nlc.hu
Mindennapok
„Bárcsak tízévesen gyerek lehetnél!” – levél Misihez

„Bárcsak tízévesen gyerek lehetnél!” – levél Misihez

Misihez hasonlóan kisgyerekek ezrei kényszerülnek arra, hogy felnőtté váljanak, hogy apjuk és anyjuk terheit, feladatait és keresztjeit cipeljék.

Aranyszínű, göndör haj, hófehér bőr, nemes szeplők, vékonyka test, zöld szemek, fáradtan bölcs tekintet: a tízéves Misi életének első évtizede nem volt fenékig tejföl, pontosabban nem úgy telt, ahogy azt egy gyermek megérdemelné. Apu nem tudott ellenállni a fiatal asszisztensnek, teste-lelke minden porcikáját elöntötte a szerelem. A mindent elsöprő érzelem tényleg mindent elsodort, ment a levesbe a házasság, a család – számszerűleg egy megtört feleség, egy hétéves kisfiú és az aprócska ikrek. 

A váratlan lépés mindenkit sokkolt: felocsúdni, a sok kérdőjel között tisztán gondolkodni egy felnőttnek is komoly kihívás, de mit szóljon a gyerek, aki egy ilyen helyzetben nemhogy értelmes magyarázatot nem kap, de másik szülőjét is elveszíti, aki egyik depressziós fázisból zuhan a másikba, az alkoholban és a sírásban keresi vigaszát, az ébrenlét kilencven százalékában pedig leginkább csak meghalni akar. 

Fotó: Thinkstock

Képünk illusztráció – Fotó: Thinkstock

Ebben a családdinamikában él lassan három éve a kis Misi, aki isten tudja, kitől leste el, hol tanulta meg, de férfiként állja a sarat. A tűzhely felett egyensúlyozik a tükörtojással (egyszerre mindig csak eggyel), kávét főz (porkávét, mert a kotyogóstól még fél), sálat teker a kisöccsei nyakába, leszedi a száraz ruhákat a fregoliról, közben anyukája fejét simogatja, ellátja a háziállatokat, oviba kíséri az öccseit, jelesre felel, és ha kell, szalad a boltba kenyérért, darált húsért, szilvás gombócért meg egy kis csokiért. 

Mindig Sport szeletet vesz (nem azért, mert ez a kedvence, hanem mert olcsó), bemászik gyerekszobája legsötétebb sarkába (a plüssállatkák közé), és hosszú perceken át olvasztja szájában a kis falatokat. A csoki az egyetlen dolog, ami a gyerekkorában tartja, de ha elfogy, fel kell állni, menni kell tovább, mert sok a munka. Játszani kell a kicsikkel, vár a játszótér, a műanyag kismotor, hajtani kell a hintát, figyelni a csúszdát meg a karórát is, mert fél hétkor vacsoraidő van. 

Mindeközben Misi kortársai a bőrt rúgják, különórára járnak, távirányítós kisautóval ugratnak, és a virtuális térben lövöldöznek, építkeznek, versenyeznek, vagy épp sátrat, bunkert építenek az apukáikkal. Ebben a családban azonban Misi az apu, a férfi, a terapeuta, a mentsvár, a szikla, aki mintha csak azért született volna erre a világra, hogy anyja és testvérei védelmezője legyen. A rá testált teher súlya elviselhetetlen, a kicsi ember mégis győzi, mert jaj, mi lenne, ha nem állna helyt. Persze fogalma sincs arról, hogy mi lenne, mégis fél, retteg, éjszakái álmatlanok. Szőke fürtös fejecskéjében egyetlen mondat visszhangzik: ha anya nem szedi össze magát, apához vagy a nagyszülőkhöz kerülhetnek ők hárman. 

Nem, ő ezt nem hagyja! És összeszorított fogacskáival álomba merül.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top