Ezért nem működik a fogyókúrád!

Belegondoltál már, hogy ha a fogyókúrák tényleg működnének, akkor már rég vékonyak lennénk mind, boldogan szökellnénk a mezőn karcsú lábainkon, narancsbőrmentes fokhagymafenekünket riszálva? Nem mellesleg pedig összeomlott volna már rég a fogyókúrák köré épült iparág.

Hogy lehet, hogy táplálkozáskutatók, pszichológusok, dietetikusok hadserege dolgozza ki a jobbnál jobb fogyókúrákat, mi mégsem fogyunk? Úgy nemzetileg, mint egyénileg. Egy dekát sem. Vagy néha sikerül, ledobunk öt-tíz kilót, amit aztán szépen vissza is szedünk gyorsan. Sandra Aamodt idegtudós TED-előadásából végre válaszokat kaptunk a sokasodó kérdésekre, sőt élhető és hatékony megoldással is előállt.

Agy: a nagy szélhámos

Súlyunk leginkább attól függ, hogy mennyit eszünk és mennyi kalóriát égetünk el, ezt már mind hallottuk. Amit azonban sokan elfelejtünk: az agy küldi az éhségjeleket, dolgozik a háttérben, sokszor olyankor is jelez, amikor valós energiabevitelre nincs is szükségünk – értsd: simán elzörögnénk még kaja nélkül akár órákig –, csupán a rögzült rutint követve eszünk.

Az agyunknak tőlünk függetlenül megvan a saját elképzelése arról, hogy hány kilót kell nyomnunk. Nem tehet róla, túlélésre van berendezkedve, így ha leadunk például tíz kilót, akkor a kis vészlámpája elkezd villogni, hogy mi most éhen fogunk halni, hízzunk vissza hirtelen húszat! Mivel ő irányít, ezért még a levegővételtől is egyre nagyobb lesz az hátsónk. Tehát a harc köztünk és az agyunkban zajló kémiai folyamatok között folyik.

Nagyban nézve van ennek értelme, hiszen az emberiség történelme során az éhezéses halál sokkal nagyobb veszélyt jelentett hosszú évszázadokon át, mint az elhízás miatti megbetegedés. Ez a mi vívmányunk, nem olyan rég létezik,valahol a hamburgereknél kezdődhetett és az almás pitéknél ér véget. Ezért teljesen felesleges magunkat sanyargatni, ideig-óráig kúrázni, aztán belekerülni abba az ördögi körbe, hogy “jaj, ettem egy somlóit éjfélkor, híztam három kilót, most megint szenvedhetek nyolc hétig, mire lemegy, hol van az a búzacsíra-alapú mindenmentes keksz, bánatomban mind megeszem”.

Gondold meg, és egyél

Ha kicsit befelé nézel, biztos te is be tudod sorolni magad az étkezési szokásaid alapján a pszichológusok által két csoportra osztott emberek, az intuitív és a kontrollált evők közé. Az intuitív evők akkor esznek, értelemszerűen, amikor éhesek, a kontrollált evők pedig szigorúan az akaratukkal irányítják az étkezéseiket.

Mondanunk sem kell, hogy az “all you can eat” éttermekben a túlkontrollált emberek szednek maguknak hatalmas púpos tányérral mindenből, még a paradicsomos káposztából is, pedig azt aztán nincs ember, aki élvezettel enné. Ők esnek abba a hibába, hogy kieresztik magukat saját szabályaik alól bizonyos időközönként, és akkor aztán “mindent bele” evészetet rendeznek.

A fogyókúrák megoldása is ebben a két emberfajtában rejlik. Az intuitív evők ugyanis nem egyfolytában az ételre gondolnak, nem esznek többet, mint amennyire a testüknek szüksége van. Ugyanolyan természetes dolog az életükben az étel, mint mondjuk a levegő: van. Azért van, hogy életben tartson, pont annyi kell belőle, hogy holnap reggel is felébredjünk. Érdekes módon levegőből nem veszünk a kelleténél többet magunkhoz, nem tartalékoljuk, nem halmozzuk fel, mert majd hátha légszomjunk lesz két óra múlva, lélegezzünk még egyet, biztos, ami biztos…

Stresszmentesítsd magad!!

