Mindennapok

„Teri vagyok, 36 éves szőrtelenítésfüggő. Ha meglátok egy kikandikáló szőrszálat, kikészülök”

2019-ben, ha azt mondjuk, hogy valaki függő, akkor valószínűleg már nem csak a drog az alkohol, vagy a cigaretta jut eszünkbe.

Tisztában vagyunk vele, hogy léteznek társadalmilag elfogadott, teljesen legális függőségek is, mint például a csokoládé, a koffein vagy a videójáték, mi több bizonyos keretek között akár pozitív addikciókról is beszélhetünk, gondoljunk csak az egészséges életmód, vagy az edzésfüggésre. Ezek az ártatlannak tűnő tevékenységek azonban egyesek életében „drogként” funkcionálhatnak, hiányuk pedig elvonási tünetekkel járhat. 

Minikutatást végeztünk, hogy kiderüljön, a saját, illetve a környezetünkben élők életében milyen legálisan elfogadott függőségek vannak jelen, és ezek hogyan hatnak a hétköznapjainkra. A témában Makai Gábor szakpszichológus véleményét is kikértük. 

Egyáltalán mikortól beszélhetünk függőségről?

Hogyan állapítsuk meg, hogy függők vagyunk-e? A legegyszerűbb módszer a következő: vegyük a tevékenységet, szokást amiről azt gyanítjuk, hogy függünk tőle, hagyjunk fel vele pár napig, akár egy hétig is, és nézzük meg, hogy vágyódunk-e utána. Ez ugyan egy nagyon leegyszerűsített módszer, és fennáll a veszélye, hogy sok dologra csak megpróbáljuk ráhúzni, hogy függők vagyunk, ezzel mintegy engedélyt adva magunknak a tevékenység folytatására, illetve jóváhagyást várva a környezetünktől, hogy ítélkezés nélkül folytathassuk.

Makai Gábor szakpszichológus szerint:

Függőségről akkor beszélünk, amikor kialakul a pszichológiai és a fizika függés, amikor elkezdünk sóvárogni valami után. Ha nincs jelen, megvonják tőlünk, akkor elvonási tüneteket produkálhatunk (fejfájás, ingerlékenység, figyelemzavar). A függőség nem ismer határokat, olyan semleges dolgok viszonylatában is kialakulhat, amit a társadalom nagy része nem is ért, de adott személynél specifikus jelentőséggel bír, felértékelődik számára.

A kialakult függőségek átveszik az irányítást, maguk alá gyűrik az embert, ekkor gyakran elveszítjük a kontrollt a gondolataink, cselekedeteink felett. Sok esetben ha függőségről beszélünk, akkor jelen van egy görcsösség, az érzés, hogy minden áron meg kell szereznünk azt a valamit, mégpedig most azonnal.

Egy kicsit nagyobb önismeretet és őszinteséget igényel a következő pontok átgondolása, de ezek alapján nagyobb biztonsággal megállapítható a valós addikció:

  1. Hiába vagy tisztába a negatív következményekkel, folytatod a tevékenységet.
  2. Korábban kedvelt programokat is lemondasz, ha az kizárja a függőséged tárgyát.
  3. Elvonási tüneteket tapasztalsz, ha leállsz vele.
  4. Úgy érzed, hogy titkolnod kell a környezeted elől.
  5. Emelkedik a toleranciaszinted, egyre nagyobb „dózisokra” van szükséged ahhoz, hogy ugyanolyan jól érezd magad tőle.
  6. Nem tudod kontrollálni, leállítani magad.
  7. Akár kockázatot is vállalsz miatta (a függők agya máshogy ítéli meg a kockázatos szituációkat).
  8. Mindig van egy remek kifogásod, ha a környezeted esetleg kérdőre von.
  9. Úgy érzed, hogy szükséged van rá ahhoz, hogy kezelni tudd a problémáidat.

Forrás: helpguide.org

Néhány ismerősünket is megkérdeztük a témáról, kíváncsiak voltunk, őket milyen társadalmilag elfogadott, esetleg mások által nem is értett tevékenységek, tárgyak tartják a markukban. 

