Én nem úgy akarok táncolni, ahogyan más, hanem úgy, ahogyan én tudok
– mondta a nagypolgári családba született Ottrubay Melinda, aki kisgyermekkorától kezdve táncosnőnek készült. Már 11 évesen az Operaház növendéke lett, tehetségével és eltökéltségével hamar kitűnt a többi táncos közül, 15 évesen pedig szólószerepet táncolt. 1943-at írtunk, amikor 23 évesen az Operaház vezető táncosa lett, majd 1945-ben elnyerte az első primabalerina assoluta címet. A tánc töltötte ki az életét, a rádióban és a Zeneakadémián előadásokat tartott, 1939-ben pedig Ritmus és tánc címmel könyve is megjelent. Táncosként a saját útját kereste, és minden arra mutatott, hogy az életét teljesen a tánc tölti ki,
a szerelem azonban átírta a terveit.
Közeledés, több felvonásban
Az Esterházy-dinasztia utolsó hitbizományosa, V. Esterházy Pál 1901-ben született Kismartonban. Szüleit korán elvesztette, így a hercegi cím örököseként fiatalon nagy felelősség szakadt a nyakába. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a jogból doktorált Pált távolságtartó, komoly emberként látta a világ. A művelt, több nyelven beszélő herceget ennek ellenére is nagyon jó partinak tartotta a kor férjre vadászó, arisztokrata hölgytársasága. Melinda 13 évesen látta őt először, amikor családjával a Balatonnál nyaralt. „Kezit csókolom, herceg úr” – köszönt oda biciklijéről a 19 évvel idősebb, fess férfinak. 1990-ben a hercegné egy interjúban azt mondta:
lelke mélyén 13 éves korától szerelmes volt.
Esterházy Melinda
Pál és Melinda évekkel később találkozott újra: 1941-ben, amikor mindketten a Margitszigeten teniszeztek. Még azon az őszön egy fogadáson bemutatták őket egymásnak, de ekkor sem beszéltek hosszan, később viszont bevallották, hogy a hatás nem maradt el. Néhány hónap múlva újra a teniszpályán találkoztak, később a herceg meglátogatta Melindát és családját, és gyakran megnézte Melinda fellépéseit is. A küldött virágcsokrokon kívül azonban más nem nagyon árulkodott az érzelmeiről. A történelem eközben erősen megváltoztatta az Esterházy család életét.
Még 1938-ban, miután Ausztriát a náci Németországhoz csatolták, a herceget megfosztották burgenlandi birtokaitól. Ettől kezdve Magyarországon élt, 1945-ben azonban a családtól elvették a magyarországi birtokokat is. A II. világháborúban, Budapest ostromakor palotája biztonságos pincéjében a herceg mások mellett az Ottrubay családnak is menedéket nyújtott. Nagylelkűségéről és világnézetéről az is sokat elárul, hogy 1944-ben 100 ezer pengőt adományozott egy budai apácarendnek az ott menedéket lelt zsidó gyermekek megmentésére és gondozására.
Boldogságból a börtönbe
1945 nyarán aztán a herceg végre rászánta magát, és megkérte Melinda kezét, de Melinda nemet mondott. Tudta ugyanis, hogy ha feleségül megy a herceghez, le kell mondania karrierjéről. Pál azonban nem adta fel, és még egyszer feleségül kérte Melindát, aki a második ajánlatra már igennel felelt, és az esküvő előtt nem sokkal örökre elbúcsúzott a színpadtól.
Az esküvőt romantikus, boldog hetek követték a Balatonnál, majd elkezdődtek az egyszerű, de nem kevésbé boldog hétköznapok. Ennek azonban nem örülhettek sokáig:
a herceget 1948 decemberében az ÁVO váratlanul elhurcolta otthonából.
Egy hónapig semmit nem lehetett tudni, miért került börtönbe, csak 1949. január 24-én került sor vádemelésre. A herceg koncepciós per áldozatává vált. Illegális valutabirtoklással vádolták, és vallomásait úgy állították be, mintha támogatta volna Mindszenty bíborost abban, hogy visszaállítsa a Habsburg Monarchiát és megdöntse a politikai rendszert. A per végén a bíborost és a herceget is halálbüntetésre akarták ítélni, végül a bíboros életfogytiglani, a herceg pedig 15 év fogházbüntetés kapott. Pált a szigorúan őrzött kőbányai börtönbe vitték, Melinda pedig visszatért szüleihez a Lendvay utcába.
Ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább, elhagyhatsz!
– mondta Pál a feleségének, Melinda azonban soha nem gondolt arra, hogy ezt meg is tegye.