Sandra Aamodt ezt a fajta intuitív evést mindfulness étkezésnek hívja. Ezt kell csupán megtanulnunk. A kifejezés azt a lelkiállapotot tükrözi, amiben a jelenben elmerülve, csak a mostani pillanatra koncentrálunk. Ilyenkor agyunk megnyílik a környezetünkből érkező ingerekre. Ellenállás nélkül befogadjuk a benyomásokat, ítélkezés nélkül vesszük tudomásul a felbukkanó érzeteket, érzéseket. Csikszentmihályi Mihály ugyanezt az éber tudatosságot flow-nak nevezte, a boldogság kulcsaként jellemezte. Ezt az állapotot pedig elérhetjük a mindfulness meditáció segítségével.

A cél a stressz minimálisra csökkentése – legyen az étellel kapcsolatos, vagy akár az élet bármely területén felmerülő. Úgy tűnhet, mintha egy újabb relaxációs módszerről lenne szó, pedig nem az. Kíséri ugyan a mindfulness állapotot is a relaxációval elérhető nyugalom és ellazultság, ám nem erre irányul, hanem arra, hogy megéljük teljességében a mostani pillanatot, annak külső és belső ingereit. Hívhatjuk teljes elfogadásnak is, amit minél többször átélünk, annál elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak leszünk. Nő az önbecsülésünk, sokkal inkább elfogadjuk saját magunkat és másokat is.

Sok hatása van annak, ha ilyen elfogadásban éljük a napjainkat: jobban tudunk koncentrálni, harmonikusabb kapcsolataink lesznek, teljesítményünk nő a munkában is. Megszűnik a negatív és önostorozó gondolatok ostroma az elménkben, és döntéseinket tiszta fejjel tudjuk meghozni. Nem merülünk el olyan gyakran a “kellett volna” múltbeli rágódásokban és a “mi lesz, ha” jövőn való aggódásokban. Mert ha megfigyeljük magunkat, ezt tesszük napról napra, elménk a múlton és a felvázolt jövőn pörög, miközben lemaradunk a saját életünkről, itt és most.

Engedd el magad!

Hogyan kapcsolódik mindez a fogyáshoz? Ha el tudjuk engedni a súlyunkkal kapcsolatos aggodalmainkat, elfogadni magunkat úgy, ahogy jelen pillanatban vagyunk, nagyobb fenékkel és súllyal, akkor ez remek kiindulópont lesz ahhoz, hogy leadjuk a felesleget. Mert csak az elfogadás állapotából kezdődhet el agyunkban az a folyamat, ami a megoldás, azaz a fogyás felé visz.

Amíg ellenállunk a saját testünknek és elítéljük, addig nem sok esélyünk van arra, hogy megváltoztassuk hosszú távon a kinézetét. Az elfogadás nem beletörődést jelent, csupán annyit, hogy tudomásul vesszük mindenféle negatív jelzők nélkül, hogy most ez van, így nézünk ki, igen, nem jön fel a 36-os nadrág. Ezzel máris felelősséget vállaltunk magunkért, a testünkért, ami által felszabadulva már a megoldásra tudunk koncentrálni.

Figyelem, értelmezés, kommunikáció

A kulcs tehát az agyunk és a súlyunk elleni küzdelemben a mindfulness étkezés megtanulása. Merüljünk el magunkban a jelenben, figyeljük meg testünket, értelmezzük jelzéseit, akkor együnk, ha tényleg éhesek vagyunk, és pont annyit együnk, amennyitől már nincs éhségérzetünk.

Lehet, hogy egy évbe is beletelik, mire megtanulunk kommunikálni a testünkkel, de megéri. Az étellel kapcsolatos stressz, az állandó pánik tovatűnik, és teljesen természetes módon, észrevétlenül olvadnak le a kilók rólunk. Ráadásul felszabadul az a rengeteg energia bennünk, amit eddig az étrendünkkel kapcsolatos aggódásba, szabályozásba öltünk bele, és sokkal kreatívabb irányt vehet. Ennyire egyszerű, egy próbát megér!