Nem lehet elég korán kezdeni
A kicsiknek először a könyveket kell megkedvelniük ahhoz, hogy később az olvasást is megszeressék. Már egészen pici korban érdemes ezért “összehozni” őket a könyvekkel – had érezzék, tapintsák, és had rágódjanak el rajtuk akár szó szerint is. Aki szeret olvasni és a könyvekért is rajong, az tudja, hogy mit jelent az az érzéki élmény, ami egy-egy kötethez kapcsolódik: az új könyvek semmihez sem hasonlítható varázslatos illata, tapintása, a tompa, puffanó hang, amellyel a vaskos, nehéz borítású könyvek becsukódnak és a lapok finom zizzenése mind-mind szinte pavlovi reflexeket vált ki belőlünk. Ezektől érzünk újra és újra késztetést, hogy belelapozzunk, beleolvassuk, szinte szó szerint felfaljuk egy könyvet. Ezt a különös kötődést pici korban tudjuk kialakítani, amikor a még járni sem tudó babák kezébe adjuk a színes mesekönyveket: a nagy, figurák, a vastag lapok, a kihajtható 3 dimenziós babakönyvek életre szóló élményt szereznek és megalapozzák a kötődést és a szeretete a könyv, mint fizikai tárgy iránt.
Fotósorozat: Macskáknak olvasnak fel gyerekek
Tegyük napi rutinná a meseolvasás
A következő lépés, amivel megszerettethetjük a könyvet a gyerekekkel az, ha rendszeresen olvasunk nekik már egészen pici kortól kezdve. A meseolvasás egyébként is elengedhetetlen része a gyermeknevelésnek, és nem csupán arra szolgál, hogy lenyugtassa, álomba ringassa a gyermekeket, hanem fontos a fantáziájuk, beszédkészségük, társas kapcsolataik fejlesztésében is. Ideális esetben minden nap, egészen kisiskolás koráig olvasnak a mesét a szülők a gyereknek – utána pedig már önmagát is el tudja szórakoztatni olvasással. Az olvasás és a könyvek megszerettetése szempontjából azonban nem mindegy, hogy maga a meseolvasás hogyan zajlik. Három dolgot mindenképpen érdemes szem előtt tartani meseolvasáskor, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk felnőve is könyvbarát legyen:
• olvassunk érdekesen, színesen, eljátszva a hangunkkal is a szereplőket és a cselekményt
• vonjuk be a meseolvasás folyamatába a gyermeket – például játszunk el közösen egy jelentet, beszélgessünk a történetről, szabadon engedve a fantáziánkat együtt alakítsuk a mese cselekményét
• ne erőltessük tovább az olvasást, ha elvesztette aznapra az érdeklődését a gyermek
Legyen az életünk része a könyv
Hiába szeretnénk, hogy szeresse a gyermekünk a könyvet és az olvasás, ha nem adjuk meg neki a lehetőséget, hogy naponta érintkezzen a könyvekkel. Ezért fontos, hogy a környezetünkben legyenek könyvek, amik napi használatban is vannak, és az ő szobájában is legyen külön könyvespolc, de például az autóban tartsunk mindig valami olvasnivalót: magazinokat, újságokat, de akár köteteket is. Ezen kívül ismertessük meg a könyvekhez kapcsolódó szokásokat, életvitelt is a gyermekkel már minél előbb. Amikor vásárolni megyünk közösen, ne csak a játékboltba menjünk be, hanem a könyves részlegbe is, ha pedig az utcán sétálunk, térjünk be vele minden különösebb ok nélkül egy könyvesboltba, antikváriumba, ahol nézelődünk, lapozgatunk, elbeszélgetünk az eladóval, akit – ha ismerjük – be is mutathatunk a gyermeknek. Járjunk el könyvtárba,váltsunk ki a gyermeknek bérletet, és így is tegyük érintetté őt a könyvek világában. Tanítsuk meg gyerekünket az ilyen helyekhez kötődő viselkedésre is, de közben ügyeljünk rá, hogy ne legyenek számára ezek az alkalmak terhesek, kényszerítőek és unalmasak, mert ezzel épp az ellenkezőjét érnénk el annak, amit szeretnénk.
Teremtsünk ideális körülményeket az olvasáshoz
Azon kívül, hogy otthon van mit olvasni, arra is fordítsunk gondot, hogy legyen az olvasáshoz megfelelő hely és idő a gyermek számára. Alakítsunk ki kényelmes, védett olvasókuckót, vagy ha ő magának készít egy ilyet, azt ne formáljuk át, ne akarjunk ott minden áron fegyelmezett rendet teremteni. Ezen kívül az is nagyon fontos, hogy ne zavarjuk meg azokat az elmélyült perceket, órákat, amikor a gyermek belefeledkezik egy könyvbe –ilyenkor mélyül el a kapcsolata az olvasással és szerzi meg azokat az éltre szóló élményeket, amik könyvszerető és olvasó felnőtté teszik, majd.
Az olvasás szempontjából ideális körülmények közé az is beletartozik, hogy nem botlunk lépten nyomon a lakásban televíziókba, képernyőkbe,m elektronikus kütyükbe. Ezek az eszközök mind fontosak és hozzá tartoznak egy civilizált ember életéhez, de ne feledkezzünk meg róla, hogy még egy felnőtt számára is igen addiktívak tudnak lenni, hát még egy gyermeknek! A tévénézéssel összevetve a gyermek számára az olvasás sokkal egészségesebb, hasznosabb dolog, ezért ne adjunk központi szerepet a televíziónak az életünkben: a lakásban is úgy helyezzük el, mint egy mellékes, de hasznos tárgyat és ne emeljük a neki a nappali fő helyén oltárt.
Példamutatás
Mit sem ér a nevelés és a jó szándék, ha nem támasztjuk alá példamutatással. Hiába várjuk el a gyermektől, hogy szeresse a könyveket és hogy minél többet olvasson, ha mi magunk soha nem tesszük ezt, és a gyerek nem lát minket egyszer sem könyvvel a kezünkbe elnyúlni a kanapén. Legyünk tehát mi magunk is olvasó, könyvbarát emberek, mert így tudjuk igazán hitelesen átadni a könyvek és olvasás szeretetét a gyermekünknek.
