Magyar gyerekek, akik előtt le a kalappal

Kíra

“Nincs ahhoz fogható érzés, mikor látod, hogy az a madár, aki reménytelennek tűnt, mikor hozzánk került, és akiről hónapokig gondoskodtunk, szárnyra kap, és visszatér a természetbe” – mondta Lehoczky Kíra az NLCafénak. Kíra most lesz hetedikes, és a  Mályi Természetvédelmi Egyesület és Madármentő Állomás 13 éves önkéntese. 

A 13 éves Kíra és testvére, Martin a kezdetektől aktívan részt vesz a mentőállomás mindennapjaiban. A kislány mára állatorvosokat megszégyenítő ügyességgel kötözi a törött szárnyakat, mágnesezi az áramütéstől megmerevedett lábakat, és eteti azokat a fiókákat, akikről az a hír járja, hogy embernek szinte képtelenség. És ez még nem minden. A nyári szünet alatt, mikor szülei nincsenek otthon, Kíra fogadja a hívásokat és a sérült madárral érkezőket is: felveszi az adatokat, megállapítja a madár korát, fajtáját, sőt ha szükséges, áttapogatással szakszerűen felméri a sérüléseit, és be is kötözi a sérült végtagot.

Lehoczky Kíra (Fotó: Madármentő Állomás, Mályi, Facebook)

 Lili

Farkas Lili két hónaposan zongorista szülei gyakorlása közben ritmust püfölt a játékain. Másfél évesen az autóban, ha nővére, Laura hamisan énekelt, beszélni ugyan nem tudott, de mégis tiltakozott, rácsapott a kezével. Hamar megmutatkozott, hogy a hallása és a zenei érzéke nem mindennapi.

“Nem erőltettük, hogy Lili a zenei pályát válassza, de olyan tehetséget kapott fentről, amit óvni kell – meséli Andrea. – 13 éves korában döntöttünk úgy, hogy ha ezután komolyan szeretné ezt folytatni, akkor mutassuk be a nemzetközi mezőnyben, ítéljenek ott, objektívan, mire hivatott. Minket is meglepett, hogy azonnal milyen sikereket ért el. Ma pedig már Salzburgban tanul kéthetente hétvégén, a Mozarteumban, az egyetemen az első gyerektanítványa a professzorának.”

Benjámin

Gledura Benjámin az a fiatal sakktehetség, aki egy idei februári partiban legyőzte az ötszörös világbajnok Visuvanátan Ánandot. Azonnal világszerte ismertté vált a neve a gibraltári nemzetközi verseny után, és senki sem csodálkozott rajta, amikor néhány héttel később, tizenhat évesen megkapta a nemzetközi nagymesteri címet.

A Gledura családban az anyuka atletizált, az apuka úszott. Mindketten értek el nagyobb eredményeket, de a gyermekeik őket is túlszárnyalták. Lányuk, a Benjáminnál tíz évvel idősebb Bianka úszott, magyar bajnok volt. Öccse is hamar medencébe került, és egyre jobb eredményeket produkált. Négyéves kora körül édesapja úgy gondolta, nem árt, ha megismeri a sakkot. Ez körülbelül annyit jelentett, mint egy jó játék, ami azért hasznos is.

Gledura apuka fel sem tudta mérni, hogy a kisfia született tehetség, nem úgy tologatja a bábukat, mint mások. Mígnem egyszer, csak úgy véletlenül le nem került a városi klubba. Ott az edző rögtön kiszúrta, hogy a csöppnyi óvodás ügyesebb az átlagnál. Naponta telefonált a szülőknek, hogy ne engedjék elkallódni, ne az úszás legyen fontos, hanem a sakk. Benjámin istenáldotta tehetség! Hitték is, nem is a szülei, nem volt mihez hasonlítani a tudását. Közben Benjámin egyre több úszóversenyen nyert, ami vitte előre a medencében.

Fanni

Polgár Fanni szőke, visszafogott, csendes lány. Alig hallani a szavát. Nem netezik, nem is csavarog a városban, mint a vele egykorúak. Ehelyett kennelt pucol, vacsorát főz, és olyan szeretettel gondozza a kaposvári telep száznál is több, árva védencét, amit egy gazditól kapnának. A legkeményebb fagyban, karácsonykor, és nyáron, a legnagyobb melegben is, amikor mindenki más nyaralni megy. Csak azt nem érti, másoknak ez miért furcsa. 

És hogy mi viszi ki minden nap a menhelyre? “A tudat, hogy a kutyáknak szüksége van rám. Valakinek velük is kell törődnie, nem igaz?” Aztán kicsit később még azt is hozzáteszi, a telepen töltött idő mindig kikapcsolja. “Itt néhány perc után elfelejtek minden rosszat, és végre igazán önmagam lehetek.” Fanni a többi önkéntessel van, hogy egy nap 7-8 órát is a kutyamenhelyen tölt, nem csoda, hogy egymás közt már csak úgy emlegetik a helyet, hogy a “második otthonuk”.