Ilyen a sör szaga, ha izzadják

Kéthetente hétfőn este kocsiba ülök, hogy a szomszéd település aprócska termálfürdőjében áztassam introvertált testem. A tökéletes napot és időpontot hosszas nyomozás előzte meg, rengeteg idősíkot teszteltem, mire ráakadtam arra a kétórás intervallumra, amikor üres a hely, senki nem akar csevegni, ismerkedni, és fürdőruhás testemen sem legel egyetlen szempár se.

A fürdő fénypontja egy létesítmény, ahol tíz darab különféle szauna és gőzkabin várja az izzadni és elmélyülni vágyókat. Szeretek itt lenni, mert ide csupa olyan ember jár, aki hozzám hasonlóan a nyugalmat, a csendet, az elmélyülést keresi, hogy a gyógyvíz, a forróság és a friss levegő segítségével kivasalja megtépázott idegeit.  

A havi két hétfő lassan három éve szent program az életemben, lehet forró a nyár, eshet az ónos eső, nagyon kevés olyan akadály létezik, ami visszatart az esti szeánsztól. Ezen a hétfőn azonban valami eltörött: egy nyolcfős férfitársaság vette birtokba a helyet, és mintha csak a sarki késdobálóban lennének, a helyiség kellős közepén elkezdték a hangos térfoglalást.

A negyvenes-ötvenes korosztály talpig felszerelkezve érkezett, a fürdőnadrág, a strandpapucs, a törülköző mellett mindenki kezében ott volt egy-két hűvösre hűtött sör, amik egymás után szisszentek fel. A sarki kocsma hangulata pillanatok alatt beköltözött a fürdőbe, és atomjaira törte a párás békét. 

Fotó: Thinkstock

Hozzám hasonlóan a többi vendég se nagyon tudott mit kezdeni a sok hangos baritonnal, ráncoltuk a szemöldökünket, csóváltuk a fejünket, hangosakat sóhajtottunk, gondolatban beírtunk a panaszkönyve (valaki biztosan kiírta a Facebookra, hogy dühös), de egyikünk sem mert volna odamenni hozzájuk – inkább végighallgattuk, mit gondolnak politikáról, fociról, melóról, hitelről, piálásról és az asszonyról. Ment a röhögés, a böfögés, a koccintás, nem volt nyugtunk a medencében, a finn szaunában, a gőzfürdőben és a sókamrában sem – cserébe megtapasztaltuk, milyen a sör szaga, ha izzadják (és milyen, ha ez utóbbi az eukaliptusszal keveredik). 

Nyilvános helyen miért vakarják a töküket a férfiak?

Nem tudtam nem őket nézni, és nem tudtam nem azon gondolkodni, vajon az emberi szocializáció mely stádiuma maradhatott el, hogy nem tanulták meg, halkabban is működhet az eszmecsere; vagy éppen azt, hogy vannak a világban olyan közösségi terek, amikről ordít, hogy a pihenés okán születtek; és mennyi intelligencia, logika, érzékenység kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogyan kell egy ilyen helyen viselkedni? És a fejlődés mely stádiumán esett csorba, amikor az emberiség másik fele nem tanulta meg felemelni a hangját, kiállni az igazáért, verni az asztalt, hogy a háromezres belépő mellett miért nem biztosítják a csendet?

Aztán nem bírtam tovább, a „tettek mezejére léptem”: miután az egyik mellém ült, kedves érdeklődéssel megkérdeztem, miért jó a szaunában inni? Nem veszélyes? Nem árt a szívnek? Mire röhögött egy nagyot, majd felvilágosított, hogy gyorsabban hat, hopp, egyből felmegy fejbe, és az kell, mert durva volt a nap, szét kell csapatani az ideget. Meg hát ki is izzadja az ember a piát, duplán jó. 

Elkerekedett szemekkel hallgattam, és már csak azt szerettem volna megtudni: minden hétfőn ez a programjuk?