Néhány évvel ezelőtt szörnyű dolog történt a barátnőmékkel. A második gyereküket várták, és már a terhessége hetedik hónapjánál tartott, amikor az esedékes orvosi vizsgálaton kiderült, hogy nincs a babának szívhangja. Kiderült, hogy a köldökzsinór a nyakára tekeredett, és megfulladt az anyaméhben. Orsinak pedig meg kellett szülnie a halott gyerekét. El sem tudok képzelni ennél fájdalmasabb dolgot.
Külön erőpróba volt ezután, mikor el kellett mondaniuk a kislányuknak, hogy a testvére, akit annyira várt, nem érkezett meg, hanem felment az angyalok közé.
Hónapokkal később aztán egyszer a belvárosban sétált a barátnőm és a kislánya, amikor egyszer csak azt vette észre Orsi, hogy a gyerek mosolyogva néz a szemközti háztető felé és integet. Amikor megkérdezte, kinek integetett, ez volt a válasz:
„Hát a kisöcsémnek. Ott ült a tetőn. Piros-fehér csíkos sál volt a nyakában.”
Orsi szóhoz sem jutott. Napokig emésztgette az élményt.
A most következő hátborzongató történeteket is elképedt szülők osztották meg a Twitteren creepykids hashtaggel, akik szintén megtapasztalhatták már, milyen az, amikor a gyerekük olyan dolgot mond, amitől meghűl az ereikben a vér.
3 éves volt a fiam, amikor egyszer csak egy lengyel gyerekdalt kezdett énekelni, amit a férjem nagymamája énekelt minden gyereknek a családban. A nagyi még azelőtt meghalt, hogy a fiam megszületett volna. Nem beszélünk, és főleg nem énekelünk lengyelül.
11 hetes korában a lányom egy agysérülés miatt három napig kómában volt. Évekkel később, amikor esett az eső, az azt mondta: olyan illata van, mint Istennek.
Úgy 5 éves lehetett a lányom, amikor egyszer csak így szólt: te vagy a legjobb anyukám! Mondtam, hogy persze, mivel én vagyok az egyetlen anyukád. Rám nézett és így szólt: Nem. Te a harmadik vagy. De te vagy a legjobb.
Kettesben sétálgattunk az erdőben a kisfiammal, aki kábé 7 éves volt. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Egyszer csak így szólt a gyerek: A fák áldozatot követelnek.
Amikor a kislányom 2 éves volt, egyszer azon kaptam, hogy ül az asztal alatt és egy régi könyvet lapozgat. Amikor megkérdeztem, mit csinál, azt mondta: Olvasok a nagymamával. A férjem anyukájának a könyve volt, aki meghalt a lányom születése előtt.
Amikor a lányom 7 éves volt egyszer azt kérdezte, miért tartjuk a halott nagymamákat a tetőtérben. Aztán elnevette magát.
Amikor elmondtam a 3 éves lányomnak, hogy terhes vagyok, azaz van egy baba a hasamban, azt mondta: nem egy, hanem két baba. Pár héttel később kiderült, hogy ikreim lesznek. Úgy tudtuk, hogy egy fiú és egy lány, de a lányom állította, hogy nem, neki két kishúga lesz. Amikor heccből megkérdeztük, mikor fognak megszületni, rábökött a naptárban november 28-ra. És mit ad isten, tényleg akkor születtek meg.
Egy hónapos volt az unokahúgom, amikor a nagynéném meghalt. Évekkel később – úgy 3-4 éves lehetett akkor – kért, hogy menjek ki vele az udvarra, mert hintázni szeretne. Ahogy hajtotta magát, láttam, hogy mozog egy kicsit a mellette lévő, üres hinta is. Azt hittem, csak a szél. Aztán az unokahúgom elkezdett beszélni az üres hintához. Amikor megkérdeztem, kinek magyaráz, azt felelte: Annie Mae Adams-nek. Ez a nagynéném neve..
Egyszer a 3 éves lányom azt kérdezte: Mama, mi történik velünk, miután meghalunk?
Hát, őőő… – pánikoltam.
Ja, már emlékszem! Megszületünk újra – mondta mosolyogva, majd elsétált.
16 éves koromban épp vásárolni voltunk anyukámmal, amikor az üzletben odarohant hozzám egy tök idegen kisgyerek, és átölelte a lábam. Egyszerűen nem akart elengedni, azt hajtogatta, hogy én vagyok az első anyukája. Zokogott, amikor az igazi anyja lehámozta rólam.
