Döntsd el végre: akarsz tőlem gyereket, vagy nem?

Huszonévesen az ember, főleg, ha szerelmes, csak a mának él, nem fontos, mi lesz két-három év múlva. Harmincon túl a közös jövő tervezése azonban igencsak lényegessé válik a legtöbb párkapcsolatban. Ráadásul egy bizonyos kor felett a nőknek már szembe kell nézniük az időfaktorral is, ezért bennük általában hamarabb felmerül a családtervezés igénye. De mit tegyen az a nő, akinek a párja évek múltán is határozatlan a gyerekvállalást illetően? Vajon lehet ösztönözni a férfiakat a családalapításra? Vagy talán az a megoldás a nő számára, hogy titokban elhagyja a fogamzásgátlót? Esetleg szakítson inkább, hiszen a férfi komolytalan? 

Tényleg nem tudja?

Miért fél sok pasi a gyerekvállalástól?

Szilvi 35 éves, négy éve van együtt a párjával, a vele egyidős Péterrel, aki mostanában vacillál a gyerekvállalás ügyében. Pedig nem volt ez mindig így. „Peti egyszer azt mondja, hogy nem szeretne gyereket, egyszer azt, hogy igen, csak nem most, hanem később. Talán majd két vagy négy év múlva, nem tudja. Én azt nem értem, hogy mire várunk? Ettől elég feszült vagyok, mert már nem leszünk fiatalabbak. Ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy most szülök gyereket vagy közel negyvenévesen.

Értem, hogy férfiként neki pár év még belefér, de egy nőnél más a helyzet… Pont most vesztünk ezen össze, mert nem értem, hol a probléma, ha igazán szeretjük egymást. Arra egyáltalán nem vágyom, hogy néhány év múlva kiderüljön, hogy nem akar családot. Nem igazán tetszik az a lehetőség, hogy ott álljak 39 évesen egyedül.

Aztán, mire találok valakit, és belekezdünk a gyerekcsinálásba az új párommal, addigra elképzelhető, hogy már nem lehet gyerekem.”

Bódi Anita pszichológus azt hangsúlyozza, hogy alapvetően meghatározza egy kapcsolat minőségét az, hogy a pár mennyire tud nyíltan beszélni egymással. Ez alól pedig a gyerekvállalás kérdésköre sem kivétel: „Az őszinte kommunikációhoz az első lépés az, hogy mindkét fél tisztában van a másik álláspontjával.

A lényeg annak a felismerése, hogy a hezitálás valóban hezitálás-e, vagy csak valaki nem mondja el az igazat.

Bódi Anita pszichológus

Ez utóbbit nem feltétlenül azért teszi, mert be akarja csapni a párját, hanem előfordulhat, hogy azért, mert saját magának sem meri bevallani az igazságot. Ha valaki még valóban a mérlegelés fázisában van, akkor fel tud sorakoztatni pro és kontra érveket. Például: jó lenne, ha lenne gyermekünk, mert…; azért tartok a gyerekvállalástól, mert…. De ha ez nem megy, akkor is vannak gondolatai, elképzelései a témáról.”

Jobb, ha tisztázzuk már az elején!

„Sokféle modell, leírás létezik, amely rávilágít arra, mitől működik jól hosszú távon egy kapcsolat. Az egyik ilyen modell 3 dimenzióban méri egy pár összeillését. Az egyik dimenzió a szexuális összeillés; a másik az életvitel hasonlósága, a harmadik dimenzió pedig a közös hullámhossz. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ki, hogyan gondolkodik a világról, és hogy mennyire egyezik a két ember elképzelt jövőképe. Az ismerkedés elején pont ettől a harmadik dimenzióról veheti el a hangsúlyt a másik két dimenzió: a friss szerelmesek hajlamosak a szexre és a gyakorlatias dolgokra koncentrálni, és csak később veszik észre, hogy alapvetésekben nem egyeznek az elképzeléseik. Ezért érdemes már a kapcsolat elején tudatosan megnézni ezt, tesztelni. Erre van egy egyszerű módszer, tedd fel a kérdést magadnak: ha a partnerem ugyanolyan nemű lenne, mint én, vajon a legjobb barátaim közé tartozna?” – javasolja a pszichológus.

Ádámék épp ez utóbbiról felejtkeztek el. 37 évesen, két hete ért véget hároméves kapcsolatuk, ahol a végén már kifejezetten a gyerekvállalás miatt veszekedtek. Ő azt mondja, hogy a gyerekkel a volt barátnője „szétstresszelte”. Ádám így beszél erről: „Iszonyatosan jól elvoltunk, minden szépen, harmonikusan működött. Bár néha azt éreztem, hogy a beszélgetés nem igazán megy, kicsit stresszes beülni együtt kávézni, mert nem volt annyira természetes. De ha otthon voltunk, akkor passzolt minden.