Fotó: esterhazy.at
Menekülés Svájcba
Melinda kezdetben havonta egyszer 15 percre meglátogathatta férjét, 1950 elején azonban megtiltották a látogatásokat. A hercegné, hogy szüleit támogatni tudja, gyors- és gépírást tanult és franciát tanított, 1951-ben azonban az Ottrubay családot kitelepítették Egerszólátra. Melinda nem tartott velük, Budapesten, férje közelében akart maradni. Ismerősök segítségének köszönhetően befeküdt egy idegklinikára, a hatóságok viszont úgy tudták, Melinda is a családdal tartott, ezért csak egy évvel később kezdték keresni. A sok fekvés, a bizonytalanság megviselte nemcsak a lelkét, a testét is: annyira legyengült, hogy a végén már csak bottal tudott járni.
1953-ban Sztálin halálával és Nagy Imre miniszterelnökké választásával a család visszatérhetett a fővárosba. Melinda is elhagyta a klinikát, és 1954 márciusában újra engedélyt kapott arra, hogy meglátogassa férjét. 1956 októberében, a forradalom kitörése után a herceget kiengedték a börtönből. Nem volt idő késlekedni, november elsején már meg is indult az akció a hercegi párnak az országból való kimenekítésére. A menekülést a burgenlandi birtok alkalmazottai szervezték meg, és még arra is figyeltek, hogy megtévesztés céljából egy másik „hercegi pár” maradjon az igazi helyett Budapesten. Az Ausztriából útnak induló autókat vöröskeresztes konvojnak álcázták, Budapestre adományokat hoztak, visszafelé a hercegi párt vitték. Pál és Melinda külön autóban utaztak, és pár órával a határok lezárása előtt sikerült elhagyniuk az országot. Félve a letartóztatástól, nem Kismartonba, hanem Bécsbe mentek, majd pár nap múlva Svájcba utaztak, és Zürichben telepedtek le.
Esterházy Melinda és Hans Sipötz, Burgenland tartományi főnöke, 1989.
Hercegné a zürichi villamoson
A házaspár szerényen, visszavonultan, de harmóniában élt Zürichben. Nagy könyvtáruk volt, mindketten sokat olvastak, és mindennap hosszú sétákat tettek. Melinda nagyon szerette villamossal járni a várost. Svájcból igazgatták a burgenlandi birtokokat, az ügyek intézésébe férje Melindát is bevonta. Gyermekük nem születhetett, ez mindkettejük számára nagy csapás volt. A herceg soha nem tért vissza Magyarországra, Melinda is csak 47 év után lépett először magyar földre, mikor 2003-ban a magyar kulturális minisztertől visszakapta a hercegi dinasztia könyvtárának korábban elveszett pár száz darabját. A herceg 1989-ben bekövetkezett halálával Melinda lett az Esterházy vagyon kizárólagos örököse, vagyonukat kb. 1,3 milliárd euróra becsülték. A család tulajdonában volt többek között 21 kastély, 60 gazdaság, 350 ezer hektárnyi erdőterület, valamint a Fertő tó jelentős része. Melinda férje halála után egyre gyakrabban járt Burgenlandba, megkedvelte az ottani embereket, számos ügyben támogatta a helyi intézményeket, óvodákat, tűzoltóságot, idősek otthonát, és 4 ezer hektáros területtel járult hozzá a Fertő–Hanság Nemzeti Park létrejöttéhez.
Melinda számára nagyon fontos volt, hogy az Esterházy dinasztia kulturális örökségét minél szélesebb nagyközönség számára mutassák be. A hercegi hitbizomány 1937-es megszüntetésével az Esterházy-vagyon az utolsó herceg, V. Esterházy Pál magánvagyonává vált. Férje halála után Esterházy Melinda a hercegi címet nem, csak a vagyont örökölte. A hatalmas örökséget négy magánalapítványra bízta, így tudta biztosítani azt, hogy a vagyon egyben maradjon, és az Esterházy család örökségét minél többen láthassák. Épp ezért perelte be nemrég a család a magyar államot, ugyanis a nálunk lévő Esterházy-kincseket jó ideje nem láthatta a nagyközönség. Az értékes műtárgyakat utoljára 2006 és 2008 között állították ki, azóta azonban raktárban állnak bedobozolva az Iparművészeti Múzeumban, illetve Fertődön. Az 1923-ban kötött letéti szerződés értelmében azonban az Esterházy-tulajdonban lévő gyűjteménynek az Iparművészeti Múzeumban kellett volna maradnia.
Időszakos kiállítás Esterházy Melindáról az Esterházy-kastélyban (Fotó: Roland Schuller/esterhazy.at)
Esterházy Melinda utolsó éveiben Kismartonban élt, szerette volna, ha életét Burgenlandban fejezheti be – közel Magyarországhoz, ahol született. 2014-ben, 94 évesen, családja körében hunyt el, a kismartoni Esterházy-kriptában helyezték örök nyugalomra.
A kismartoni Esterházy-kastélyban 2016-ban nyílt meg a „Sok jóval ajándékozott meg az élet“ – kiállítás 5 felvonásban című tárlat, mely egy színpadi darabhoz hasonlóan 5 felvonásban vezeti végig a látogatókat az utolsó hercegi pár, V. Esterházy Pál és Ottrubay Melinda életének állomásain.