Még nem voltam édesanya, amikor az egyik kedves hölgy rokonom arról számolt be, hogy a tizenhat éves lánya megmutatta neki a szerelmes levelet, melyet életében először kapott egy fiútól. Sőt, a kamasz még a tanácsát is kikérte, mit is válaszoljon a vallomásra. Nagyon büszke voltam mindkettőjükre, és bevallom, irigyeltem is rendkívüli kapcsolatukat. „Az anyám lett volna az utolsó a világon, aki egyáltalán tudhatott volna róla, hogy én egy ilyen levelet kaptam, nemhogy elolvashatta volna azt” – ismertem be az igazságot az édesanyának, aki csak annyit fűzött hozzá, ezzel ő pontosan ugyanígy van. Így meg is egyeztünk abban, lánya bizalma olyan különleges kincs, melyre nagyon kell vigyáznia, és bizony igazi anyai kihívás méltónak maradnia hozzá…
Nem baj, ha másban bízik a kamaszod
Az említett történet már csak azért is rendhagyó, mert a serdülőkori személyiségfejlődés legnagyobb feladata: leválni a szülőkről. És a tinédzser éppen az érzelmi világa köré épít először a felnőttek számára olykor bevehetetlennek tűnő bástyákat. Ha ezt nekünk, szülőknek igen fájdalmas is lehet megélni, talán a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk, ő dönthesse el, mit oszt meg velünk. Ezzel teremthetünk esélyt arra, hogy legyenek, maradjanak olyan területek, melyekről gyermekünkkel közösen megegyezünk: ha ott van baj, kérdés, kétely, akkor továbbra is hozzánk fordul. Jó például, ha biztosak lehetünk abban, hogy tinédzserünk testi panaszok, tünetek, betegség gyanúja esetén azonnal szól a környezetében egy felnőttnek, legyen szó akár intim problémákról.
Nőgyógyászok ugyanis nem egyszer számolnak be róla, előfordul, hogy kamaszlányok mire hozzájuk kerülnek, kiterjedt, elhanyagolt fertőzést kell diagnosztizálni náluk. Ami azt jelenti, a tizenéves már jó ideje küzdhetett olyan panaszokkal, mint például a hüvelyi váladékozás, viszkető, égő, maró érzés a szeméremrés környékén. Az anyák pedig ilyenkor kétségbeesetten kérdezik: „de hát miért nem szóltál?” És akkor még nem említettünk azokat a tragédiákat, amikor a szakorvos előrehaladott terhességet állapít meg…
Tehát a lényeg, hogy legyen legalább egy olyan felnőtt a serdülő környezetében, akihez, úgy érzi, bizalommal fordulhat. S ha ez a felnőtt éppen nem az édesanya, próbáljon meg ezen eltávolodásra átmeneti állapotként tekinteni. Mert valószínűleg az is. Az életkor előrehaladtával ismét visszatérhet a bizalommal teli, őszinte kapcsolat lányával, amely immáron két felnőtt nő között rendeződik újjá. Ahogyan egy bölcs barátném megfogalmazta: „ez a jutalmunk, miután a kamasz melletti évek napi erőpróbáit kiálltuk”.
Érdemes fejleszteni!
Az, hogy későbbi életünk során kit fogadunk bizalmunkba, kihez fordulunk bensőséges problémáinkkal, szintén sok mindentől függ. Barátnőnkhöz, édesanyánkhoz vagy a párunkhoz? Ez akár időről időre változhat. És nem is az az igazán fontos, kivel osztjuk meg, ami éppen foglalkoztat minket. A kulcs bennünk van – akárcsak a kamaszok esetében –, hogy képesek legyünk a bizalomra. Hogy felismerjük, ezt most könnyebb megoldanom segítséggel; jobban fogom magam érezni, ha ezt most elmesélhetem; kevésbé fogok félni a döntéstől, ha erről más szempontjait is meghallgatom… Talán valamennyien tapasztaltuk már, hogy olykor nem is olyan könnyű ezeket a helyzeteket beazonosítani, ahogyan az sem, hogy ezután mindezzel őszinte bizalommal forduljunk ahhoz, akit választunk. Sokféle oka lehet ennek a múltbéli rossz tapasztalatoktól kezdve egészen a kora gyerekkori érzelmi fejlődés döccenőiig. De ha ennek tudatában vagyunk, már meg is tettük annak a belső munkának az első lépését, amely egy bizalommal teli felnőtt személyiséget érlel. S hogy mindez megéri-e a belefektetett energiát? Elég, ha csak arra gondolunk, minden emberi kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom: bízom benned, és te bízol bennem!
Szponzorált tartalom. Támogatta a www.intimfertozes.hu.
L.HU.COM.CC.25.02.2019.1885
Szponzorált tartalom