A haverok azt mondták, beszélgetni majd beszélgetek velük, nem olyan lényeges, pedig nekem mindig is az volt. Persze a jó szex legyőzte ezt a nyugtalanító érzést.

Illetve, én már az elején is mondtam, hogy nem akarok gyereket, ő meg nagy családra vágyott már akkor is, mégis elsiklottunk efelett, gondolván, majd valamelyikünk véleménye megváltozik úgyis. Aztán két év elteltével a barátnőm elkezdte erőltetni a dolgot, egyre hisztisebb lett emiatt. Én amúgy sem akartam gyereket, de arra gondoltam, hogy egy ilyen erőszakos nőtől meg pláne nem. Aztán végül sarokba szorított azzal, hogy döntsek, vagy nekiállunk a gyerekprojektnek, vagy szakítunk. Ez utóbbit választottam. Addigra már annyira elmérgesedett a viszonyunk, hogy nem igazán láttam magam előtt a harmonikus, boldog családi idillt.”

Lehetőség és frusztráció

A pszichológus hangsúlyozza, hogy a gyerekvállalás problematikáját illetően férfiak és nők között egyaránt előfordul határozatlanság. Vagyis nőkre és férfiakra is jellemző, hogy nem tudják eldönteni, szeretnének-e gyermeket. Ennek a hátterében több ok is meghúzódhat. A szakember elsősorban azt emelte ki, hogy ma már egyre nagyobb a választási szabadság az élet minden területén, például a vásárlás, munkahely, utazás esetében stb… Ugyanígy, ma már nem „kötelező” családot alapítani, hiszen már több életpályamodell létezik mindkét nem számára egyaránt. Illetve, a fogyasztói attitűd a kapcsolatokra is rányomta a bélyegét: sokan azért nem kötelezik el magukat egy ember iránt, mert mindig csábít az új lehetősége. Viszont ennek nem elégedettség az eredménye, hanem épp ellenkezőleg: a választás szabadsága sok esetben frusztrációval jár együtt. Bódi Anita véleménye szerint bár meglepő módon a mai világ óriási szabadsága sokszor megnehezíti az életünket, ennek ellenére senkit sem szerencsés kényszeríteni a gyerekvállalásra.

Ne húzzuk az időt, mihamarabb ismerjük meg egymás álláspontját! (jelenet a Várandósok c. filmből)

Kata már 38 éves, és az is megfordult a fejében, hogy egyedül dönt a közös jövőt illetően: „Zolival már öt éve vagyunk együtt, viszont a gyerekvállalás húzós téma nálunk. Ő sokszor azon lamentál, hogy az életünk csak nehezebb és rosszabb lenne, ha lenne gyerek.

Mostanában elbizonytalanodott, mert azt látja a családos haverjain, hogy csupa kötöttség, felelősség, eltűnt az életükből a szex, minden a gyerek körül forog. Mindig azt kérdezi, tényleg kell ez nekünk?

„Bárcsak már az esküvő előtt tudtam volna, hogy a férjem nem akar gyereket”

Ráadásul többször célzott már rá, hogy lehet, nem én vagyok a megfelelő számára. Volt olyan barátnője, akit jobban el tudott képzelni anyaszerepben. Néha azt hiszem, arra vár, hogy jöjjön valaki, aki nálam jobb, de nem tudom, mennyire magyarázom ezt be magamnak. Az tuti, hogy nincs meg a hite abban, hogy nálunk másképp lesz, mint a haverjainál. Mindeközben én már rettenetesen vágyom gyerekre, és felőröl ez az egész. Már megfordult a fejemben, hogy egyszerűen nem szedem a fogamzásgátlót, aztán lesz, ami lesz. Majd megbirkózik a kész tényekkel, ha úgy adódik… Biztos vagyok benne, hogy jó apa lenne.”

Ne veszítsünk több időt!

A pszichológus azt tanácsolja, hogy egy hosszabb párkapcsolat esetében, ha felmerül a gyerekvállalás dilemmája, ne húzzuk az időt, mihamarabb ismerjük meg egymás álláspontját, és ennek alapján döntsük el, hogy van-e közös jövőnk. Ha ezt nem tudjuk otthon nyíltan megbeszélni, akkor érdemes pszichoterapeuta segítségét kérni.

„Komoly feladat, kimerítő lelki munka felismerni és elfogadni azt, hogy tudunk olyan helyzetbe kerülni, ahol vagy az adott párkapcsolatról, vagy a gyerekről le kell mondani. Ilyen helyzetben mindenképpen egy súlyos veszteséggel kell számolnunk. Viszont ha sokáig nem tudunk ezzel szembesülni, úgy még értékes időt is veszítünk.”