Döntött a zsűri, megvannak az ország kedvenc apukája pályázatunk döntősei. Kilenc édesapa, kilenc szívhez szóló történet – közülük kerül majd ki a nyertes. Hogy ki lesz az, azt az olvasókra bízzuk. A héten bemutatjuk a jelölteket, ti pedig itt szavazhatjátok meg a győztest.
“Zolinak soha nem volt kérdéses, hogy a gyerekek az elsők, minden értük van, mindig ők állnak a középpontban. Szerintem ezért jó apa. Sajnos, ez nem minden férfinak egyértelmű.”
“Őt sosem kellett kérlelni, hogy szálljon be a teendőkbe, csinálta magától. Éjszakai etetés vagy játszóterezés, mindegy volt, szívesen tette. Talán csak főzni nem szokott, és ha lehet, akkor a ruhák vásárlását is rám hagyja. Minden másban partner, maximálisan” – meséli Szilvi.
Az étkezőben körbeülik a lányok az asztalt, középen ül Zoli, aki rendkívül büszke a gyerekeire. Mint mondja, csöppent sem bánja, hogy lányos apa lett.
“Mivel én egyke vagyok, mindig arra vágytam, hogy sok gyerekem szülessen. A két nagylány után kisfiút szerettünk volna, helyette jöttek az ikrek: Imola és Klára. Így lettem totálisan lányos apa, de ez szuper így, sosem bántam egy percig sem. A barbie-zás az egyetlen, amire nehezen lehetett rávenni, de aztán kitaláltam történeteket hozzá, és így egész jó volt.”
“Nálunk nincsenek szerepek: szülők vannak, én ugyanúgy megfogom a porszívót, ha kell. Mondjuk, itt mindig akadnak hajcsatok a földön, azokat pedig fel kell venni közben, de ez sem nagy dráma. A körömvágást születésük óta én csinálom, most már nagyok, de néha az ikrek még megkérnek erre” – meséli Zoli.
“Apával szeretek legjobban versenyre menni, mert ő nem ideges, tanácsokkal lát el, és nem baj, ha veszítek, akkor megbeszéljük, hogy miben hibáztam. Mindig segít, akármire is kérem, nem mondja azt, hogy nincs ideje, pedig nagyon elfoglalt. És mindig viccel! Ezt mindnyájan nagyon szeretjük benne. Ha éjszaka bulizni megyek, akkor ő jön értem, és nem is panaszkodik, mert nem alhat eleget” – mondja Zita, aki a legnagyobb a lányok közül, 16 éves, és tagja a válogatott vívókeretnek. Zitáé lett Zoli dolgozószobája nemrégen, mert minden lány külön szobára vágyott, de a házat már nem akarták bővíteni.
A család kedvence, Scotty, a border collie azért fiú, így a nemek közti arány egy kicsit jobb lett. Vele általában Zoli megy sétálni, de mindenki sokat foglalkozik a kutyával. Mindig voltak kutyák a családban, az a mesekönyv is, amit Zoli írt, részben azért is született, hogy emléket állítson a már elpusztult ebeknek. És persze szerepel a könyvben az összes gyerek is.
“Zoli negyvenedik születésnapjára megrajzoltattam és néhány példányban kinyomtattattam a történetet. Mindenki olvasta, szeretjük, mert a mi családunkról szól, a mi történeteink szerepelnek benne. Zoli amúgy is szeret írni, mindig dolgozik valamin, egyelőre az íróasztalfióknak, aztán ki tudja…” – meséli Szilvi.
“Apa szerint a pillanatragasztó arra való, hogy megragassza a pillanatot, ilyeneket mondott nekünk kiskorunkban, meg hogy a felhőgyárban készülnek a felhők. Ő az engedékenyebb, nála könnyebb elérni dolgokat, mint anyánál. Az edzőkkel és a tanárokkal is apa beszél, ami igazi hőstett. Mindig türelmes velünk, ezt is szeretem benne. És őrület, hogy minden verset, amit meg kellett tanulnom, kívülről és pontosan tud! Ja, és palacsintát is szokott sütni!” – mondja Emma, aki a legcsöndesebb és a legtürelmesebb a lányok közül. Ő 14 éves, természetesen ő is sportol, röplabdázik.
A négy lányt felváltva viszik a szülők suliba, anya a korábbi járat, mert Szilvi nyolcra jár dolgozni, Zoli később megy, nyolc körül indul. Délután nagyszülői segítséggel viszik a lányokat haza és edzésre, a koordináció nem olyan egyszerű egy ilyen nagy családban.
“Mindig fontos volt nekem a mozgás, ezért szerettem volna, ha a gyerekek is sportolnak. Mindenki maga választotta ki a sportágat, ebbe sosem szóltunk bele. Imola szerintem Zita miatt választotta a vívást, Klára pedig dzsúdózik. Igyekszem példát mutatni, rendszeresen futok, triatlonozok, teniszezünk együtt, mindenki jól síel, sokat pingpongozunk itthon.”
“Általában a példamutatásban hiszek, örökké nem lehetek velük, ezért meg kell tanítani őket arra, hogy hogyan kell megoldani dolgokat, és utána hagyni, hogy boldoguljanak. Ha segítségre van szükségük, akkor szólnak, tudják, hogy mi mindig itt vagyunk nekik” – mondja Zoli.
Szilvi és Zoli igyekszik egyenként is sok időt tölteni a gyerekekkel, ezért szülinapkor és névnapkor bevezették azt, hogy a gyerekek kérhetnek saját napot maguknak, amikor egyedül csak ők vannak anyával és apával. Először ez izgalmasnak tűnt, de aztán kiderült, hogy egy testvér is kell ehhez, mert már annyira megszokták, hogy sokan vannak. A ház folyosója egyébként telis-tele van fotókkal, legalább hatvan fénykép van a falon bekeretezve. Mindegyik lány kapott a születése után egy saját újszülöttportrét, amire a rokonok ráírhattak egy-egy mondatot, és felkerült a falra. A család fényképésze Szilvi, mert nagyon szeret fotózni.
Mivel a gyerekek maguk is sok gyereket szeretnének, ezért Zoli és Szilvi nem nagyon fog unatkozni később sem. Nyugdíjaskori terveik között szerepel, hogy a nagy családra méretezett autókat lecserélik egy kétszemélyes sportkocsira, és utazgatni fognak egyik gyerektől a másikig. És persze pesztrálni az unokákat, de az még odébb van… Itt olvashatsz még többet apukákról:
-
Keressük az ország kedvenc apukáját!
-
Öt filmes apuka, aki tényleg bármire képes a gyerekéért
-
Íme, egy magyar apuka, aki szétszereti a családját