Furcsa módon az ember éppen azokon a testrészein a legszőrösebb, ahol a legtöbb és legintenzívebben működő verejtékmirigy található. E kis bundafoltoknak a szerepére még nem igazán tudtak magyarázatot adni a tudomány emberei, és a gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy semmilyen kárt nem szenved az, aki ezeket szőrpamacsokat eltávolítja magáról. Ettől kezdve csupán ízlés és divat kérdése, ki mit kezd a saját szőrével.
A verejtékezés szempontjából a dús szőrzet – például a hónaljban vagy az ágyék tájékán – egyfajta szigetelő és a lefolyást akadályozó természetes berendezésként működik. A szőrzet akadályozza, hogy a bőr felszínéről a verejtékmirigyek tevékenysége nyomán kijuttatott izzadságcseppek gyorsan elpárologjanak vagy azonnal lefolyjanak az alsóbb régiókba. Így a nedvesség tovább marad egy helyen, ráadásul éppen a hajlatokban, ahol a szokásosnál amúgy is melegebb, fülledtebb a klíma.
Éppen ezeket a körülményeket élvezik a legjobban azok a baktériumok, amelyek minden ember bőrén megtalálhatók, és amelyek ezekben a verejtékcseppekben intenzív táplálkozásba kezdenek és a verejtéket alkotóelemeire bontják emésztésük során. Ez a végtermék lesz kellemetlen szagú, mert eredendően a verejték éppúgy színtelen és szagtalan, akár a víz. Minél több verejték van egy helyen és minél melegebb a környezet, annál több bűzös végterméket tudnak gyártani a baktériumok. Mindennek egyenes következménye tehát, hogy az marad tovább illatos és száraz, aki csupaszabb. Azonban ne dőljünk elégedetten hátra egy epilálás vagy borotválkozás után abban bízva, hogy életünk hátralévő részére már megszabadultunk az izzadással járó kényelmetlenségektől. A megfelelő kozmetikai és tisztálkodási szerek nélkül ugyanis a kellemetlen testszag előbb-utóbb mindenkit utolér.
