályban, nem várhatod el a tanítótól, hogy minden gyerekről minden szülővel órákig társalogjon naponta. Ne írj Messengeren este a tanárnak és ne áraszd el a kérdéseiddel délutánonként, amikor kihozza a gyerekeket az iskolából.
Ez már nem az óvoda, ahol a négyéves gyerekről pár szóban beszámolt az óvónő, hogy evett, kakilt, megharapta az Ernőke, de hamar felépül a sérüléseiből.
A nagy iskolásoknak már nem kell annyira a nyakában lihegni szülőként, inkább sűrűn gyakorolni kell az elengedést, ne akarj minden percéről tudni és ne akard annyira kontroll alatt tartani. Az iskolakezdés remek alkalom arra, hogy megtanítsd a gyereknek, hogyan figyeljen oda napközben és mesélje el délután a történteket otthon.
Ha mindenképp kommunikálni kell a tanárral, akkor lehetőleg a lényegre szorítkozva tedd fel a kérdéseidet. Ha pedig üzenetet vagy e-mailt írsz neki, akkor ne várj választ ünnepnapokon vagy hétvégén – vagy akár még aznap este.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Családi problémák
Az iskolai és az otthoni élet nem különül el teljesen egymástól. Hatással vannak egymásra. A tanárok azonban gyakran nem tudnak az iskolán kívül történt eseményekről. Hasznos, ha értesíted az osztályfőnököt a családi problémákról, nagy életeseményekről, mert ezek hatással lehetnek a gyerek viselkedésére az iskolában is.
A kórházban fekvő nagymama, a szülők válása, vagy az, hogy egész éjjel fájt a gyerek feje, hasznos információ, és segít a tanárnak abban, hogy együttérzéssel kezelje a gyerek viselkedését.
Sok esetben ilyenkor elég az, ha egy öleléssel többet ad a tanító a gyereknek annak tudatában, hogy épp nehezebb otthon a helyzet.
Ne hajtsd a gyereket!
Hagyd, hogy a gyerek önálló legyen az iskolában, ne nyomaszd a teljesítménnyel, jegyekkel, ne ülj felette a házi feladat közben, várd meg, hogy segítséget kérjen, ha szüksége van rád. Ez már az első osztályban is igaz.
Hosszú távon az a szülő fő feladata, hogy önálló legyen a gyerek, mire felnő, márpedig az ott kezdődik, hogy hagyod, hogy megtanulja, hogyan tartsa kézben a saját tanulmányait.
Lehet, hogy lesz egy-két fekete pontja vagy felszereléshiánya, mire rájön, hogy az ő felelőssége az iskola, de megéri ennyi áldozat azért, hogy a későbbiekben önálló legyen. Figyelj oda rá, ne hagyd magára az iskolával, de ne is állj felette a képzeletbeli korbáccsal a kezedben.
Időben fektesd le a gyereket!
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos a tanulás, iskolai teljesítmény és a gyerekek viselkedése szempontjából is, hogy eleget aludjon. Ehhez az kell, hogy legyen otthon egy kiszámítható, állandó esti rutin, amivel 20-21 óra között ágyba kerül a gyerek és alhat reggelig.
Nagy hiba, ha rábízzuk a gyerekre a saját fekvését, még akkor is, ha ezzel egy-két hisztit megelőzünk.
Ha valamilyen konfliktusba érdemes beleállni, akkor a fekvési idő pont az, mert a gyerek nem képes még felmérni, hogy milyen negatív hatásai lehetnek rá annak, ha este nem fekszik le időben. Az alvás a gyerekek fejlődése szempontjából rendkívül fontos, nem is beszélve az iskolai éberségről és figyelemről, ami szintén sérül, ha nem alszanak a koruknak megfelelően.
