Bármelyikünk tűnődhetne így:
Néha megfordul a fejemben, hogy a férjem talán nem ezt akarta, talán nem erre „szerződött”, amikor elvett. Hogy az a huszonéves lány, aki anno szabad idejében sörözni járt vele, meg moziba, meg csak úgy sétálni, ma már szabad idejében lehet, hogy vacsorát főz, és csak hetente egyszer-kétszer (vagy még annyiszor sem) randizik vele, mint egy buja vadmacska.
Keely Shaye Smith és Pierce Brosnan 2018-ban (fotó: Josh Edelson / AFP)
Hogy az a lány, akit ő megismert és feleségül kért, ma már aggódó édesanya, aki néha sírni tud a fáradtságtól, néha pedig maga elé meredve mereng a gyerekei jövőjén. Hogy az a lány ma már tök ritkán jut el fodrászhoz, és a hajfestést is maga végzi bénán, és már nem magas sarkú, piros cipellőben illegeti magát, hanem rózsaszín edzőcipőben és fekete farmerben futkos.
Hogy háromszor volt terhes, és két gyereke született, de ezáltal minden egyes porcikája más és nagyobb, mint korábban volt.
Kivéve a kézfejét, mert az röhejes módon akkora, mint tízéves korában volt.
Még a cipőméretem is nagyobb lett, basszus.
És hogy hogy jön ide Pierce Brosnan? A személyes vallomás folytatását elolvashatod a Bouvet Caféblog eredeti posztjában.
