Nehéz megjósolni, hogy egy érzelmeit rejtegető és éppen a serdülőkor tucatnyi problémájával küszködő kamasz miként reagál majd, ha kiderül számára, új partner jelent meg az édesanyja életében. A nagylelkű, támogató gesztusoktól a heves, látványos elutasításig bármi szóba jöhet, sőt még az egymással teljesen ellentétes érzelmek és viselkedések keveredése sem kizárt. Egy rossz belépő, egy elhibázott bemutatás úgy felkavarhatja a gyerek érzéseit és olyan reakciókat válthat ki, aminek könnyedén áldozatául eshet a várva várt, még bimbózó kapcsolatod is, sőt még a gyerek bizalmát is elveszítheted. Nem árt tehát a megfontoltság és a tapintatos viselkedés. Mivel te vagy a felnőtt és ezért a tapasztaltabb is, neked kell a helyzetet úgy alakítani, hogy abból végül mindenki nyertesen jöhessen ki. De mi a módja ennek az egyáltalán nem egyszerű manővernek?
Ki legyen a fontosabb?
Mielőtt az új társad először meghívnád magatokhoz egy vasárnapi ebédre, két dolgot kérdezz meg magadtól: mennyire mély és őszinte a kapcsolatod a gyermekkel, ő áll-e az életedben az első helyen, illetve komolyak-e a szándékaitok egymással az új társaddal? Mivel – bár ezt sokszor tagadja és mindent megtesz azért, hogy a látszatát is elkerülje – egy kamasz számára még mindig az anya a legfontosabb személy, ezért ha az édesanya életében valaki más kerül az első helyre, akkor az a gyermek egész életére kiható súlyos lelki traumát okozhat. De nem elég, ha érzed, hogy a gyerekednél nincs előbbre való személy a világon: legalább ilyen fontos, a gyermeked is tudja ezt, és biztos lehessen abban, hogy az anyja feltétel nélkül szereti.
A másik oldalról abban is biztosnak kell lenned, hogy a kialakult új kapcsolatod komoly. (A futó kalandokat jobb megtartani személyes élménynek.) Jó érzékkel a gyerek valószínűleg úgy is megorrontja előbb utóbb, hogy az anyja valakivel találkozgat, de ebből még midig kisebb baj lehet, mint ha túl hamar bekerül a családba egy olyan ember, akivel eleve nincsenek komolyabb szándékaid. Ha egy ilyen partnerhez esetleg kötődni kezd a gyerek, a kapcsolat végén majd újra át kell élnie egy veszteséget, és számára megint csak a csalódás és a becsapottság érzése marad, ami nem lehet célja egyetlen anyának sem, aki egészséges érzelmű, önbizalommal teli felnőttet szeretne nevelni a gyerekéből. Sőt az is előfordulhat, hogy csupán a gyerek kedvéért maradsz benne a kapcsolatban, de hosszú távon ez fenntarthatatlan és súlyos konfliktusokhoz vezet majd. A szabály tehát ez: szeresd a gyereked mindenek előtt, és csak komoly pasit engedj a közelébe, az alkalmi kapcsolataidat pedig ne tedd gyereknek életének részévé.
Az első randi
Amennyiben az érzelmi és bizalmi kapcsolatok erősek minden irányban, sor kerülhet a lassú, fokozatos ismerkedésre a gyermek és a választottad között. Vannak érettebb, nagylelkűbb gyerekek, akik előtt nyíltabban vállalható az új kapcsolat iránti lelkesültség és kimutathatók ennek jelei is, mert megértik és fel tudják dolgozni, hogy anyának is szüksége van társra. Mások viszont féltékenyebbek, önzőbbek, akik előtt az újdonsült párnak jóval mértéktartóbban, tapintatosabban kell viselkednie. Azonban ne ess abba a hibába, hogy túlbecsülöd a gyerek érettségét: bármilyen elfogadónak is mutatkozik, az új helyzet bonyolult és felkavaró számára, ezért a fokozatosság és tapintatosság vele szemben is alapvető irányelv.
Az új társad ezért először csak érintőlegesen említsd a gyermeknek – legjobb, ha például meghallja, hogy telefonon beszélgetsz vele, és csak fokozatosan csepegteted az információt – had szokjon hozzá a gondolathoz, hogy más is “bekerült a képbe”. Ha ez megtörtént, elmondhatod, hogy találkozol az illetővel – de az ilyen bejelentéseknek sose adj nagy nyomatékot, csak úgy érintőlegesen, könnyedén tájékoztasd róla a gyereket, hogy érezze, nem a randi a legfontosabb kérdés számodra a világon – hanem továbbra is ő. Nagyon fontos, hogy attól, hogy a te életed átrendeződik – például rendszeressé válnak a találkák a pároddal – a gyerek életritmusa ne boruljon fel, mert ez biztonságérzetet és nyugalmat ad neki.
Ha megérett az idő az első személyes találkozóra, arra nálatok kerüljön sor vagy egy megszokott rutintevékenység során, de semmiképpen ne váratlan, idegen helyzetben. Legjobb, ha hazakísér a páros és egy pár percet nálatok tölt, épp csak annyit, amíg bemutathatod a gyereknek – fontos, hogy a gyereknek mutasd be őt és ne fordítva! Nem okos dolog, ha már mindjárt az első találkozás alkalmával órákat tölt nálatok a párod és túlzottan otthon érzi magát – jobb, ha fokozatosan lesznek ezek a látogatások egyre gyakoribbak és hosszabbak. Egyszóval adj időt mindenkinek, hogy szokják egymást.
A te életedről te dönts
Ezek után már többet és részletesebben lehet beszélgetni a helyzetről a gyerekkel kettesben. Vedd komolyan az észrevételeit, vedd figyelembe az érzéseit és válaszolj a kérdéseire (ne csak úgy csinálj, mintha érdekelne a véleménye, hanem tényleg vedd őt komolyan, hiszen az ő életéről is szól ez a dolog) de odáig nem szabad elmenni, hogy ő döntse el, maradhat-e melletted a választottad vagy sem. Csak nagyon szélsőséges esetben szakíts a gyerek hozzáállása miatt a pároddal, egyébként pedig ha elutasítóak a gyerek reakciói, az csupán annyit jelent, hogy több időre van szüksége, hogy megszokja az új helyzetet. Magyarul lassíts a tempón és légy türelmes. Ha igazán szeretitek egymást a pároddal, akkor az előbb utóbb feloldja majd a jeget a gyermeked szíve körül is – de ezt a folyamatot nem szabad sürgetni. Ha kitartóan szereted őt és nem hanyagolod el, és a gyermek látja, hogy érzelmi biztonságot tudsz továbbra is nyújtani neki, sőt az új kapcsolatodtól is ezt kap, akkor össze fogtok kovácsolódni szépen lassan egy új családdá.