Orrspray

„Azt hiszem nem vagyok egyedül a problémámmal, legalábbis hallottam már mástól is, hogy gyakorlatilag képtelen élni az orrspray nélkül. Egy influenza ledöntött a lábamról, nem kaptam levegőt, persze, hogy elkezdtem használni. Először csak este, hogy tudjak aludni, aztán néha napközben, hogy kapjak levegőt, most meg nulla huszonnégyben, hogy tudjak létezni. Nevetséges. Ha elindulok otthonról, és elfelejtem magammal vinni, akkor a buszmegállóból is visszamegyek érte, ha nincs rá időm, akkor meg útba ejtem az első gyógyszertárat. Azt hiszem, ezt már lehet függőségnek hívni.” – Annamari, 32

GIF

Videójáték és social média

„Magamnak is nehezen vallom be, de videójáték-függő vagyok. Hazaérek munka után, leülök vacsorázni a családdal, de közben már azon gondolkozom, hogy melyik játékkal fogok játszani miután lefektettük a gyereket. Ülök a kanapén, bámulom a képernyőt, nyomkodom a gombokat. Közben a feleségem mellettem ülve lapozgat egy magazint, próbál a napomról kérdezni, de igazából nem hallom. A csapatomnak nyernie kell a ligában! Néha napközben a munkahelyemen is játszom a telefonomon. Ha épp nem játszom, akkor a közösségi médiát böngészem, ha pittyen a telefonom, vagy látom, hogy villog, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nézzem meg. Akár egy meeting közepén is feloldom a telefont, hogy lássam ki like-olt, vagy írt.” – Krisztián, 29

Sokszor azt gondoljuk, hogy a fő probléma a videójáték, vagy az internet, holott ez inkább csak a tünet, a probléma ennél mélyebben gyökerezik. Az emberek életében ez egyfajta pótcselekvés, valamit helyettesítenek vele, először csak játék, időtöltés, de aztán elkezdenek függeni tőle. Növeli a boldogságérzetüket, olyan pozitív visszajelzést, kielégülést kapnak tőle, ami anélkül nincs jelen az életükben. Ha ez rendszeressé válik, és gyakorlatilag a mindennapi létezéshez is szükségük van rá, akkor kialakult a függőség.

 

Mogyoróvaj

„Mogyoró- és mogyoróvajfüggő vagyok. Szoktam azzal viccelni, hogy megalapítom a Névtelen mogyoróvajfüggők társaságát. De valójában nem ennyire vicces ez a hétköznapokban. Ha van otthon sós mogyoró vagy mogyoróvaj, akkor hiába vagyok dugig, addig rájárok, amíg el nem fogy. Ha fél kiló van otthon, akkor fél kilót eszem meg. Egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ott van a konyhában. Van hogy megszólal a fejemben a kis hang, hogy ezt nagyon nem kellene, de a következő pillanatban már ott a kiskanál a kezemben, vagy egy marék mogyorót öntök befelé a számba. Néha azt kívánom bárcsak allergiás lennék rá, mert szerintem csak akkor tudnám megállni.” – Johanna, 35

GIF

Kávé

Koffein, koffein kell! A reggeli kávémat tej, cukor, és bármiféle emberi interakció nélkül szeretem elfogyasztani!

„Gyakorlatilag képtelen vagyok a normális emberi kommunikációra az első kávém elfogyasztása előtt. Kinyílik a szemem, kimászok a konyhába, zombiként bekapcsolom a kávéfőzőt, majd a gőzölgő feketével visszabattyogok az ágyba, és rituálisan elfogyasztom. Ezután jöhet bármilyen más tevékenység.” – Ramóna, 43

Edzés

„Edzésfüggő vagyok, ha nem jutok el a terembe, akkor szabályosan rosszul érzem magam. Ha nem megyek el edzeni, akkor sokkal kevésbé figyelek arra is, hogy mit eszem, teljesen elvesztem a kontrollt, gyakorlatilag összevissza »zabálok«, nincs meg bennem a tartás, a motiváció, amit az edzés adna.” – Vera, 24

