A hitelkártyák legfőbb vonzereje az, hogy szűk keretek között ugyan, de mégis csak más pénzét használhatjuk – ingyen. Aki túljut a hitelbírálaton és átveheti hitelkártyáját, kapásból elköltheti a rendelkezése bocsátott hitelkeretet. Ez korábban a havi jövedelem két-háromszorosa volt, de a válság kitörése óta kissé óvatosabbak lettek a pénzintézetek. A pénzt könnyű elkölteni, de hamarosan vissza kell tölteni a hitelkártyát. A kamatmenetes költés feltétele ugyanis, hogy egy megadott határnapig a teljes kölcsönvett összeget visszafizessük. Általában 15 nap van a havi fordulónap (amikor kiszámolják a tartozást) és a fizetési határidő között. Aki tehát a fordulónap másnapjára időzíti a költését, közel másfél hónapra kap kamatmentes kölcsönt. Aki viszont akár csak egy napot, vagy 100 forintot csúszik a visszatöltéssel, kemény kamatot fizethet – a teljes hiteldíj mutatók 40 százalék környékén szóródnak. Egy minimális összeget (általában a hitelkeretből elköltött összeg 10-15 százalékát) mindenképp vissza érdemes tölteni, mert aki még ennyit sem tesz, külön büntetést fizethet.
A bank nagyrészt abból él, hogy a hitelkártya-használók nem kis része nem tölti vissza a hitelkeretet a kamatmentes periódus végén, de egyéb módon is pénzt szed. Magas, több ezer forintos éves díjuk van a hitelkártyáknak, emellett havi párszáz forintos zárlati díjat is felszámolnak. Kevesen veszik figyelembe, hogy a hitelkártya csak fizetéskor ingyenes, a készpénzfelvételnek igen magas díja van, sőt még kamatot is felszámítanak a felvett összeg után. A lényeg, hogy nagy általánosságban annak éri meg a hitelkártya, aki az esetek döntő többségében időben visszatölti a hitelkeretet és soha nem vesz fel vele készpénzt ATM-ből. Aki trehány, szinte biztosan ráfázik.