GIF

Forrócsoki

„Nekem az egyik legnagyobb függőségem a forrócsokizás  a munkahelyemmel szembeni csokizóban. Képes vagyok akár egy órát (és némi pénzt is) elkölteni itt mindennap munka után. Tudniillik ez ugyanis már nem csak a forrócsokiról szól, hanem a társaságról is, összebarátkoztam a kávézós lánnyal, akivel munka után tudok kicsit beszélgetni. Azt mondtam magamnak, hogy meg tudom állni, tényleg csak beszélgetni megyek át. De felsültem. Minden egyes alkalommal kérek egy forrócsokit is, mert egyszerűen nem tudok nemet mondani. Attól a pillanattól kezdve, hogy belépek a helységbe, és megérzem a csokiillatot, csak arra tudok gondolni, hogy innom kell egyet!” – Zsuzsi, 21

Szőrtelenítés

„Szőrtelenítésfüggő vagyok. Ha meglátok egyetlen kikandikáló szőrszálat valahol, kikészülök. Legyen az bárhol, az arcomon, a lábamon, hónaljon, vagy bikinivonalon, azonnal veszem elő az epilátort, vagy a szemöldökcsipeszt, és eltüntetem. Valójában arra jöttem rá, hogy a szőrtelenítés valamiért megnyugtat, és fura »kielégülést« okoz.” – Teréz, 36

GIF

Itt közrejátszik egyfajta megfelelési kényszer, önbizalomhiány is, ami aztán függőségben testesül meg – Azt gondolom, hogy csak akkor vagyok szép, és elfogadható, akkor tudok beilleszkedni és megfelelni a környezetemnek, ha szőrtelen vagyok – mondja a szakértő. 

 

Körömlakk

„Berni vagyok 32 éves, és körömlakkfüggő. Ha lepattan egy apró darab a lakkból, akkor azonnal újra kell festenem. Nem tudom megállni, és rendesen idegesít a dolog. Mivel gyakorlatilag mindenhova viszem magammal a lakkjaimat, ez nem jelent problémát, legalább is nekem, a páromat az őrületbe kergetem vele.” – Bernadett, 32

Kötés

„Fura függőség az enyém. Kívülről talán nem is tűnik annak, de a fejemben lejátszódó gondolatok arra engednek következtetni, hogy ez már az a kategória. A kötés-horgolás olyan szinten vált részévé a mindennapi rutinomnak, hogy már attól is feszült vagyok, ha arra gondolok, hogy esetleg kimarad egy nap. Előfordult, hogy elmentem a barátaimmal szórakozni valahová, de közben folyamatosan azon járt az eszem, hogy mennyit tudtam volna haladni a pulóveremmel, ha otthon maradtam volna. Maga a tevékenység lenyugtat, és sikerélményt ad, ezt a munkahelyemen nem kapom meg, valószínűleg ezért menekülök inkább a kötésbe.” – Nóra, 50

GIF

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha felismerjük, hogy nem mi irányítunk, ha belátjuk hogy kihat életünk sok más területére is, ha már befolyásolja a társas kapcsolatokat – mint ahogy feljebb is olvashattuk – az már egy jó jel. Mindaddig, amíg maga a függő nem ismeri fel, és nem vallja be a függőségét, amíg tagad, addig nehéz bármilyen javulást, változást elérni.

Úgy tudunk „lejönni a szerről”, ha felismerjük, hogy mi az, amit helyettesítünk vele. Mi annak az oka, hogy a függőség mögé bújunk. Súlyosabb esetekben ehhez segítségül hívhatjuk a pszichoterápiát. Öngyógyítással is lehet azonban próbálkozni. Megfigyelhetjük, hogy mik azok, a dolgok, amelyek előidézik a függés tárgyát, a tevékenységet, pótcselekvést. Megpróbálhatjuk elkerülni, a kiváltó okokat, magunktól megoldani a problémát, de ha rájövünk, hogy ez már nem elegendő, akkor kérjünk külső segítséget! 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top